Sziasztok.Sajnálom,hogy csak most tudtam hozni a részt de csak most jutottam oda ahova akartam. Ezen kívül is..nehezen ment az utóbbi időben. A suli, a családi életem és még minden más össze folyt. Sajnálom, még egyszer. Épp ezért kárpótlásként hozok nektek egy izgis részt. Ami nagyon de nagyon tetszik, nekem.
- Ne mondj semmit. - mondtam előre.
- Devilt el kell altatni. - motyogta,
- Mi??!! Ne, nem tehetted Charlie ! - ugrottam fel egyből és a hangom is felemeltem.
- Muszáj lesz, Lis. - motyogta halkan.
- Nem, kérlek. Charlie.
- Sajnálom, de nem hagyhatom, hogy foglalkozz vele. Túl veszélyes. - halkult el a hangja az utolsó mondatnál. Sóhajtottam.
- Ígérem, hogy nem lesz baleset. Ígérem, hogy Devilt megváltoztatom, kérlek. Bármit megteszek.
Sóhajtott. - Jó, rendben. De, nem lehetsz egyedük vele és csak is nyaralásotok után vagyok hajlandó megengedni. Addig mi is haza megyünk. Úgy tudom holnap után körül indulnátok.
- Ige,holnap után. - motyogtam.
- Értem. Akkor menjetek. Ez parancs. - mosolyodott el nagyon.
- De Kevin..
- Kevint ha minden igaz holnap haza viselhetjük. - magyarázta.
Sóhajtottam. - Nem lehet meg győzni, igaz.
- Nem.Szépen menjetek el a nyaralásra. - nevette,
Nem bírtam tovább. Elnevettem magam.
- Menjünk vissza. Jó? - mosolyodott el.
- Rendben. Egyébként gyönyörű a feleséged. - mondtam. - Én is ilyen szép akarok lenni. - motyogtam nyafogva.
- Kösz, tudom. Te is ilyen leszel, ne aggódj. - karolt át.
Felmentünk majd beszéltünk pár percet Charlie-val és feleségével. Indulni készültünk mikor egy hang a nevemen szólított. Megfordultam majd a fejemet forgattam amerre tudtam, kerestem ki keress. A doktor jött felém. Nem volt átlagos orvos. A kezén tele volt harapásokkal, hegekkel, sebekkel. Ő volt kedvenc orvos barátom.
- Mondj Jack. Mi van?
- Lisy, édesem. Beszélnünk kell. Nagyon fontos. - mondta.
- Ajajj, hallgatlak. - motyogtam.
- Négyszemközt, kérlek
- Öh, oké. Ty, addig kimentek? Utol érlek titeket, tényleg. - fordultam legjobb barátom felé.
- Persze. Siess. Kint megvárunk. - bólintott.
- Jó, siettek. - nevettem fel.
Apuék kimentek én pedig kettesben maradtam Jack-kel.
- Lis, én vizsgáltam meg Kevint. A harapás...
- Mi van a harapással? - ijedtem meg.
- Ez nem, nem.. - ismét a szavába vágtam.
- Mi nem? Jack beszélj értelmesen, szépen kérlek. - léptem felé egyet. Más már azt hitte volna, hogy smárolni fogunk.
- Meg tennéd, hogy nem vágsz minden 4. szavamba? Kösz. - motyogta felemelve a hangját.
- Bocsánat. - kezdet el a hangom suttogásba átcsapni.
- Semmi, nah szóval, ez nem átlagos kutya harapás. - mondta.
- Mit takar ez?
-Azt, hogy 38 % - ban farkas. Nem fajtiszta. Ezzel nő az esélye annak, hogy elfertőződik a seb. És, hogy nem tanácsos foglalkozni vele, na meg persze az, hogy ha Kevinnel ismét összefut akkor.. - elhalkult.
- Fejezd be, mi lesz akkor? - kérdeztem.
- Lehet, hogy..
- Jack!
- Megpróbálja megölni. - nézett a szemembe. Kirázott a hideg.
- Mi, micsoda? - akadozott el a hangom.
- Lis, te is veszélynek leszel kitéve. Ha a saját gazdájának neki megy te piskóta leszel számára támadáskor. - magyarázta. - Nézd, tisztellek, jobban mint egy felnőttet, de túl nagy falat neked Devil, bízd egy profibbra. - motyogta.
- De nincs nálam profibb! Magyarországon és környékén nincsen. - magyaráztam. Sóhajtottam. - Anyáéknak mondtad már.?
- Nem. Előbb veled akartam beszélni erről.
- És Kevinéknek?
- Nem. Gondoltam megpróbálok előbb veled beszélni, hát ha lemondasz róla. - motyogta.
- Nem fogok. Nem mondtam le semmiről amibe belekezdtem és nem most akarom elkezdeni. - tettem keresztbe a kezem.
- Lisbeth, előtted az egész élet.
