2015. január 28., szerda

20.rész:Előkészületek

~ -Menjünk.-mondtam mosolyogva Kevinnek a dolgokat felvéve és elindultam ő pedig követett.~






Lassan végig sétáltam a széles föld úton majd befordultam a fák közzé.Egy aprócska faház állt ott.Beléptem a házba és körbe pillantottam, a többiek dolgai már itt voltak.


-Csak tedd le valamelyik szabad helyre ahol meg fogod tudni találni.-motyogtam miközben én a saját dolgaimat letettem Sussy rózsaszín nyereg alátéte mellé.


-Rendben.-bólintott és letette a földre.-Hány éves ez a ház?
-Nem tudom,annak idején Lydiával találtam mikor egyszer erre lovagoltunk.
-Bámulatos.-mosolygott.
-Volt,hogy aludtam már itt.-kuncogtam.-Egyedül.
-És nem féltél?
-Dehogyyiiis.-nevettem.-Na menjünk.A többiek már biztos várnak ránk.-mosolyogtam és kiléptem az ajtón.Megvártam míg kijön utánam és elindultam tovább.
-Milyen gyakran jőssz ide,Spanyolba?
-Sokszor.-mosolyogtam.-Általában nyáron szoktam sokat itt lenni,meg télen.-magyaráztam.
-És ezeken kívül voltál már valahol?
-Igen..tőbb helyen..Szibériába akarok egyszer eljutni...de sose voltam még ott.-mondtam sóhajtva aztán átpillantottam rá.Vadul mosolygott ami miatt felvontam a szemöldökömet.
-Mi az?-kérdeztem.
-Van egy..kisebb faházunk Szibériában.
-Nem mondod komolyan.-mondtam halkan.


Lassan kiléptem az ajtón aztán mikor ő is kijött elindultam egyenesen.


-De,teljesen komolyan mondom.-biccentett mosolyogva nekem pedig tátva maradt a szám.
-És ezt még csak most mondod?-kuncogtam.-Eskü oda költözöm hozzátok.Vegyetek be a családba.-nevettem fel.
-Nincs akadálya.Gyere nyugodtan.Anyuék örülni fognak neked.

-Jah,nekem,aki majd nem megölte a fiúkat.Tényleg biztosan repesni fognak az örömtől.
-Ne csináld már,tudod jól,hogy nem harag tartók.-bökte meg az oldalamat mire halkan felsikítva arrébb ugrottam.

-Ne csikizz.Ne merj még egyszer megcsikizni.-kuncogtam.

-Különben mi lesz?-kérdezte mosolyogva és egyre közelebb lépett felém én pedig folyamatosan próbáltam távolabb kerülni tőle.

 -Daniel Kevin ! Elég lesz! Ne gyere közelebb.Hallod???Ne! Ne gyere ide !-emeltem fel a hangomat nevetve és amikor láttam,hogy nem túlságosan érdekli mit is mondok megfordultam és futásnak eredtem az erdő felé.


Tudtam merre kell mennem,hogy megtaláljam a többieket és Daniel miatt sem kellet aggódnom hiszen ő pedig a nyakamban lihegve futott utánam.Kifordultam az egyik fa mögül mikor meghallottam Sussy zenelejátszójából kiszűrődő zenét.Megtorpantam és halványan elmosolyodtam mikor körbe pillantottam.Alig vettek engem észre hirtelen egy kar fogta át a derekamat mire halkan felsikítottam.


-Meg vagy.-suttogta halkan a fülembe én pedig felnevettem.
-Engedj.-kuncogtam.
-Kizárt.-rázta meg a fejét.
-Kérlek.-kuncogtam továbbra is.
-Kizárt.-ismételte meg halvány mosollyal az arcán.
-Naaaaa.-mondtam halkan.
-Figyelnek minket.-mondtam mosolyogva.
-Engem nem zavar.-mondta de aztán lassan elengedett.

-Mi folyik itt gyerekek?-lépett oda hozzánk Sussy aki sokat mondó nézésével hol rám,hol pedig Daniel Kevinre pillantott.
-Mi lenne?Megkergettem.-vágta rá az utóbbi.
-Megtudtad,hogy csikis és nem tudtad nem kihasználni,igazam van?
-Iiiiigggeeeeen.Teljesen igazad van Sussy.-bólogatott vadul miközben egy őrült mosoly jelent meg az arcán.
-Gondoltam..De most inkább hagyd egy kicsit a lányt és gyere el velem.Segítségre van szükségem,hogy meglegyen este a tökéletes esténk.-magyarázta miközben elkapta a karját.-Lisy.ti nektek addig az lesz a feladatotok,hogy lássátok el a lovakat élelemmel.Tegyétek ki a kisebb etetőket a kötőfékek mellé illetve a többi dolgot amire szükségük lehet még este.-magyarázta.


-Igenis,értettük főnökasszony.-állt haptákba Dia komor arccal.


-Helyes.Akkkor..Mindenki a dolgára!-emelte feljebb a hangját majd Daniel Kevinnel ellépve mellőlünk elindult az egyik irány felé.


-Menjünk.-bólintottam nyugodtan és mi pedig a másik irányba vettük az utunkat barátnőmmel.


Kiléptünk a fák között és a kisebb tető szerű helyiségre mentünk amit annak idején mi építettünk ide,hogy a lovak ha esetleg még is rosszra fordulna az idő el tudjanak valahol bújni az eső illetve más időjárással járt rossz dologtól.


-Hol találjuk meg a szénát?-kérdezte Dia.
-Mint ha valami újjonc lennél drága barátnőm.-nevettem fel és megforgatva a szememet a tető alatti összetekert bálára mutattam.
-Jaaaa--tééényleg.-bólogatott vadul.-Remélem nincsen elrohadva megint mint annak idején amikor villával meg hasonló dolgokkal kell szétszednünk.
-Meglátjuk majd.-biccentettem és oda léptem a hatalmas széna bálához és alaposan körbe jártam azt.-Nincs baja.-ráztam meg a fejemet nyugodtan felsóhajtva.-Nos..akkor...kötözzük ki és szedjük megfelelően szét.
-A répák kellenek?
-Nem.-ráztam meg ismét a fejemet.-Azt majd akkor adjuk nekik oda ha teljesen elengedtük őket estére.
-Oké.-bólintott és közelebb lépve neki estünk a hatalmas adag szétosztásának.


-És..volt valami különleges Hacheval ameddig nem voltatok szem előtt?-lopva rápillantottam de nem találkozott a tekintetünk.A tekintete gondosan az elosztáson volt.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom..Akármire.-rántottam meg a vállamat.-Nos?
-Nem volt semmi.Egyszer megfogta a kezemet de ennyi.Nem sok.-sóhajtott fel.-Nincs értelme.-suttogta.
-Minek?-kérdeztem de nem válaszolt.-Dia?Lydia?
-Ennek az egésznek.-bökte ki.-Nincs értelme reménykednem.Hiszen ő annyira awh...én meg annyira ewh..-egy fintor jelent meg az arcán mikor a saját értékelését kellett mondania.
-Ne mondj már hülyeségeket kérlek.-ráztam meg a fejemet.-Gyönyörű vagy.-mosolyogtam rá.
-Ezt csak azért mondod mert a barátnőd vagyok.-motyogta.
-Nem.-vágtam rá.-Ezt azért mondom mert ha srác lennék tuti rád hajtanék.-mondtam mosolyogva.-Mert te egy igazán pöpec példány vagy...
-Megengedem hogy rám hajts.-fejezte be a mondatot mire összenéztünk és mindkettőnkből kitört a nevetés.


