2015. január 28., szerda

20.rész:Előkészületek

~ -Menjünk.-mondtam mosolyogva Kevinnek a dolgokat felvéve és elindultam ő pedig követett.~






Lassan végig sétáltam a széles föld úton majd befordultam a fák közzé.Egy aprócska faház állt ott.Beléptem a házba és körbe pillantottam, a többiek dolgai már itt voltak.


-Csak tedd le valamelyik szabad helyre ahol meg fogod tudni találni.-motyogtam miközben én a saját dolgaimat letettem Sussy rózsaszín nyereg alátéte mellé.


-Rendben.-bólintott és letette a földre.-Hány éves ez a ház?
-Nem tudom,annak idején Lydiával találtam mikor egyszer erre lovagoltunk.
-Bámulatos.-mosolygott.
-Volt,hogy aludtam már itt.-kuncogtam.-Egyedül.
-És nem féltél?
-Dehogyyiiis.-nevettem.-Na menjünk.A többiek már biztos várnak ránk.-mosolyogtam és kiléptem az ajtón.Megvártam míg kijön utánam és elindultam tovább.
-Milyen gyakran jőssz ide,Spanyolba?
-Sokszor.-mosolyogtam.-Általában nyáron szoktam sokat itt lenni,meg télen.-magyaráztam.
-És ezeken kívül voltál már valahol?
-Igen..tőbb helyen..Szibériába akarok egyszer eljutni...de sose voltam még ott.-mondtam sóhajtva aztán átpillantottam rá.Vadul mosolygott ami miatt felvontam a szemöldökömet.
-Mi az?-kérdeztem.
-Van egy..kisebb faházunk Szibériában.
-Nem mondod komolyan.-mondtam halkan.


Lassan kiléptem az ajtón aztán mikor ő is kijött elindultam egyenesen.


-De,teljesen komolyan mondom.-biccentett mosolyogva nekem pedig tátva maradt a szám.
-És ezt még csak most mondod?-kuncogtam.-Eskü oda költözöm hozzátok.Vegyetek be a családba.-nevettem fel.
-Nincs akadálya.Gyere nyugodtan.Anyuék örülni fognak neked.

-Jah,nekem,aki majd nem megölte a fiúkat.Tényleg biztosan repesni fognak az örömtől.
-Ne csináld már,tudod jól,hogy nem harag tartók.-bökte meg az oldalamat mire halkan felsikítva arrébb ugrottam.

-Ne csikizz.Ne merj még egyszer megcsikizni.-kuncogtam.

-Különben mi lesz?-kérdezte mosolyogva és egyre közelebb lépett felém én pedig folyamatosan próbáltam távolabb kerülni tőle.

 -Daniel Kevin ! Elég lesz! Ne gyere közelebb.Hallod???Ne! Ne gyere ide !-emeltem fel a hangomat nevetve és amikor láttam,hogy nem túlságosan érdekli mit is mondok megfordultam és futásnak eredtem az erdő felé.


Tudtam merre kell mennem,hogy megtaláljam a többieket és Daniel miatt sem kellet aggódnom hiszen ő pedig a nyakamban lihegve futott utánam.Kifordultam az egyik fa mögül mikor meghallottam Sussy zenelejátszójából kiszűrődő zenét.Megtorpantam és halványan elmosolyodtam mikor körbe pillantottam.Alig vettek engem észre hirtelen egy kar fogta át a derekamat mire halkan felsikítottam.


-Meg vagy.-suttogta halkan a fülembe én pedig felnevettem.
-Engedj.-kuncogtam.
-Kizárt.-rázta meg a fejét.
-Kérlek.-kuncogtam továbbra is.
-Kizárt.-ismételte meg halvány mosollyal az arcán.
-Naaaaa.-mondtam halkan.
-Figyelnek minket.-mondtam mosolyogva.
-Engem nem zavar.-mondta de aztán lassan elengedett.

-Mi folyik itt gyerekek?-lépett oda hozzánk Sussy aki sokat mondó nézésével hol rám,hol pedig Daniel Kevinre pillantott.
-Mi lenne?Megkergettem.-vágta rá az utóbbi.
-Megtudtad,hogy csikis és nem tudtad nem kihasználni,igazam van?
-Iiiiigggeeeeen.Teljesen igazad van Sussy.-bólogatott vadul miközben egy őrült mosoly jelent meg az arcán.
-Gondoltam..De most inkább hagyd egy kicsit a lányt és gyere el velem.Segítségre van szükségem,hogy meglegyen este a tökéletes esténk.-magyarázta miközben elkapta a karját.-Lisy.ti nektek addig az lesz a feladatotok,hogy lássátok el a lovakat élelemmel.Tegyétek ki a kisebb etetőket a kötőfékek mellé illetve a többi dolgot amire szükségük lehet még este.-magyarázta.


