2013. december 1., vasárnap

7.rész:Az utazás


Sziasztok!Megint későn hoztam de mint már mondtam..nem mindig van ihlettem..és időm sincs..De megint elhoztam hát nektek.Remélem tetszeni fog..nem nagy szám a mai rész..de sztem nem is annyira unalmas.Puszcsi.Jó olvasást!

Anyu leült mellém. Mögöttünk apáék ültek. Sóhajtottam még mindig nem láttam és nem hallottam semmit. Nyeltem egyet majd mély álomba kerültem. Nem álmodtam. Úgy olyan másfél órát aludhattam. Anyu keltegetett, a székem meg Danny rugdosta. A szemem elől eltűnt a sál. A zene is megszűnt. Ismét vissza szereztem érzékszerveim felett az irányítást.
- Jó reggelt kislányom. - nevetett.
- Ébresztőőő ! - rugdalta továbbra is a székem.
- Fent vagyoookkk!!!-kiáltottam fel talán túl hangosan. Kínosan nevettem fel.
- Itt vagyunk kicsim. - érintette meg a vállam apu.
- Köszöntjük kedves utasainkat Spanyolországban. - hallottam meg a hangos bemondótt.
A szemem az ablak felé kaptam. Arcom a tükörnek nyomva néztem kifele. A felhők hol megjelentek és hol eltűntek a szemem elől.
- Kérem helyezkedjenek el, megkezdjük a leszállást.Köszönöm.-hallgatott el. Szorosan összeszorítottam a szám, hogy ne sikítsam el magam. Anyuék csak megállás nélkül nevettek. Danny lefordult a székről a röhögés közben. Megráztam a fejem nevetve.
- Danny, te hülye gyerek! - nevettem. Ő csak fetrengett tovább. Apu felállt és vissza felhúzta a bátyám. Én csak vissza folytottam a sikoltásom. A szám elé tettem a kezem. Sóhajtottam.
- Anyu, miért nem mondtad meg, hogy ide jövünk nyaralni?
- Mert meglepetés volt. - motyogta mosolyogva.
10 perc telt még el mikor földet értünk de én vagy 5 órának éreztem. Lementünk a lépcsőn. Már elmentem a repülőtől a cuccokkal. Most már lehet. Felsikoltottam. Jó hangosan.  Teljes hangerővel.  Ugrálni kezdtem mint egy hülye gyerek.
- Lisy! - fogta meg a derekam a bátyám. - Nyugi van! - húzott magához.
- Engedj eeeelllll!! - ugráltam ütögetve a karját. - Szabadulni akarroooookkk!
- Gyertek. Keressünk egy szabad kocsit. - mondta apu.
- Édesem, menj, keress egy kocsit. Mi addig elmegyünk a kutyákért. - tanácsolta anyu.
- Rendben. Akkor majd gyertek szívem. - biccentett és már el is tűnt az emberek között. Nem volt kis növésű de nagy sem. Pont el tudott tűnni a nagy tömegben.
Negyed óra múlva már apát kerestük két kutyánkkal.
- Ne hívjam fel inkább?
- Nem kell anyu. - ráztam meg a fejem. - Nem lehet annyira messze. - mondtam. És tényleg, apa ott volt egy nagy darab pasas nyakában (?!) - Az hisszem megtaláltam. - mutattam rá.
- Te jó ég! Mit csinál annak a pasinak a nyakában. Még a végén leesik onnan! - szaporázta meg a lépteit anyu. A kutyák már konkrétan rohantak mellettünk, de nem bánták.
- Apu, lovagolsz? - kérdezte röhögve Danny.
- Jah, de tériszonyom van.  - nyelt egyet majd motyogott valamit a pasinak aki elnevette magát. - Hátra dobva száll le uram? - kérdezte persze spanyolul. Elnevettem magam. Apa megrázta a fejét majd megkönnyebbülve sóhajtott fel mikor szilárd talajt érzett a lába alatt.  A taxi-s pasas felém fordult és kérdezett valamit de túl nagy volt a zaj, gyorsan mondta és nem artikulált így nem egészen értettem. Megráztam a fejem. Leesett neki, hogy nem értettem.
- Szőpek a kutyék. - próbálta hangosan mondva magyarul. Majd nem elnevettem magam.
- Köszönjük. - válaszoltam spanyolul. - Apa, miért voltál a nyakában? - kérdeztem magyarul.Persze, tudtam, és szerettem spanyolul beszélni de a magyar még is csak kényelmesebb volt, hisz az volt a saját nyelvem.
- Mert nagy volt a tömeg és nem láttam semmit. És ti sem láttatok volna engem. - válaszolta. - Mehetünk? - váltott spanyolra, hogy a pasas is értse.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre. Beültünk majd elindultunk. A reptéren erről a repülőről már csak mi voltunk de rengetegen voltak az utakon. Kelly befészkelte magát Dannyhez, Marley pedig hozzám. Elmosolyodva vakartam meg füle tövét. Aztán csak elbambulva meredtem ki magam elé. Nem számoltam a perceket de úgy kb. 1,5 órát mehettünk. Az útközben egyfolytában Eric Saade számai mentek a lejátszómban. Imádtam.
- Kicsim, itt vagyunk. - keltettek fel a szüleim. Már megint elaludtam. Ajajj, mi van velem? kissé megijedtem. Megráztam a fejem majd kikászálódtam a kocsiból. A bőröndök már rég kint voltak a csomagtartóból. Apuék kifizették a taxi-st aki jó nyarat kívánt majd elhajtott.
Sóhajtottam, felvettem a táskámat a betonútról és a ház felé pillantottam. Gyönyörű volt. Egy domb tetején voltunk a háztól nem messze. Hatalmas telek volt. És csak a miénk. Egy nagy rét a ház mögött. Egy kisebb istálló amit régen építettünk nyarakra, szerettem kint sokáig sétálni. Nah, meg persze mikor még mindig éltünk a Spanyol Lovasiskolából kaptam bérben a lovamat.
Cserébe segítettem ott. Elmosolyodtam. De jó is volt ott. Carmennel mindig együtt voltunk segítők mikor óra volt ott. Reménykedtem vissza mehetek majd oda.
- Üdv újra itthon mindenkit. Menjünk be. - indult el apa a ház ajtaja felé. Kinyitotta az ajtót és mindenki belépett rajta. Kelly és Marley eltűnt az erdőben. Gondoltam, körbe néznek, hisz, már egy éve nem voltak itt. Itt ők voltak a főnökök.
- Felmegyek, kipakolok, ami nálam fél nap, majd jövök. - mondtam.
- Rendben, hugi.
Felmentem a lépcsőn. Átmentem a folyosón és letettem a táskámat magam mellé.Kezem óvatosan a kilincsre helyeztem mint ha minden másodpercben attól féltem volna, hogy megcsíp illetve megharap a kilincs.
Sóhajtottam egyet majd nagy levegőt véve lenyomtam a kilincset, az ajtó lassan de kinyílt én pedig beléptem rajta.