-Köszi.-mosolyogva rám pillantott.-Tényleg.
-Ugyan.Ez a dolgom.-legyintettem mosolyogva.-Nah,itt végeztünk.Menjünk vissza.rendben?-kérdeztem mosolyogva.
-Rendben.-bólintott és egymásba karolva indultunk vissza.


Szépen lassan sétáltunk vissza a többiekhez.Nem siettünk.Nem volt miért siettnünk.Amikor kiléptünk a fák mögül hirtelen mindkettőnkben megfagyott a vér és ott ahol álltunk ledermedtünk.Ami a szemönk előtt volt egyszerre volt nagyon röhejes és egyszerre volt ijesztő is.Lydia még döbbent arccal állt mellettem amikor végre sikerült megszólalnom de nagyon nehezen sikerült visszafojtanom a nevetésemet,mégis sikerrel jártam.


-Mi folyik itt?-kérdeztem végig nézve mindenkin.

2015. január 7., szerda

19.Én,mint kerítő...

~Aztán megpillantottam még valakit akitől nem kicsit lepődtem meg.Lopva barátnőmre pillantottam aki viszont vadul mosolygott és hol az alakra pillantott,hol pedig én rám.
-Lydia...te..te miben mesterkedsz?~



-Most mond meg Elisabeth,hogy miért mindig mindenben engem kell okolnod?Hm??Halljuk,mert én nagyon kíváncsian várom a válaszodat édes barátnőm.-mosolygott még mindig ugyan úgy őrülten.
-Te bekavartál az estémre,igazam van?-kérdeztem megtorpanva és oldalra döntve a fejemet rápillantottam.Igazság szerint nem mertem a fészer felé pillantani így olykor a lányra majd a lovakra pillantottam felváltva.
-Neeeem,ééén??Sohhaaaa.-rázta a fejét és kicsit aggódtam,hogy lesz egy édes nyakrándulása később ez miatt.
-Aha,persze.-legyintettem megadóan.Tudtam,hogy most kevés az esély,hogy megtudjam mi is ez az egész ami itt folyik,de ez már mellékes dolog.
-Nézd.Ide jönnek.-kezdet el mutogatni.
-Lydia,kérlek,mint akinek egy csöppnyi esze lenne.Szépen kérlek.-mondtam először komor arccal de aztán nem bírtam tovább felnevettem.

-Nagyon jól tudod,hogy én ezen a téren hiányban szenvedek.-mosolygott.-Hache!-sikított fel és az említett idősebb fiú nyakába vetette magát.
-Én is örülök,hogy ismét látlak Lydia.-nevetett fel.
-Akárki kérdi,én nekem fogalmam sincs ki ez a lány.-kaptam fel magam elé a kezemet és pár apró lépéssel hátrébb léptem.
-Szia Lisus.-mosolygott rám Kevin.

A szívem ritmusa kissé megzavarodott ahogy rápillantottam de egy halvány mosoly megjelent az arcomon ahogy végig néztem rajta és szemmel láthatóan remek formában volt.Felszabadulva kifújtam a bent maradt levegőt és biccentettem felé egyet.

-Szia idegen.-kuncogtam.
-Mond...a...barátnőd...-kezdte de finoman a szavába vágva folytattam a mondatomat.
-"Mindig ilyen fura?"-kérdeztem miközben az ujjaimmal idéző jelet formáltam  a levegőben.
-Ezek szerint nem én vagyok az első ember aki megkérdezte.-mosolyodott el.-Válasz?
-Igen,mindig ilyen őrült-energikus.Szerintem előbb tanulta meg sikítva az emberek nyakába vetni magát mint hogy járni tudjon.-nevettem.-Majd megszokod.-legyintettem mosolyogva.

-De..Mond..Hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem kissé zavartan.-Félre ne értsd,nagyon örülök,hogy itt vagy épségben,csak...megleptél.-kerestem a megfelelő szavakat hogy ne bántsam meg de ne is csináljak magamból totál idiótát,mint úgy általában.
-Lydia barátnőd tervezgetett Hache-val,aki felhívott néhány napja és megkérdezte mit szólnék hozzá,én pedig vettem egy jegyet,eljöttem,Hache kijött elém a repülőtérre és most itt vagyok.-mosolygott.
-És...nos...volt valami más is abban a tervben?-kérdeztem nevetve.
-Hache-ék eljönnek velünk az esti túrára.-szólt közbe Lydia -akinek mellesleg mint ha az arcára fagyott volna a mosoly- közelebb lépve hozzánk.
-Ez remek.-mosolyodtam el szélesen majd Diára pillantottam.-És ennek van valami köze ahhoz,hogy te folyton Hache-n lógsz?
-Niincs.-rázta meg a fejét mosolyogva.-Menjünk nyergelni.Meg Sussynak is szólni kéne lassan.-terelte a témát és már el is indult.

-Őrült.-forgattam meg a szememet de elindultam.-Diego. Indulás.-mondtam a lovamra pillantva mire ő felkapta a fejét a legelésből és kettőt ugorva ügetésben indult el.Halkan felnyerített ahogy magához hívta csöppnyi családját és boldogan folytatta útját az istálló felé.

Kevinéknek még szólni sem kellett,azonnal jöttek utánunk. Hache persze gyorsabb lépésekkel Lydia után ment,mit is hittem volna.Kissé felvontam a szemöldökömet majd az öcsére pillantottam.
-Ne is akarjam megérteni mi folyik itt,igaz?
-Elmondom majd.A túrán.-mosolyodott el kedvesen.-Ne aggódj.


***
Már egy jó másfél órája lovagoltunk.Hagytuk hogy a lovak menjenek,nem túlzottan irányítottuk őket. Lydia mellettem lovagolt,Sussy és pár lovász kissé előre lovagolt,hogy előszedjék a sütéshez való dolgokat,a Black testvérpár pedig mögöttük lovagoltak mint valami kísérők.
-Diego...tudod a dolgodat szívem.-paskoltam meg a marját és elfeküdtem rajta.Hallottam ahogy Kevinék előre kiabálnak,hogy mi a baj és ahogy Lydia leintette őket egy halvány mosollyal.

-Lis..-szólalt meg halkan barátnőm.
-Hm...?
-Mondhatok neked valamit?
-Akármit.-mosolyodtam el.
-Azt..azt hiszem..nekem bejön Hache.-mondta halkan és éreztem,hogy rám pillant.

-Szép pár lennétek.-mosolyogtam róla.-Legyek a kerítőd?-kuncogtam.
-Nem foglak kihasználni,lüke.-nevetett fel.
-De most komolyan.-kuncogtam.-Na várj.-mondtam felülve a lovamon.-Hache!-kiáltottam fel.
-Igen?!-kérdezett vissza.
-Beszélnem kell az idióta öcséddel.-kuncogtam hátra pillantva.
-Kösz.-szólalt közbe az említett személy.
-Tudod,hogy imádlak.-mosolyogtam rá.
-Tudom.-motyogta.
-És akkor most?-kérdezte Hache.