- Tudom. Épp ezért akarom. Fiatal vagyok. Kalandot akarok. Nem úgy mint pl. faágakon ugrálni, de kihívásra vágyom.
- Erre ott van Blake. - magyarázta.
- Blake tudod, hogy más, és ő már ismer engem. Nem úgy mint Devil. - suttogtam.
- Lisbeth..
- Csak egy lehetőséget adj kérlek. - kérleltem.
- És a szüleid? Nézd, nagyon ki fogunk kapni. Te is és én is. Muszáj elmondani nekik, te is tudod. Hisz nem vagy hülye. - húzott magához és megölelt.
- De a szüleim nem fogják megengedni ahogy Charlieék sem. Tudom, érzem, Jack.
- Kitalálunk valamit, jó? Addig mondd nekik zárják el és nyugtatószák. - tanácsolta.
- Jó. - mondtam. - Most mennem kell, majd még beszélünk. - engedtem el ahogy ő is engem.
- Vigyázz magadra kislány. - mormogta halkan.
- Szia Jack.
- Szia Lis.
Sóhajtottam majd elindultam lefele a lépcsőn. Nem volt kedvem liftezni. Leértem majd apára néztem.
- Minden rendben édesem..? - kérdezte komolyan.
- Igen. Azt hiszem. - nem itt gondoltam arra, hogy elmondom neki és a többieknek. Nem még a végén megkeresnék Jack-et és kifaggatnák mennyire is veszélyes Devil. Az pedig én nem akartam.
- Rendben. Akkor menjünk haza és pakoljunk.
- Pakoljunk? Minek..? Nem két nap múlva megyünk, apu?
- De úgy volt. Csak édesanyád nem bírta tovább, megvette a korábbi jegyeket és na. Holnap reggel 5-kor indul a repülő. Addigra kint kell majd lennünk.
- Értem. És hova megyünk végül is? - kérdeztem.
- Nem mondom meg. Meglepetés lesz. - nevetett fel.
-Ne már!! Danny tudja ? - kérdeztem nyafogva.
- Nem, én sem tudom húgi.
- Akkor jó. Megnyugodtam. - nevettem fel én is.
- Na induljunk gyerekek. Ki vezet? Ugyan is 4 sofőrünk is van. - nézett körbe apa.
- Én tudom. Majd Lis elvezet haza. - tanácsolta Danny.
- Köszi, én is szeretlek bátyó.
- Jaj, gyere ide. - húzott magához és megölelt.
***
A reptéren vártam arra,hogy bátyám és újdonsült barátnője ketté váljanak. Nem volt túl szimpatikus ez a csaj, de hát nem is nekem kellet. Ami óta kijelentette, hogy utálja a kutyákat Danny ha valamennyire is lehet de megváltozott. Rossz értelemben. Nem volt velem annyit mint régen. Kelly-éket is hanyagolta. Carly rám nézett majd a két mellettem lévő kutyára. Igen őket is kell hozni, ne hogy már panzióra vigyük őket meg tudom is én hova. Egy gúnyos nézéssel nézett át rám majd mint ha filmben kellene csinálni egy átlag szenvedélyes csókkal terelte vissza bátyám figyeltét aki rám nézett de nála szeretett teljes nézés volt. Sóhajtottam. Nem akartam varjú lenni de nekem néha olyan érzésem volt mint ha el akarná venni tőlem a bátyám. És úgy alapból a családból. Nem szerettem, nem mindenkit lehet szeretni, Hát na..
- Danny mennünk kell, anyuék mindjárt itt vannak. - kiáltottam oda neki.
- Oké, jövök. - mondta majd fura módon nem adott elköszönős "majd találkozunk" csókot Carlynak. Ezen elcsodálkoztam. Na mindegy.
- Oks. - fordultam vissza a táskákhoz. Anyuék vissza jöttek. Apu megfogta a kutyákat fura módon míg anyu elővett egy finom, szép nyakkendőt és a szememre kötötte.
- Látsz..? - kérdezte elém állva és megigazította.
- Nem, anyu. Nem látok semmit, de miért is kell ez?
- Hogy ne tud meglesni melyikhez megyünk..
- Aha, de arra nem gondoltatok, hogy hangos bemondóban is fogják mondani? - kérdeztem.
- Épp ezért kértük, hogy hozzátok el a lejátszótokat. - tette be a fülembe. Előtte még hallottam, hogy Dannyvel is ugyan ezt csinálták. Halványan elmosolyodtam majd végül elnevettem magam. Aztán megszűnte érzék szerveim.. Se látásom, se hallásom, A kezemre kötötték valamelyik kutyát majd csak arra eszméltem fel, hogy már fent ülünk a repülőn. Milyen gyorsan kiértünk. Vagy én kalandoztam el? Az sincs kizárva. Aztán éreztem, hogy a levegőbe emelkedünk.Elindultam rejtélyes utamra a családommal.
