Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hoztam részt de nem volt időm felrakni..most van egy kicsike xD Vajon mi lesz Kelis(Kevin és Lis) vagy Tylis(Ty is Lis). Ki kivel jön össze.Találgassatok!Nem gondolom,hogy most itt több sort írok nektek.Legyen elég kettő.Jó olvasást!
Becsuktam az ajtót magam mögött,az ágy felé esett a tekintettem.Jobb volt, mint számítottam.Nem volt mindenfajta pityegős gép,mint a keresztanyámnál.Sóhajtottam majd lassan oda léptem.Sértetlen volt,csupán a keze volt bekötve.Kicsit megnyugodtam.DE csak nagyon kicsit.Kihúztam az ágy alatt lévő széket és leültem rá.Kevin arcára néztem ami be volt hunyva,gondolom aludt.Beszívtam az alsó ajkam.Eszembe jutott az,hogy hagyom pihenni és később vissza jövök.Vagy itt elmondom neki miközben alszik,talán ezt kellene tennem.A lelki ismeretemnek minden esetre biztosan jobb lesz.Összeszedtem a gondolatokat majd elkezdtem mondani a fejemben már kialakult szöveget.
-Sajnálom Kevin.Tényleg,nagyon sajnálom.-suttogtam.-Nem,nem akartam ezt.Nem tudtam,hogy ilyen kutyát is hoztak.Ha tudom akkor..-de elcsuklott a hangom.Gondolkodás nélkül nyúltam a kezéért.Kezem rátettem az övére.-Nagyon-nagyon sajnálom.-sütöttem le a szemem.Mellkasa fel-le emelkedett.Sóhajtottam,sokadjára.Felálltam majd elléptem az ágy mellől.Már az ajtó előtt álltam mikor meghallottam halk,nehéz hangját.
-Ne..-nyögte.Azt hittem álmodik így a kilincsre tettem lassan megnyugodott kezem.Közelebb léptem az ajtóhoz.-Maradj..kérlek.-motyogta.Nyeltem egyet és megfordultam.Nem tudom hogyan csinálta de hangtalanul felült kényelmes ülésbe.-Kérlek..-ismételte.Sóhajtottam majd vissza menve leültem a székre amin az előbb ültem.
-Sajná..-mondtam de közbe szólt.
-Nem,sss..nincs mit.
-DE,igen.Van.Ha nem nyitom ki..
-Nem Elisabeth.Nekem kellet volna szólnom neked és a személyzetnek Devil milyen.
-De...
-Nem,kérlek..én kérek bocsánatot.-motyogta.-Ha nem vagyok ott meg is ölhetett volna.
Vettem egy mély levegőt.-Téged is megölhetett volna..-suttogtam halkan és felnéztem rá..bele a szemébe.
Épp mondott volna valamit amikor bejött egy nővér.-5 perc Lis..aztán ki kell menned,mert kötést kell cserélnem.-mondta nekem.Jól ismertük egymást.
-Rendben Katie.-motyogtam és ahogy belépett ki is ment..mind ezt fél perc alatt.Vissza néztem Kevinre.
-Álmodtam.-jelentette ki.-Pontosabban képzelődtem mikor még bent voltunk ketten.
Fájdalmasan nyilallt belém a 2 perces emlék.
-Nem..sss..jó volt.-mondta egyből látva arc kifejezésem.Ami nem tudom mit öltött az engedélyem nélkül.
-Akkor?-kérdeztem halkan.
-Téged láttalak nálunk.Devillel foglalkoztál.-suttogta majd rám nézett.-Nyugodt volt.Én a teraszon figyeltelek titeket.-motyogta.
-Komolyan?-kérdeztem.
-Igen,teljesen komolyan.Ilyen komolyan még soha semmit nem mondtam.-mosolyodott el talán most először amióta megismertem..pontosabban amióta láttam a futtatónál.
Halványan én is elmosolyodtam.Belegondoltam,hogy Devilből kezes,nyugodt kutyát faragok.Az órámra néztem.-Mennem kell..-mondtam.
-Visszajössz?-kérdezte egyből.
-Talán,lehet.Nem tudom.-motyogtam és felálltam.