-Cseréljünk helyet.-mondtam és finoman meghúztam Diego kantárszárát. Hache bólintott egyet majd elügetett mellettem.Hátra pillantottam Kevint majd mikor mellém ért elindítottam.
-Mit kell megbeszélnünk?-kérdezte mosolyogva.
-Hogy pontosan mikor menjek...tudod...Devilhez..-kerestem a szavakat.
-Akár most is jöhetnél.-nevetett fel.-Anyu olyan szinten örül annak,hogy jönni fogsz,hogy már berendezte az egyik szobát neked.
-Nem..nem..nem..-nevettem megrázva a fejemet.-Nem akarom ennyire megzavarni a családod életét -emeltem fel magam elé a kezemet.
-Szeretném ha eljönnél.-mondta halkan rám pillantva amin akaratlanul is elmosolyodtam.
-Rendben.-bólintottam-Megadom magamat.Majd beszélek anyuékkal erről a...át költözésről.-mondtam mosolyogva.
-Nem ez miatt jöttél hátra,igazam van?
-Ennyire átlátszó volt?-ijedtem meg egy pillanatra.
-Nem,dehogy.-rázta meg a fejét.
-Akkor....ezt nem értem hogy gondolod...-motyogtam tanácstalanul.
-Mit tervezel?-mosolygott rám.
-De csak akkor mondom.el,ha nem adod 
tovább senkinek.-mondtam határozottan.
-Lakat a számon.-emelte fel az egyik kezét.
-Diának tetszik a bátyád.-mondtam halkan.
-Ezen nem lepődöm meg.-rántotta meg a vállát.
-Hogyan?
-Mindenki tudja,hogy eszeveszettül jól nézünk ki ketten.-vigyorodott el.
-Egoista.-nevettem fel.-Verseny a célig?
-És hol van a vége?
-Ne izgulj,végig mögöttem maradsz,majd követed a lovam patanyomait.-nevettem.
-Meglátjuk.-bólintott majd egy hirtelen pillanatban beugratta a lovát.
-Heey!-sikítottam fel nevetve ahogy utánuk néztem.-Gyerünk pajti.-paskoltam meg a nyakát majd engedtem  a szárnak és éreztem Diego puskagolyóként ugrott ki.

Diego tempójában könnyen utol tudtuk érni őket. Diego játékosan ugrott egyet ismét amin akaratlanul is elnevettük magunkat.A lovam előre tört és boldogan vitte az élen lévő helyen.Mikor megpillantottam az ismerős helyet lelassítottam a fekete csődört és intettem egyet Kevinnek,hogy ő is tegyen így.

-Mi a gond?-ért mellém és megállította a sajátját.
-Semmi...de innen egyedül megyünk..nyergeld le.
-Mi...miért?
-A lovak itt szabadon vannak.Nem mennek el.Vacsorára vissza is térnek majd.Egyfajta kötőféket rakunk rá így a ha esetleg valaki látja,tudni fogja,hogy a mienk.
-Nálam nincs....
-De nálam van.-mosolyodtam el és lecsúsztam Diego nyergéből majd a kis táskához léptem, kivéve két kék kötőféket az egyiket oda dobva neki.Kikapcsoltam a hevedert majd lehúztam róla a nyerget.Letettem a földre aztán levettem róla a kantárt is a másik kék kötőfékre cseréltem.

-A cuccot hova rakjuk?

-A fa mögött van egy kisebb faház.Oda tesszük be.-magyaráztam.-Szabad vagy.-mosolyogtam lovamra és előszedtem egy répát a földön lévő táskából majd oda adtam neki.-Futás.-kuncogtam mire felnyerített és a másik lóval futásnak eredt.
-Menjünk.-mondtam mosolyogva Kevinnek a dolgokat felvéve és elindultam ő pedig követett.




2014. december 31., szerda

18.rész:Ló tulajdonos lettem

~Az egész család rajtam nevetett de ebben a pillanatban az sem érdekelt hogy totál hülyének néztek.Diego az én lovam. Tényleg az én lovam.Nem hittem el. Ekkor a telefonom megrezzent a zsebemben. Mikor kihalásztam az említett kis szerkezetet Lydia arca jelent meg a hívó kép helyén.~