-Igenis,értettük főnökasszony.-állt haptákba Dia komor arccal.


-Helyes.Akkkor..Mindenki a dolgára!-emelte feljebb a hangját majd Daniel Kevinnel ellépve mellőlünk elindult az egyik irány felé.


-Menjünk.-bólintottam nyugodtan és mi pedig a másik irányba vettük az utunkat barátnőmmel.


Kiléptünk a fák között és a kisebb tető szerű helyiségre mentünk amit annak idején mi építettünk ide,hogy a lovak ha esetleg még is rosszra fordulna az idő el tudjanak valahol bújni az eső illetve más időjárással járt rossz dologtól.


-Hol találjuk meg a szénát?-kérdezte Dia.
-Mint ha valami újjonc lennél drága barátnőm.-nevettem fel és megforgatva a szememet a tető alatti összetekert bálára mutattam.
-Jaaaa--tééényleg.-bólogatott vadul.-Remélem nincsen elrohadva megint mint annak idején amikor villával meg hasonló dolgokkal kell szétszednünk.
-Meglátjuk majd.-biccentettem és oda léptem a hatalmas széna bálához és alaposan körbe jártam azt.-Nincs baja.-ráztam meg a fejemet nyugodtan felsóhajtva.-Nos..akkor...kötözzük ki és szedjük megfelelően szét.
-A répák kellenek?
-Nem.-ráztam meg ismét a fejemet.-Azt majd akkor adjuk nekik oda ha teljesen elengedtük őket estére.
-Oké.-bólintott és közelebb lépve neki estünk a hatalmas adag szétosztásának.


-És..volt valami különleges Hacheval ameddig nem voltatok szem előtt?-lopva rápillantottam de nem találkozott a tekintetünk.A tekintete gondosan az elosztáson volt.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom..Akármire.-rántottam meg a vállamat.-Nos?
-Nem volt semmi.Egyszer megfogta a kezemet de ennyi.Nem sok.-sóhajtott fel.-Nincs értelme.-suttogta.
-Minek?-kérdeztem de nem válaszolt.-Dia?Lydia?
-Ennek az egésznek.-bökte ki.-Nincs értelme reménykednem.Hiszen ő annyira awh...én meg annyira ewh..-egy fintor jelent meg az arcán mikor a saját értékelését kellett mondania.
-Ne mondj már hülyeségeket kérlek.-ráztam meg a fejemet.-Gyönyörű vagy.-mosolyogtam rá.
-Ezt csak azért mondod mert a barátnőd vagyok.-motyogta.
-Nem.-vágtam rá.-Ezt azért mondom mert ha srác lennék tuti rád hajtanék.-mondtam mosolyogva.-Mert te egy igazán pöpec példány vagy...
-Megengedem hogy rám hajts.-fejezte be a mondatot mire összenéztünk és mindkettőnkből kitört a nevetés.


-Köszi.-mosolyogva rám pillantott.-Tényleg.
-Ugyan.Ez a dolgom.-legyintettem mosolyogva.-Nah,itt végeztünk.Menjünk vissza.rendben?-kérdeztem mosolyogva.
-Rendben.-bólintott és egymásba karolva indultunk vissza.


Szépen lassan sétáltunk vissza a többiekhez.Nem siettünk.Nem volt miért siettnünk.Amikor kiléptünk a fák mögül hirtelen mindkettőnkben megfagyott a vér és ott ahol álltunk ledermedtünk.Ami a szemönk előtt volt egyszerre volt nagyon röhejes és egyszerre volt ijesztő is.Lydia még döbbent arccal állt mellettem amikor végre sikerült megszólalnom de nagyon nehezen sikerült visszafojtanom a nevetésemet,mégis sikerrel jártam.


-Mi folyik itt?-kérdeztem végig nézve mindenkin.

2015. január 7., szerda

19.Én,mint kerítő...

