17. rész: A meglepetés

Sziasztok.Nagyon sajnálom hogy nem tudtam új részt feltenni hónapok óta. Voltak dolgok ami miatt nem is volt kedvem meg még valami hasonló dolog de az mindegy. A lényeg az hogy már holnap este meg próbálok neki állni a 18. résznek.Addig is jó olvasást a mai résznek.Vigyázattok magatokra nagyon ! Puszi imádlak titeket :33333333

 Kis doboz,akkor amikor az embernek semmi alkalma sincsen az ajándékozásra,kissé kíváncsiságot felkeltő lehetőség.A kezembe vettem a kisebb dobozt majd egy pillanat alatt feltéptem a kisebb masni.Na jó,nem.A masnit lehámoztam róla és a csomagolást téptem fel róla.A masni az ágyamon feküdt.Szép kis tengerkék masni.A kedvencem,de ezt csak egy ember tudta,mindenki úgy tudta,hogy az aqua a kedvenc színem,de ezek az emberek totálisan tévedtek.Az az ember pedig Lydia volt,aki persze elmondta Sussynak is,és azt hitte,én nem tudok róla.De hát én mindig mindenről tudok,idővel,természetesen.

De vissza a jelenbe.Szóval...feltéptem a szegény kisebb dobozt és belekukkantottam.Egy boríték.Egy borítékért ment ez az egész felhajtás.Felvontam a szemöldökömet és kihúztam az említett kisebb tasakot.Egy kisebb üzenet állt rajta,"Csöppnyi meglepetés egy kis aranyos kislánynak.~L és S."

Mielőtt ki nyitottam volna jobbnak láttam,hogy ha leülök,elvégre,nem szokás csak úgy levelet kapni két legjobb ismerőstől.Lábamat keresztbe tettem miközben elgondolkoztam azon,mi a fene állhat a levelemben.
Finoman kihúztam a tetejénél fogva amikor megpillantottam egy mondatot a tetején,"Birtoklási igazolvány"
A szemem kikerekedett miközben egyből kihúztam a papírt.Volt egy NAAAAAGGGYYY sárga cetli a papíra ragasztva egy "Előbb ezt olvasd el" szöveggel.

Ismét felvontam a szemöldökömet miközben a cetlire pillantottam.Leakasztottam a borítékról és megfordítottam.
"Sok boldog szülinapot drága Lisa...remélem örülsz neki...kérném hogy foglalkozz vele sokat de hát úgy is folyton azt teszed,így nem kérem.
~Sussy and Lydia~

Mivel a két hölgy elégé délkeletre az érdeklődésemet tovább bontottam a levelet.

Óvatosan kihúztam belőle a levél fontosabb részét majd szemem egyből a sarokra tévedt. Könnyedén végig futottam aztán ledermedtem és újra kellett olvasnom bár a levél tömör volt és érthető de akkor is.

"Tisztelt új tulajdonos.Ezen a mai napon egy ló került az ön birtoklására. Fel hívom rá a figyelmet hogy egy állatra nagyon oda kell figyelni és mivel még kiskorú meglehet, hogy egy nap meglátom önt és az állatot. De egy egyébként...sok boldog emléket kívánok az együtt töltött idejükhöz.

Üdvözlettel:

Mr.McKanzie"

Felsikítottam és tovább ugráltam a szobába mint valami őrült.
-Lisy..minde..-"en rendben van?" jött volna a folytatás bátyám szájából aki éppen akkor lépett be a szobába.A nyakába ugrottam,még mindig sikítva és szorosan öleltem.
-Danny..Danny..Danny..igen..minden a legnagyobb rendben ..és minden csodáááss.-kuncogtam és megfordultam a tengelyem körül.
-Mi..ez..az egész,ami az örömöd forrása kicsi húgom?-motyogta.
-Diego..Diego az enyém..érted??-mosolyogtam rá és a szemem is csillogott.
-Jah...-csapott a homlokára.-Hogy az-az örömöd forrása.-nevetett.-Igen..hallottam,hogy Sussyék neked akarják adni..mert más úgy sem ülhet a hátára.-motyogta és eldobta magát az ágyon.
-Ez nem igaz..Sussy-t megtűri a hátán..És Lydiát is.-gondolkoztam el egy pillanatra.
 -Oké..oké..értek én mindent.-biccentett nyugodtan.-Menj le anyuékhoz.-mosolygott rám.
-Okés..-vigyorodtam el,puszit nyomva a fejére és lerohantam az emeletről.
-Hohohó..nyugalom..-mondta anyu felpillantva a konyha pultról.Valami sütis könyv vagy hasonló főzős könyv volt a kezében.Biztos fontos volt,mert olykor-olykor még vissza pillantott a könyvre és motyogva olvasta fel a szavakat,adatokat.
-Anyu...-mondtam először ledöbbenve majd vissza tért a szemembe az a lelkesedés ami azelőtt volt mielőtt lejöttem a lépcsőn.-Diego..Diego az én lovam..Hivatalosan is.-mosolyogtam rá és a nyakába ugrottam sikítva.Majd ezt megismételtem apával is mire kipurcantam a sikítozásos-ugrálós örömtől.
-Igen,tudjunk kincsem.Apád ma reggel intézte el a hivatalos papírokat Sussyval.-motyogta de a tekintetét nem vette le a szakácskönyvről,vagy annak nevezhető kis füzetről.

-EZT NEM HISZEM EEELLL! - sikítottam fel nem messze tőlük.
-Nyugodj meg drágám. Inkább menj le a tanyára és látogasd meg a lovadat.-nevetett fel anya sikeresen felpillantva egy pillanatra.
-És hívd fel az őrült barátnődet hogy beszéljetek.-szólalt meg Danny miközben elkapta a derekamat hátulról.
-Amennyiben elengednél már mennék is. - kuncogtam és kiugrottam a karjai közül megpályázva az ajtót. Kinyitottam aztán mielőtt elmentem volna utoljára felsikítottam.

Az egész család rajtam nevetett de ebben a pillanatban az sem érdekelt hogy totál hülyének néztek.Diego az én lovam. Tényleg az én lovam.Nem hittem el. Ekkor a telefonom megrezzent a zsebemben. Mikor kihalásztam az említett kis szerkezetet Lydia arca jelent meg a hívó kép helyén.