A telefonomat azonnal felvettem majd mielőtt bármit is mondhatott volna belesikítottam a telefonba aztán pedig elhalkultam.
-Oké a fülemnek annyi. Köszönöm kedvességedet drága barátnőm.-kuncogott egyből bele beszélve a telefonba amint csönd lett az én oldalamon.
-Bocsi, bocsi ne haragudj rám kérlek csak...csak...tudod...te meg Sussy ajándéka. ..és. ..Kissé happy lettem azt hiszem.-nevettem felszabadultan a készülékbe.
-El tudom képzelni drága.Merre jársz ?
-Lefelé menetelek a tanyára te merre jársz?-kérdeztem vissza.
-Lent..Nem régen jöttem ki Baba bokszából.Gondoltam éled megyek de akkor itt megvárlak ha neked úgy megfelel.-nevetett fel.
-Így is totálisan el vagyok lustulva. Túl sokat vitték a fenekemet.-kuncogva megráztam a fejemet.-Lent találkozunk.Szia Lydia.-mosolyogtam aztán letettem a telefont.
Egy darabig sétáltam magam elé meredve.Aztán a lábam alatt a beton köves talajra váltott át.A karám felé pillantottam aminek a másik felén megpillantottam Diegot.
Füttyentettem egyet mire az összes ló rám figyelt. Diego szökkent egyet majd felém galoppozott hatalmas sebességgel.Bemásztam a villany pásztor alatt és közelebb léptem.Úgy viselkedett mint egy csikó.Mint egy jó nagyra nőt csikó.
-Diego...nyugodj meg kérlek.-nevettem fel tekintetemmel a mozgását figyelve.
Fülit előre fordította,lábizmai kissé megremegtek a hirtelen mozgás változásoktól.Aztán lassan lelassult végül felém fordult.Lassan közelebb lépkedett hozzám és a mellkasomnak döntötte a fejét.Gyengéden megsimogattam a fejét majd puszit is nyomtam rá.-Hiányoztál.-mosolyogtam rá.-Sussy nekem adott..hivatalosan is.-jegyeztem meg halkan mire felkapta a fejét.Füleit ismét előre fordította majd mint aki megértette a szavaimat arrébb ugrott és egy győzedelmes nyerítéssel felágaskodott.
Halkan felnevettem és csak nyugodtan ácsorogtam addig amíg nem nyugodott le teljesen.
-És én?-kérdeztem mosolyogva mire vissza ügetett hozzám és lassan letérdelt mellső lábaival.-Na azért.-kuncogtam majd egy lendülettel felugrottam a hátára.Lábaimat szorosan hozzászorítottam,ujjaimmal beletúrtam a sörényébe és csak vártam.Rengetegszer ültem már rajta szőrén de most még is olyan más volt.Más volt,igen,határozottan az volt,hiszen most már Diego az én lovam volt.
-Mehet fiú.-finoman hozzáérintettem a sarkamat mire lassan normálisan felállt és csak egy ugrással vágtába ugrott.Halkan felnevettem miközben igyekeztem nem éppen lecsúszni a hátáról.
Fogalmam sincs meddig nyargalászott velem a drága lovam mint egy őrült de az biztos hogy nem öt percig.Lassan fáradni kezdet és a sebessége is valamennyivel lassult.
-Nyugalom..lassíts..-mondtam halkan megsimogatva a nyakát mindkét kezemmel.-Ügyes vagy drága.-motyogtam mosolyogva.-Az én drága egyetlen ügyes lovam.-mosolyogtam.Fejét lehajtotta én pedig óvatosan lecsúsztam rajta.
Felé fordultam és ahogy felemelte a fejét én egyből átkaroltam a nyakát és megöleltem.
-Naná hogy az új gazda először a lovához megy és nem a barátnőihez.-nevetett fel a hátam mögött valaki.
-Mégis mire számítottál,drágám?-szólalt meg egy mélyebb,nőiesebb hang szintén nevetve.
-Nem ér kinevetni drágáim.-szóltam rájuk mosolyogva és megfordultam. Lydia és Sussy őrült mosolyogva figyeltek kettőnket.
-Oh...mi nem nevetünk ki,mi csupán veled együtt örülünk.-mosolygott továbbra is Sussy.-Már féltem hogy nem fogsz örülni a hírnek.-nevetett fel.
-Nem..nem csak örülök....nincs megfelelő szó arra amit érzek,Sussy.-mosolyogtam arra a nőre aki megajándékozott ezzel a csodás lóval.
-Elhiszem édesem,de most talán jobb lenne ha  nyugton hagynád azt a szegény lovat.-mondta mosolyogva.
-Miért??Valamiről lemaradtam volna?-döntöttem félre a fejemet majd hol Sussyra hol pedig Lydiára pillantottam.
-Este túra lesz nagylány.-sikította Lydia majd ha ott lettem volna mellette tudtam hogy a nyakamba vetette volna magát.
-Túra??Milyen túra?-kérdeztem még magasabbra vonva a szemöldökömet.
-Te,Sussy,néhány lovász és ééén.-kuncogott.-Monocerus is jön.-vigyorgott olyan őrült módjára mint eddig még soha.-Persze csak az apjával,aki mellesleg a te lovad és az anyjával ami mellesleg Sussy lova.-mosolyogta.-Ajajajajajajjj..családi kirándulááás.-sikította nevetve aztán elkomorodott.-Na én most megyek.Megnézem a lovakat.-kuncogott.-Később találkozunk,szia Lisy.-mondta intve egyet aztán már szinte ott sem volt.
-Nem túl sokat fogtam fel ebből az őrült beszédből.
-Én sem sokat.de mindegy is..hagyjuk.-legyintett Sussy miközben lassan elindult az irodája felé.
                               ***
Esteledett.Egyre nagyobb lett a mozgolódás a tanyán. Lydia egyszer ide-egyszer pedig oda rohangált. Néhányszor oda köszönt nekem de túl sok dolog volt.Beléptem a istállóba és a nyerges felé sétáltam oda is szintén beléptem és megkerestem  Diego cuccait aztán a nyergelő helyre vittem az összes dolgot. Chiqita már ott állt nyugodtan.Egyedül.És eléggé vizesen.Mikor megpillantott dobbantott egyet mellső jobb lábával és felnyerített.
Halkan felnevettem miközben letettem a dolgokat és hozzá léptem.
-Szia nagylány.-simogattam meg az orrát.-Hol van az őrült gazdád?-kérdeztem tőle mire felemelte a fejét és átnézett a vállam felett ami azt jelentette hogy valahol a mezőn lehetett.
-Értem.-kuncogtam.-Akkor megyek,hozok egy gazdát neked és magamnak meg egy lovat.- biccentettem neki mosolyogva.-Siettek.-motyogtam és elsétáltam tőle kifele.
Mikor elég messze értem az ijedős lovaktól kocogni kezdtem majd lépéseimet megnyújtottam és futni kezdtem.
Átbújtam a kerítésen ahol megpillantottam Diegot,Chichat és Monocerust. Fontos tudni hogy Chiqita és Monocerus testvérek voltak.Szóval ez egy ténylegesen nagy családi kirándulás lesz.
Aztán megpillantottam Lydiát is Halkan felnevettem ahogy a csikóval játszott.Feléjük lépkedtem és amikor megpillantottak négyen mindnyájan vidáman pillantottak rám.
-Gyerekek..nem kellene készülnünk az estére?-kérdeztem nevetve.
-De...lehet hogy kellene...de...annyira jó itt...-mondta barátnőm és körbe nézett a területen.
-Tudom drága,de készülni kellene. Sussy megkért hogy készítsük fel neki is Chichát.
-Jó..de..nálam nincs se kötőfék se kötél.-mondta és a csikóra pillantott.
-Nem is kell.-ráztam meg a fejemet.-Diegoék követni fognak,ami azt jelenti,hogy Ő is fog.Nyugalom.-mosolyogtam rá.-De azt hogy neked kell-e,na azt nem tudom.
-Teeee..teree..teeeee.Ez gonosz volt.-kuncogott.
-Tudom,de még így is szeretsz vagy esetleg tévedek?-kérdeztem rá pillantva hatalmas szemekkel.
-De igen,szeretlek.-biccentett mosolyogva majd az istállók melletti kisebb fészer felé pillantott,követtem a tekintetét.Egy alak lépett ki belőle amitől kissé elmosolyodott.Aztán megpillantottam még valakit akitől nem kicsit lepődtem meg.Lopva barátnőmre pillantottam aki viszont vadul mosolygott és hol az alakra pillantott,hol pedig én rám.
-Lydia...te..te miben mesterkedsz?

2014. szeptember 23., kedd

17. rész: A meglepetés

Sziasztok.Nagyon sajnálom hogy nem tudtam új részt feltenni hónapok óta. Voltak dolgok ami miatt nem is volt kedvem meg még valami hasonló dolog de az mindegy. A lényeg az hogy már holnap este meg próbálok neki állni a 18. résznek.Addig is jó olvasást a mai résznek.Vigyázattok magatokra nagyon ! Puszi imádlak titeket :33333333




 Kis doboz,akkor amikor az embernek semmi alkalma sincsen az ajándékozásra,kissé kíváncsiságot felkeltő lehetőség.A kezembe vettem a kisebb dobozt majd egy pillanat alatt feltéptem a kisebb masni.Na jó,nem.A masnit lehámoztam róla és a csomagolást téptem fel róla.A masni az ágyamon feküdt.Szép kis tengerkék masni.A kedvencem,de ezt csak egy ember tudta,mindenki úgy tudta,hogy az aqua a kedvenc színem,de ezek az emberek totálisan tévedtek.Az az ember pedig Lydia volt,aki persze elmondta Sussynak is,és azt hitte,én nem tudok róla.De hát én mindig mindenről tudok,idővel,természetesen.

De vissza a jelenbe.Szóval...feltéptem a szegény kisebb dobozt és belekukkantottam.Egy boríték.Egy borítékért ment ez az egész felhajtás.Felvontam a szemöldökömet és kihúztam az említett kisebb tasakot.Egy kisebb üzenet állt rajta,"Csöppnyi meglepetés egy kis aranyos kislánynak.~L és S."

Mielőtt ki nyitottam volna jobbnak láttam,hogy ha leülök,elvégre,nem szokás csak úgy levelet kapni két legjobb ismerőstől.Lábamat keresztbe tettem miközben elgondolkoztam azon,mi a fene állhat a levelemben.
Finoman kihúztam a tetejénél fogva amikor megpillantottam egy mondatot a tetején,"Birtoklási igazolvány"
A szemem kikerekedett miközben egyből kihúztam a papírt.Volt egy NAAAAAGGGYYY sárga cetli a papíra ragasztva egy "Előbb ezt olvasd el" szöveggel.

Ismét felvontam a szemöldökömet miközben a cetlire pillantottam.Leakasztottam a borítékról és megfordítottam.
"Sok boldog szülinapot drága Lisa...remélem örülsz neki...kérném hogy foglalkozz vele sokat de hát úgy is folyton azt teszed,így nem kérem.
~Sussy and Lydia~

Mivel a két hölgy elégé délkeletre az érdeklődésemet tovább bontottam a levelet.
Óvatosan kihúztam belőle a levél fontosabb részét majd szemem egyből a sarokra tévedt. Könnyedén végig futottam aztán ledermedtem és újra kellett olvasnom bár a levél tömör volt és érthető de akkor is.