~Aztán megpillantottam még valakit akitől nem kicsit lepődtem meg.Lopva barátnőmre pillantottam aki viszont vadul mosolygott és hol az alakra pillantott,hol pedig én rám.
-Lydia...te..te miben mesterkedsz?~



-Most mond meg Elisabeth,hogy miért mindig mindenben engem kell okolnod?Hm??Halljuk,mert én nagyon kíváncsian várom a válaszodat édes barátnőm.-mosolygott még mindig ugyan úgy őrülten.
-Te bekavartál az estémre,igazam van?-kérdeztem megtorpanva és oldalra döntve a fejemet rápillantottam.Igazság szerint nem mertem a fészer felé pillantani így olykor a lányra majd a lovakra pillantottam felváltva.
-Neeeem,ééén??Sohhaaaa.-rázta a fejét és kicsit aggódtam,hogy lesz egy édes nyakrándulása később ez miatt.
-Aha,persze.-legyintettem megadóan.Tudtam,hogy most kevés az esély,hogy megtudjam mi is ez az egész ami itt folyik,de ez már mellékes dolog.
-Nézd.Ide jönnek.-kezdet el mutogatni.
-Lydia,kérlek,mint akinek egy csöppnyi esze lenne.Szépen kérlek.-mondtam először komor arccal de aztán nem bírtam tovább felnevettem.

-Nagyon jól tudod,hogy én ezen a téren hiányban szenvedek.-mosolygott.-Hache!-sikított fel és az említett idősebb fiú nyakába vetette magát.
-Én is örülök,hogy ismét látlak Lydia.-nevetett fel.
-Akárki kérdi,én nekem fogalmam sincs ki ez a lány.-kaptam fel magam elé a kezemet és pár apró lépéssel hátrébb léptem.
-Szia Lisus.-mosolygott rám Kevin.

A szívem ritmusa kissé megzavarodott ahogy rápillantottam de egy halvány mosoly megjelent az arcomon ahogy végig néztem rajta és szemmel láthatóan remek formában volt.Felszabadulva kifújtam a bent maradt levegőt és biccentettem felé egyet.

-Szia idegen.-kuncogtam.
-Mond...a...barátnőd...-kezdte de finoman a szavába vágva folytattam a mondatomat.
-"Mindig ilyen fura?"-kérdeztem miközben az ujjaimmal idéző jelet formáltam  a levegőben.
-Ezek szerint nem én vagyok az első ember aki megkérdezte.-mosolyodott el.-Válasz?
-Igen,mindig ilyen őrült-energikus.Szerintem előbb tanulta meg sikítva az emberek nyakába vetni magát mint hogy járni tudjon.-nevettem.-Majd megszokod.-legyintettem mosolyogva.

-De..Mond..Hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem kissé zavartan.-Félre ne értsd,nagyon örülök,hogy itt vagy épségben,csak...megleptél.-kerestem a megfelelő szavakat hogy ne bántsam meg de ne is csináljak magamból totál idiótát,mint úgy általában.
-Lydia barátnőd tervezgetett Hache-val,aki felhívott néhány napja és megkérdezte mit szólnék hozzá,én pedig vettem egy jegyet,eljöttem,Hache kijött elém a repülőtérre és most itt vagyok.-mosolygott.
-És...nos...volt valami más is abban a tervben?-kérdeztem nevetve.
-Hache-ék eljönnek velünk az esti túrára.-szólt közbe Lydia -akinek mellesleg mint ha az arcára fagyott volna a mosoly- közelebb lépve hozzánk.
-Ez remek.-mosolyodtam el szélesen majd Diára pillantottam.-És ennek van valami köze ahhoz,hogy te folyton Hache-n lógsz?
-Niincs.-rázta meg a fejét mosolyogva.-Menjünk nyergelni.Meg Sussynak is szólni kéne lassan.-terelte a témát és már el is indult.

-Őrült.-forgattam meg a szememet de elindultam.-Diego. Indulás.-mondtam a lovamra pillantva mire ő felkapta a fejét a legelésből és kettőt ugorva ügetésben indult el.Halkan felnyerített ahogy magához hívta csöppnyi családját és boldogan folytatta útját az istálló felé.

Kevinéknek még szólni sem kellett,azonnal jöttek utánunk. Hache persze gyorsabb lépésekkel Lydia után ment,mit is hittem volna.Kissé felvontam a szemöldökömet majd az öcsére pillantottam.
-Ne is akarjam megérteni mi folyik itt,igaz?
-Elmondom majd.A túrán.-mosolyodott el kedvesen.-Ne aggódj.


***
Már egy jó másfél órája lovagoltunk.Hagytuk hogy a lovak menjenek,nem túlzottan irányítottuk őket. Lydia mellettem lovagolt,Sussy és pár lovász kissé előre lovagolt,hogy előszedjék a sütéshez való dolgokat,a Black testvérpár pedig mögöttük lovagoltak mint valami kísérők.
-Diego...tudod a dolgodat szívem.-paskoltam meg a marját és elfeküdtem rajta.Hallottam ahogy Kevinék előre kiabálnak,hogy mi a baj és ahogy Lydia leintette őket egy halvány mosollyal.