-Kérlek..-kérlelt.
Sóhajtottam.-Oké-oké.Jövök,amennyiben tudok majd.De szerintem beszélek a szüleimmel,hogy halasszuk a nyaralást amíg fel nem épülsz.
-Ugyan.Ne hogy már miattam maradj itthon.Menjetek nyugodtan.
-De nem Kevin.Miattam vagy itt.
-Ezt már megbeszéltük Elisabeth,hogy magam miatt vagyok itt.
Sóhajtottam.
-Önpusztító vagy.-nevetett fel.
-Kösz.-reméltem nem mosolyodtam el.
-Naaaaa,csak szeretnélek kicsit felvidítani.-mondta utánozva egy lányt,kicsit hasonlított Ellára mikor összeveszek vele.
Elnevettem magam.Annyira aranyos volt ahogy próbált megnevettetni ami sikerült is neki és ez a kis fiús mosoly.
-Köszi.-mosolyodtam el.
-Sssszzzzíííívvvveeeeessssseeeeennnnn..-nyújtotta meg.
Megráztam a fejem miközben ismét elnevettem magam.
-Na menj.-mosolygott kedvesen.
-Oké..-mondtam.
-Szia Lisbeth.-hagyta le nevem egy részét.
-Csak Lis,Lisy.Nyugodtan hívhatsz Lisynek..de ha van majd valami ötleted szólj és az is lehetek.-nevettem.
-Jó,köszi Lisy.
-Szia Kevin.-mosolyogtam rá és elléptem az ágy mellől.
Végül kiléptem az ajtón.Kint apuék vártak engem Charlie-val és egy gyönyörű nővel aki mellette volt.
-Hogy van?Ő nevetett..?-kérdezte.
-Édesem,nyugalom.Hadd kerüljön ki a szobából.-húzta arrébb a nőt Charlie.
Arrébb mentünk mindannyian.Leültem az egyik szabad helyre.Időközben a bátyám is megkerült.Felhúzott magához és szorosan megölelt.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Igen,jól vagyok.Nincs semmi bajom.Nekem.
-És a srác?
-Én is szeretném tudni.Alszik?-jött oda a nő.
-Sophia..kedvesem.Nyugodj meg.Lis is mindjárt elmondja mi volt bent.
-Minden rendben van vele.A humora is megmaradt.Csak a keze van totál bekötve.Nem,nem alszik..szerintem önt várja.
-Tegeződjünk.Elvégre nem vagyok olyan öreg.-nevetett fel pontosan úgy mint Kevin.
-Bocs.-nevettem fel.
-Sophia vagyok.Kevin édesanyja.
-Én Elisabeth.De csak Lis,Lisy..-mutatkoztam be.
-Oké...örülök Lis.-mondta majd látta,hogy a nővér kijön.-Én akkor bemegyek még pár percre.
-Jó.-mondta Charlie.
-Beszélhettünk?-kérdeztem felé fordulva.
-Persze,én is akartam veled.-válaszolta.
-Menjünk le.-mondta kinézve az ablakon.Pár percig tuti nem fog esni.
Ty mellém lépett és rám tette a fekete bőr dzsekijét ami rettenetesen jól állt rajtam.
-Ty,nem esik az eső.
-De fog..és nem,nincs ellenvetés..vidd magaddal.Én kérem tőled.-mondta halkan.
-Oké.-mondtam megadva magam.Egy nem veszekedés elég volt.Imádtam ahogy olykor apáskodott felettem.Pedig csak 2 hónap volt közöttünk.Imádtam vele menni bárhova is.Persze többen mondták már,hogy simán olyanok vagyunk mint egy pár,hogy "meg van közöttünk a kapcsolat".Persze esténként sokszor gondolok erre.De én nem tudom elképzelni,hogy mi együtt legyünk.Azt viszont nem tudtam ő mit is érez igazán irántam.Talán majd egyszer kiderül.
Elindultunk lefele a lépcső fele.Végül kiérve leültünk a padra amit előtte jól letöröltünk.Aztán de nem utolsó sorban felém fordult.Vett egy nagy levegőt és láttam össze szedi a gondolatait.