"Tisztelt új tulajdonos.Ezen a mai napon egy ló került az ön birtoklására. Fel hívom rá a figyelmet hogy egy állatra nagyon oda kell figyelni és mivel még kiskorú meglehet, hogy egy nap meglátom önt és az állatot. De egy egyébként...sok boldog emléket kívánok az együtt töltött idejükhöz.
Üdvözlettel:
Mr.McKanzie"


Felsikítottam és tovább ugráltam a szobába mint valami őrült.
-Lisy..minde..-"en rendben van?" jött volna a folytatás bátyám szájából aki éppen akkor lépett be a szobába.A nyakába ugrottam,még mindig sikítva és szorosan öleltem.
-Danny..Danny..Danny..igen..minden a legnagyobb rendben ..és minden csodáááss.-kuncogtam és megfordultam a tengelyem körül.
-Mi..ez..az egész,ami az örömöd forrása kicsi húgom?-motyogta.
-Diego..Diego az enyém..érted??-mosolyogtam rá és a szemem is csillogott.
-Jah...-csapott a homlokára.-Hogy az-az örömöd forrása.-nevetett.-Igen..hallottam,hogy Sussyék neked akarják adni..mert más úgy sem ülhet a hátára.-motyogta és eldobta magát az ágyon.
-Ez nem igaz..Sussy-t megtűri a hátán..És Lydiát is.-gondolkoztam el egy pillanatra.
 -Oké..oké..értek én mindent.-biccentett nyugodtan.-Menj le anyuékhoz.-mosolygott rám.
-Okés..-vigyorodtam el,puszit nyomva a fejére és lerohantam az emeletről.
-Hohohó..nyugalom..-mondta anyu felpillantva a konyha pultról.Valami sütis könyv vagy hasonló főzős könyv volt a kezében.Biztos fontos volt,mert olykor-olykor még vissza pillantott a könyvre és motyogva olvasta fel a szavakat,adatokat.
-Anyu...-mondtam először ledöbbenve majd vissza tért a szemembe az a lelkesedés ami azelőtt volt mielőtt lejöttem a lépcsőn.-Diego..Diego az én lovam..Hivatalosan is.-mosolyogtam rá és a nyakába ugrottam sikítva.Majd ezt megismételtem apával is mire kipurcantam a sikítozásos-ugrálós örömtől.
-Igen,tudjunk kincsem.Apád ma reggel intézte el a hivatalos papírokat Sussyval.-motyogta de a tekintetét nem vette le a szakácskönyvről,vagy annak nevezhető kis füzetről.
-EZT NEM HISZEM EEELLL! - sikítottam fel nem messze tőlük.
-Nyugodj meg drágám. Inkább menj le a tanyára és látogasd meg a lovadat.-nevetett fel anya sikeresen felpillantva egy pillanatra.
-És hívd fel az őrült barátnődet hogy beszéljetek.-szólalt meg Danny miközben elkapta a derekamat hátulról.
-Amennyiben elengednél már mennék is. - kuncogtam és kiugrottam a karjai közül megpályázva az ajtót. Kinyitottam aztán mielőtt elmentem volna utoljára felsikítottam.
Az egész család rajtam nevetett de ebben a pillanatban az sem érdekelt hogy totál hülyének néztek.Diego az én lovam. Tényleg az én lovam.Nem hittem el. Ekkor a telefonom megrezzent a zsebemben. Mikor kihalásztam az említett kis szerkezetet Lydia arca jelent meg a hívó kép helyén.

2014. május 21., szerda

16.rész:Telefon hívás

 Sziasztok!Hoztam a kövi részt.Még lehet,hogy ma hozok még egyet de lehet,hogy csak holnap,vagy azután.Meglátjuk.Puszi.Jó olvasást :D <3

-Emlegetett szamár.-nevette és felvette a telefont.-Szevasz öcsi.-szólt bele a telefonba.-Itt van..igen..-bólintott,mint ha Kev látta volna.-Persze..adom.-mondta.-Lisy..-pillantott rám.-Veled akar beszélni.-mondta és felém nyújtotta a telefont.
-Biztos,hogy..-tátogtam és rápillantottam.
-Igen..veled akar beszélni..-mosolygott és várta,hogy elvegyem tőle a telefont
Vettem egy mély levegőt és elvettem tőle a mobilt.
-Szia Kevin..-mondtam kissé habozva.Fél halk volt a hangom.Kissé féltem ettől a beszélgetéstől de jól tudtam palástolni az ilyeneket.
-Szia Lisus.-mondta és mintha tényleg fel lett volna dobva valamitől.-Olyan jó,hogy végre tudunk beszélni.
-Igen.Én is örülök.-elmosolyodtam és már biztosabban szóltam bele a telefonba.Eldőltem az ágyon.-Hogy érzed magad?-kérdeztem a hajamba túrva fél kézzel.
-Jól...miután elmentettek,még aznap haza engedtek.
-Értem..Ennek örülök.-mosolyogtam egyfolytában.Egy gond megoldása.Pipa.
-És veled mizus?-kérdezte és elképzeltem,hogy mosolyog.
-Semmi különös.-nevettem fel.-Őrült egy bátyád van,mondták már?-kérdeztem nevetve.
-Heeeey,hallottam!!-kapta fel a fejét az említett személy.
Kevin felnevetett.-Igen,tudom.De nem,még ezzel a formával még nem illették meg.De már ez is meg van,majd beleírom a könyvbe aminek "Hache-t jellemző szavak" a címe.-nevetett.
-Lüke.-nevettem.
-Aj már,így vagyok tökéletes....-mondta de a szavába vágtam.
-Így kell szeretni..-mondtuk egyszerre.
-Igen,pontosan.Ugyan ezt akartam mondani..-mondta mosolyogva.-Gondolatolvasó Elisabeth.-mondta elkomorodva mint ha ez lenne a nevem.
-Hehe..köszi..-mosolyogva forgattam meg a szememet.
-Nincs mit.-mondta.-Mikor jöttök?Beszéltél már a szüleiddel?-kérdezte.
A szívem kissé nagyobbat dobbant mikor eszembe jutott,el kell hozzájuk mennünk,és ameddig a kezelés tart,ott kell lennem.
-Nem tudom,Kev.-mondtam.-Még nem tudtam velük beszélni.Ha hazamegyek beszélek velük,jó?-kérdeztem.
-Oké..-mondta és hallottam egy halk kiáltást ami neki szólt.-Mennem kell..Este felhívlak,csak küld el a számod Hache telefonjáról.
-Oké..elküldöm vele.Amint van rá esély.-mosolyogtam.
-Rendben.-biztos bólintott,mindenki bólint általában még ha telefonál is.-Szia Lisus.
-Szia Kevin..-mosolyogtam.-Majd akkor még beszélünk..-mosolyogtam.
-Ebben biztos vagyok..Szia..-ismételte meg és letette a telefont.
 -Írd bele a telefonba a számod és majd később átküldöm neki SMS-be.-mosolygott rám halványan.
Bólintottam és könnyedén beleírtam a számomat Hache telefonjába.
***
Este fele.Olyan 8 és fél 9 körül Suzy hazadobott kocsival.Mondván,én olyan sokat dolgoztam.Megjárattam Diegot,Broke-t megdajkáltam,a csikókat leápoltam,bevittem az öreg lovakat a karámból az istállóba,felsöpörtem,megetettem a fél lovardát és hasonló dolgokat.Ja,és még volt energiám lemosni azokat a lovakat akik azt hitték disznók és mindenképpen dagonyázni akartak a sárban.Intettem egyet Suzynak aki már elindult a kocsival és én már csak utána tudtam nézni,de dudált nekem még egyet.Beléptem az ajtón és letettem a kis táskámat.
-Megjöttem!-kiáltottam fel.
-Jól szórakoztál,kincsem?-kérdezte anyu és oda jött puszit nyomni homlokomra.
-Igen..Jó sok dolog történt velem a tegnap és a ma között.-nevettem megölelve.-Apu?
-Szerintem a kutyákat hajtja össze az erdőből.-mosolygott én pedig leültem a kanapéra.
-Értem..-mondtam.-Anyu..-kezdtem.-Kevinék hívtak..Tudod,Blackék.-mondtam kisebb habozással.
-Igen??_kissé összeráncolta a homlokát.
 -És érdeklődött,hogy mikor fogunk menni..-mondtam és rápillantottam.
-Ezt majd apáddal együtt kell megbeszélni szívem.-mondta és leült mellém.-De nekem nem akadály.Tőlem mehetünk akár egy-két hét múlva is,azzal a feltétellel,hogy utána vissza fogunk jönni ide még a nyáron.-mondta mosolyogva.
-Mindenkééépppeeen..-hadonásztam mint egy hülye őrült gyerek.
-Helyes.-biccentett.
-Mi helyes drágaszágaim??-kérdezte apu aki akkor lépett be Marley-ékkal az ajtón.
A két kutya ahogy megláttak nem törődtek a fáradtsággal egyből rám vetették magukat én pedig megdajkáltam mindkettőjüket.
-Blackék hívták Elisabeth-et,hogy mikor fogunk oda menni..Azt mondtam,hogy tőlem elmehetünk tőlem egy-két hét múlva is.De csak úgy,hogy vissza is jövünk majd.-anyu úgy mosolygott mint ahogy én szoktam mikor elérem azt amit akarok.
-Oh..értem.-bólintott elkomorodva apu.-Kevin Black?-kérdezte és rám nézett.
-Igen.Kevin hívott.-bólintottam.
-Nos...mivel fontos..Felőlem is akkor megyünk amikor akarunk.De előbb majd beszélnem kell a szüleivel.Rendben?-kérdezte karba fonva a kezét.
-Ííííí...-visítottam mint az őrült,de mivel az vagyok,így csak visítottam és a nyakába ugrottam.-Köszi apu.-mondtam mosolyogva.
-Csak meg kellene majd szereznem a telefonszámukat.-mondta elgondolkozva.
-Majd...megkérdem ha beszélek vele este.Vagyis,nem sokára.-nevettem fel halkan.
-Te beszélgetsz vele este?-kérdezte.
-Csak ma..amikor felhívott a bátyja telefonjáról.-mosolyogtam.
-Rendben..Ettél?-kérdezte anyu.
-Igen,Suzy vett nekem valami spanyol pékárut.Amit még a mai napig nem tudom,mi is.Mindegy..-ráztam meg a fejemet.
-Értem..Én tudom melyikre gondolsz..-nevetett anyu.
-Én..akkor..lefürdök és elmegyek aludni.Jó?-kérdeztem mosolyogva.
-Jó..-vigyorgott anyu kissé furcsán.Mint akinek valami titka van előttem.
Kissé összeráncoltam a szemöldökömet de nem foglalkoztam vele hanem megpusziltam mindkettőjük arcát és felmentem az emeletre a szobám felé.Kinyitottam az ajtót és megpillantottam valamit az ágyon.Pontosabban egy kisebb dobozt.Nagy dolog nem lehetett benne.De az ágyhoz léptem és kinyitottam a dobozt.