-Lis..-szólalt meg halkan barátnőm.
-Hm...?
-Mondhatok neked valamit?
-Akármit.-mosolyodtam el.
-Azt..azt hiszem..nekem bejön Hache.-mondta halkan és éreztem,hogy rám pillant.

-Szép pár lennétek.-mosolyogtam róla.-Legyek a kerítőd?-kuncogtam.
-Nem foglak kihasználni,lüke.-nevetett fel.
-De most komolyan.-kuncogtam.-Na várj.-mondtam felülve a lovamon.-Hache!-kiáltottam fel.
-Igen?!-kérdezett vissza.
-Beszélnem kell az idióta öcséddel.-kuncogtam hátra pillantva.
-Kösz.-szólalt közbe az említett személy.
-Tudod,hogy imádlak.-mosolyogtam rá.
-Tudom.-motyogta.
-És akkor most?-kérdezte Hache.

-Cseréljünk helyet.-mondtam és finoman meghúztam Diego kantárszárát. Hache bólintott egyet majd elügetett mellettem.Hátra pillantottam Kevint majd mikor mellém ért elindítottam.
-Mit kell megbeszélnünk?-kérdezte mosolyogva.
-Hogy pontosan mikor menjek...tudod...Devilhez..-kerestem a szavakat.
-Akár most is jöhetnél.-nevetett fel.-Anyu olyan szinten örül annak,hogy jönni fogsz,hogy már berendezte az egyik szobát neked.
-Nem..nem..nem..-nevettem megrázva a fejemet.-Nem akarom ennyire megzavarni a családod életét -emeltem fel magam elé a kezemet.
-Szeretném ha eljönnél.-mondta halkan rám pillantva amin akaratlanul is elmosolyodtam.
-Rendben.-bólintottam-Megadom magamat.Majd beszélek anyuékkal erről a...át költözésről.-mondtam mosolyogva.
-Nem ez miatt jöttél hátra,igazam van?
-Ennyire átlátszó volt?-ijedtem meg egy pillanatra.
-Nem,dehogy.-rázta meg a fejét.
-Akkor....ezt nem értem hogy gondolod...-motyogtam tanácstalanul.
-Mit tervezel?-mosolygott rám.
-De csak akkor mondom.el,ha nem adod 
tovább senkinek.-mondtam határozottan.
-Lakat a számon.-emelte fel az egyik kezét.
-Diának tetszik a bátyád.-mondtam halkan.
-Ezen nem lepődöm meg.-rántotta meg a vállát.
-Hogyan?
-Mindenki tudja,hogy eszeveszettül jól nézünk ki ketten.-vigyorodott el.
-Egoista.-nevettem fel.-Verseny a célig?
-És hol van a vége?
-Ne izgulj,végig mögöttem maradsz,majd követed a lovam patanyomait.-nevettem.
-Meglátjuk.-bólintott majd egy hirtelen pillanatban beugratta a lovát.
-Heey!-sikítottam fel nevetve ahogy utánuk néztem.-Gyerünk pajti.-paskoltam meg a nyakát majd engedtem  a szárnak és éreztem Diego puskagolyóként ugrott ki.

Diego tempójában könnyen utol tudtuk érni őket. Diego játékosan ugrott egyet ismét amin akaratlanul is elnevettük magunkat.A lovam előre tört és boldogan vitte az élen lévő helyen.Mikor megpillantottam az ismerős helyet lelassítottam a fekete csődört és intettem egyet Kevinnek,hogy ő is tegyen így.

-Mi a gond?-ért mellém és megállította a sajátját.
-Semmi...de innen egyedül megyünk..nyergeld le.
-Mi...miért?
-A lovak itt szabadon vannak.Nem mennek el.Vacsorára vissza is térnek majd.Egyfajta kötőféket rakunk rá így a ha esetleg valaki látja,tudni fogja,hogy a mienk.
-Nálam nincs....
-De nálam van.-mosolyodtam el és lecsúsztam Diego nyergéből majd a kis táskához léptem, kivéve két kék kötőféket az egyiket oda dobva neki.Kikapcsoltam a hevedert majd lehúztam róla a nyerget.Letettem a földre aztán levettem róla a kantárt is a másik kék kötőfékre cseréltem.

-A cuccot hova rakjuk?

-A fa mögött van egy kisebb faház.Oda tesszük be.-magyaráztam.-Szabad vagy.-mosolyogtam lovamra és előszedtem egy répát a földön lévő táskából majd oda adtam neki.-Futás.-kuncogtam mire felnyerített és a másik lóval futásnak eredt.
-Menjünk.-mondtam mosolyogva Kevinnek a dolgokat felvéve és elindultam ő pedig követett.