15.rész:A mindenünk :)

 Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hoztam részt de majd próbállak titeket kárpótolni..Tényleg nagyon sajnálom.De már megszállt az ihletett szóval igyekszem a héten egy vagy két részt még hozni.Addig is jó olvasást :D
Imádlak titeket,olvasók!


-Készen állsz?-kérdezte halkan a fülembe suttogva.
-Őszintén?-nevettem fel halkan kissé gúnyosan.
-Öööhhhmm...igen?-vigyorodott el.
-Nem,egyáltalán nem állok készen..-ráztam meg a fejemet,amitől kissé elszédültem.
-Minden oké lesz....én bízom benned..jobb ha te is bízol magadban.-bökött a mellkasomra.
-Jó..de Jack...nagyon rég nem táncoltunk máááárrrr.-nyújtottam meg komoran és a függöny felé pillantottam.
-Én bízom benned..jobb ha te is bízol magadban.-ismételte meg ellentmondást nem tűrően.
Sóhajtottam.-Oké...próbáljuk meg..-bólintottam halvány mosollyal és felléptem a dobogóra.Jackson lépett utánam egyből és átfonta a derekamon a kezét.Puszit nyomott a nyakamba.
-Csak a hölgyek után.-morogta a nyakamba én pedig kiléptem a függöny mögül.Mikor megláttam túl sok embert,akiket nem ismertem kissé megijedtem és Lydiára pillantottam aggodalmasan.
-Szóltam Hache-nak,aki elmondta a haverjának,hogy tánc lesz...Az a hülye meg körüzenetet tett mindenkinek.Sajnálom.- tátogat a szavakat.
Nagy öröm lett mikor megpillantottak minket és mikor én is megpillantottam az ismerős arcokat kissé alább hagyott az izgalmam.De csak egy nagyon kicsit.A lepkék nagy zavarral kavarodtak a gyomromban és úgy voltam,mindjárt itt hagyok mindenkit és elfutok innen.Féltem.Féltem,hogy nem fog sikerülni és csalódást fogok okozni mindenkinek aki csak miattunk jött el.Pontosabban miattam,mert a tömeg - akit mellesleg nem ismertem - 90 %-a fiú volt és nem hiszem,hogy Jacksonre voltak kíváncsiak.Na mindegy.
-Szólnátok pár szót?-kérdezte túlkiabálva a tömeget Mike,aki valahogy megszerezte Lydiától a mikit.
-Öhm...igen?-kérdeztem aztán elnevettem magamat.-Ha nagyon kell.-mondtam halkan.Nem voltam nagy beszédes.
-Oké...akkor...mindenki.CSÖND LEGYEN!!-mondta lassan,érthetően de hangosan.
Felém passzolta a mikrofont és pedig elkaptam két kézzel.Jack kivette a kezemből és egy helyes mosollyal kilépett mellőlem.
-Oké..okostojás,újonc ficsúrok.-mondta komoran.-Aki..csak azért jött,mert azt hiszi,megnézi és kissé bókol Lisynek az nagyon téved.És ha össze is jönne valakivel,ha az a személy megbántja azt megölöm.Fogtátok????!!!-komor,és már kissé ijesztő hangot ütött meg amitől kissé hátra lépett majd nem az összes fiú.Kivéve Hache-t.
-Azt kérdeztem.VILÁGOS??-ismételte meg mire bólintottak a srácok.-Ez esetben..-váltott nyugodt hangnemre.-Kellemes szórakozást.-mosolyodott el és oda dobta Mikenak a készüléket.
-Köszi..-suttogtam tátogva.
-Nincs mit,Lisy.Mindent érted.-mondta és magához húzott.
A zene lassan indult majd egy ponton hirtelen felgyorsult.És így ment végig két vagy három tánc produkció.
***
Reggel lett.Én pedig Lydiával és Suzyval aludtam a kis házban.Kinyújtottam a lábaimat és felültem az ágyon.Kinéztem az ablakon.A madarak hangosan csicseregtek  a fák között ami bármilyen furcsa is volt.Boldogan hallgattam.Elmosolyodtam és felálltam az ágyról.Tökéletesen kikerültem Suzy-t,aki a matracon aludt.Végig néztem magamon.Nem öltöztünk át este.Vagyis,a táncruhát persze levettük mikor vissza jöttem az előadásból és egy könnyed,szellős ruhára váltottam,de azt nem váltottam le este.Ahogy a két barátnőm se.Beletúrtam a hajamba,hogy rendezzem kósza hajszálaimat de mint ha csak rontottam volna rajta.A fene.Keresnem kell egy kisebb fésűt.A raktárra pillantottam a "vész esetére női doboz"-ra.Ezt Suzy édesanyja találta még ki néhány éve.Sajnos Ő már nem élt.Autóbalesetben életét vesztette de mindenki úgy gondolta,mindig is itt lesz velünk.Itt a tanyán.A lovak lelkében,és egymás lelkében.És csak ez volt a lényeg.
Kiléptem az ajtón és végig sétáltam a kisebb sétányon az istálló felé.A levegő megcsapott a frissen nyírt fű illatával és a lovak szagával.Beléptem az istállóba és bementem a raktárba.Elhúztam a két könyvet ami mögött ott lapult.Persze,mindenki tudta,hogy ott van.De Suzy szerette,az ilyen "Mint ha senki nem tudná és titokban cselekednénk" féle dolgokat.Álmában mindig titkos ügynök vagy magánnyomozó volt kiskorában és ez mint ha megmaradt volna benne.Amit valaki hülyeségnek gondolt,de én nem.
Bezártam az ajtót és rendbe tettem magamat.A ruha nem gyűrődött meg rajtam,és őszintén,talán fél órát,esetleg egy-két órát volt rajtam.A hajam tökéletes volt.Kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejemet rajta.
Egy halk,őrült de elfojtott röhögés törte meg a csendet..Én pedig felé pillantottam.A falnak volt dőlve és csak nevetett ahogy a kezét a szája elé tapasztotta,próbálva vissza fogni magát.De már nem törődött vele annyira.
 
-Hache!!-szóltam rá nevetve.-Hagyd már abbaaaaa!!-nevettem.
-Ha..Ha..-nevette de nem tudta abbahagyni és normálisan beszélni.-Ez..Ez..
-Hache Black!!-pirítottam rá komoran de a halvány mosoly még ott volt az arcomon.-Hagyd már abba és beszélj normálisan.Kérlek.
Lehunyta a szemét és sóhajtott egy hatalmasat.
-Oké..megnyugodtam.-mosolygott rám.-Szóval,annyit akartam mondani,hogy látni kellett volna kívülről ezt a fejet,drága Elisabeth cica.-mondta halvány mosollyal.
-Aha..így már értem..-forgattam meg a szememet mosolyogva.-Mit keresel itt?
-Ezt én is kérdezni akartam tőled.-mondta és lazán a falnak dőlve maradt.Nem volt közöttünk túl sok távolság,így még hangosan beszélni sem kellett.
-De én kérdeztem előbb..-nyújtottam ki rá a nyelvemet.-Szóval mesélj.
-Oké..igazából Broke-t néztem meg.Vemhes és lassan megellik.Őt kellett megfigyelnem a mezőn.És mikor megláttam,hogy beslisszansz a raktárba,utánad kellett jönnöm,hogy megnézzem mit csinálsz.-villantotta rám tökéletes mosolyát.
-Oh..értem..-mosolyogtam.-Hogy van Broke?-kérdeztem.Imádtam Broke-t,ő volt a második kedvenc lovam itt.Gyönyörű volt,kecses és nyugodt természetű.Rengeteg versenyt nyertem meg vele is.
-Jól..tökéletesen.Ha minden így marad semmi gáz nem lesz az ellésénél.-mondta.
-Ez megnyugtató.-biccentettem mosolyogva.
-Az..-mondta.-Gyere...biztos éhes vagy..-mosolygott.A kis gödröcskéi édesek voltak arcán.
-Megyek..-bólintottam.-Igen..farkaséhes..-nevettem és követtem.
***
Nem is fecsérlem a szót tovább.A lényeg,hogy Hache kész mesterszakács.A szobájában ültünk fent az istálló tetején.
-Hache..figyelj..mit tudsz Kevinről?-kérdeztem halkan.
-Tudom,hogy megtámadta Devil.-mondta nyugodtan és szembe leült elém.
-És..azt..is..hogy..hogy miattam támadta meg?-kérdeztem és nem mertem rápillantani.
-Igen..tudom..de Kevin elmondott mindent,hogy te mentetted meg az életét és.-mondta halvány mosollyal és felemelte az államat.
-Akkor..nem utálsz?-kérdeztem.
-Dehoogyissss..-rázta a fejét őrülten és ekkor megrezzent a telefonja.A kijelzőre pillantott és elmosolyodott.

2014. május 3., szombat

14. rész:Felelevenednek a régi emlékek

Sziasztok!Ahogy ígértem hoztam a következő részt és amilyen gyorsan csak tudom és igyekszem a többivel is.Most van sok ötletem ha időm nincs.De megoldom..mert szeretlek titeket :)És itt van. olvasást!Puszi.

-Szóval kicsoda?-kérdeztem halványan elmosolyodva.
-Lydia mondta‚hogy itt talállak.-mondta és az említett lány felé bökött aki minket figyelt csillogó nagy szemekkel.Egy apró intést tett Jack felé aki mosolyogva biccentett neki egyet.
Elmosolyodtam és kettőjükön járt a szemem./Na náluk tuti van valami.Ebben biztos vagyok../-gondoltam de nem zavart.Nem.Boldog voltam már a gondolatól is‚hogy az ők kettőjük kapcsolata talán több mint barát.
-Mit szólnál ha mutatnánk pár előadást‚csak hogy tudják milyen pár vagyunk mi a buli téren..-nevetett fel és körbe pillantott.És igen..érdekes módon most persze mindenki minket figyelt.
-Vagyis..te arra gondolsz..hogy..-dadogtam ledöbbenve mire biccentett.-De nagyon rég csináltuk már.Ezen kívül már én is abba hagytam mikor..-de nem tudtam folytatni.Pedig az jött volna‚ hogy " abbahagytam mikor összevesztünk és én elmentem ".
-Tudom.-motyogta bólintva.-Nincs baj Lis..-puszit nyomott homlokomra.-Benne vagy?
Elgondolkodva elhúztam a számat.
-Nem lesz baj..ez olyan mint a biciklizés.Nyugalom.-derekamon szorosan fonódott a karja.
-Ja‚persze.-forgattam meg a szememet.
-Bízz bennem.-suttogta mélyen a szemembe nézve.
Sóhajtottam és egy pillanatra becsuktam a szememet.-De még ruhám sincs.-mondtam győzködve.
-De nálaaaaaaaaaaaaaaam vaaaaaaaannnnnnn.-ugrált hozzánk Lydia.
-Micsoda?-kerekedett el a szemem.
-Van nálam mindkettőtöknek ruhaaaa.-visítozott.
-Erre ment mi az egész?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem pontosan.-mondták egyszerre.
-Őrültek vagytok.-ráztam meg a fejemet.
Nagy kerek szemekkel meredtek rám mindketten mire elmosolyodtam.
-És én is őrült vagyok‚mert benne vagyok és imádlak titeket.-mosolyogtam.
-Szupiiii!-sikított fel Lydia.-Gyere velem öltözködni.-húzott maga után.
-Jövök‚jövök.-mondtam majd nem orra esve.-Lydus‚engedj el‚kérlek.-próbáltam kiszabadítani a kezem a szorításából.
Beértünk az istálló melletti kis házba.Régen mindig itt öltöztünk át.Sőt..rengeteg dolog történt már itt.Itt ismertem meg az első szerelmem‚első járásom‚első csókom..itt derült ki szinte a fél életem rejtelmei.
-Nos‚szóval.-komorodott el és kinyitotta a szekrényemet.Rengeteg ruha darab volt benne de ő csak egyből kikapta a kedvenc ruha darabomat.
-Míg felöltözöl kimegyek és szólok‚hogy lesz egy kis meglepi..aztán vissza jövök és megcsinálom a hajad és a sminked.-csillogott a szeme és totál bepörgött.
-Jó‚jó.Menj már.-nevettem kifele mutatva.-Siess.-öleltem meg gyorsan.
Szorosan megölelt és kilépett.
Sóhajtottam és leültem a székre.Itt vagyok ismét.Egy előadásra készülve‚amit már évekkel ezelőtt csináltunk.
Felvettem a kékes-fekete szinte egybe ruhát és megigazítottam magamon.Felhúztam fekete térdzoknimat és becsatoltam a nyakam mögött a kis szalagot,ami a ruhát tartotta.Észre sem vettem már 10 perce a ruhámmal szórakoztam.

 Lydus vissza tért minden féle hajzselével,hajszárítóval,hajkihúzóval és mindennel ami még csak a hajhoz kapcsolódik..Illetve ami neki volt még.
-Lyduskám..tuti,hogy kell ez?-kérdeztem kissé tartózkodóan.
-Igen,kell.Minden kell amit én mondok.És amikor vissza tértek a tánc parkettre csodásan kell kinéznetek.
-Jaj,őt is megkínoztad?
-Meg bizony..-bólogatott nagyban.-De még él.És te is élni fogsz.-nevette és neki látott a hajamnak.Olykor-olykor felsziszentem,mikor éppen meghúzta véletlenül a hajamat,bár én szerintem nem mindegyik volt véletlen.De ezt inkább megtartottam magamnak.Összefogta,de előtte jól betekerte és kiengedne nem sokkal később bespirálozta a hajamat(sütővassal begöngyölítette ). Feldobott rám a ruhámhoz illő sminket és megállt előttem csodálkozva miután végig mért engem.
-Csodás vagy..
-Neked köszönhető.-mosolyogtam.
-Ugyan‚hagyd már..-legyintett.-Na..inkább menj előre.-mutatott az ajtó felé én pedig kiléptem rajta.Megkerestem a többieket és Jackson-t.
Rám pillantott.-Wow.-bámult engem csodálkozva.
-Naaaaa.-kuncogtam.-Ennyire neeem.-kuncogtam továbbra is.
-Csodás vagy kincsem.-húzott magához mosolyogva és puszit nyomott a homlokomra.
-Lydia csinálta.-emeltem fel a kezem védekezően.
-Akkor neki fogom megköszönni nagy örömmel.
-Jack‚ hagyd már.-löktem meg finoman a mellkasára téve a kezem.
-Naaaa.-nevette.-Tudod‚hogy imádlak.
-Igen‚imádni való vagyok.-mosolyogtam.
-És kicsit sem egoista.-derekamon szorosan fűzte össze a karját.
-Nem háááááááttt.-ráztam a fejemet nevetve.
-Na gyere..vár a közönséééééégggggggg.-nyújtotta meg őrülten vigyorogva.
Sóhajtottam és fejben végig gondoltam az egész koreográfiát.Bevallom‚kissé aggódtam.Elindultunk a kert folyosón a többiek felé.Pontosabban a színpad hátsó feljárója felé.Weronica az egyik jó barátnőm - aki mellesleg az elején nem volt az - ott állt a lépcső mellett és minket várt.Mikor megpillantott halkan felsikított kissé felugrálva a levegőbe.Elnevettem magam és megöleltem.
-Jó téged is látni Wero..de mit keresel itt?-kérdeztem halkan‚mosolyogva.
-Én lettem a bejelentő.-mondta és kissé kihúzta magát.Még mindig magasabb volt nálam‚ahogy régen is.Sötét barna haja remekül illett mandula szemeihez.-Gyönyörűk vagytok.
-Ahogy te is‚Wero.-biccentettünk egyszerre Jackkel.
-Na megyek...majd gyertek ha szólok.-nyomott puszit mindkettőnk homlokára‚felugrott a színpadra és kibújt a sötét lila függöny mellett.Nagy vastaps követte megjelenésétt.
-Sziasztok srácok!-kiáltott fel.Joe adott neki egy mikrofont mert hangosabban jött a következő mondat.-Na..ne is húzzuk az időt.-nevetett.--És akkor most nézzük meg a kedvenc tánc párosunkat.Akikre büszkék lehetünk.-szólt bele a mikrofonba.
Jack rám pillantott és a fülembe suttogott valamit.

13.rész: Álom vagy a keserű valóság?

Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most tudtam részt hozni de nem volt sem időm,sem ichlettem sem..de most itt van és amilyen gyorsan csak tudom hozom a következőt.Lehet,hogy ma de lehet,hogy csak holnap.Minden képen a héten tuti.Na puszi.Jó olvasást!Szeretlek titeket,hogy velem vagytok.

 -Jack!-sikítottam fel és felültem az ágyon.Álom volt?Igen..az volt.Elaludtam.Az utolsó emlékem az volt,hogy Drake a kezében hozott be a kórterembe.Beletúrtam dús hajamba és magam elé meredtem./Álom volt.Csak álom.De..akkor mi van Jackkel?/A kis asztalra néztem.Egy törött pohár volt rajta./Vagy még sem volt álom??Mi a fene történt velem?/A fejemben egymást kergették a gondolatok.
Az ajtó kinyílt és Drake ijedt feje jelent meg.
-Sikítást hallottam.-mondta és kissé lihegett.-Jól vagy?
-Mi van vele?-kérdeztem halkan.
-Már kevésbé van életveszélyben..-magyarázta.
-Remek..-suttogtam és lecsúsztam az ágyról.-És a pohár hogy tört el?-kérdeztem halkan.Még mindig élt bennem egy olyan érzés,hogy csak meg akar nyugtatni és ő meghalt,hogy a poharat én törtem el.Csak miután beadtak nekem valamit,valószínűleg altatót valaki vissza hozott ide. 
-Mikor behoztalak a nadrágom láncába beleakadt ennek a bigyónak a csipkéje és lerántottam a pohárral együtt.
-Aha..-suttogtam és bólintottam.-Értem..-motyogtam halkan.
-Magánál volt pár perce és a te nevedet mondogatta...-mondta halkan.-És ez már a harmadik volt..Az orvosok azt mondták,ha még egyszer felébred és kimeríti magát..akkor..-de nem fejezte be.
-Oda kell mennem.-mondtam egyből.
-Pihenned kell.-nézett a szemembe.De valahol mélyen ő is tudta,hogy ezt kell tennem.
-Nekem nem forog rajta azt életem,mint neki.Én túlélem ha nem pihennek,de ő nem.-kiegyenesedtem és az ajtó felé léptem.
-Akkor legalább engedd,hogy odáig elvigyelek.-suttogta.Féltett.Túlságosan féltett mindentől.
-Nem kell.-ráztam meg a fejemet.
Kinyitottam az ajtót elindulva a műtő felé.Ő pedig követett minden mozdulatomat figyelve.Belöktem a bejáratot.Az orvosok felpillantottak és rám néztek.Voltak kissé kedvesek,akik már vártak,hogy lenyugtassam majd Jacket,és voltak kevésbé kedvesek,akik azért problémáztak,hogy nekem semmi keresni  valóm sincs itt...Vagyis,valami ilyesmit olvastam ki a szemükből.
Az egyik kedves doktor ellépett az ágy mellől,így helyet kaptam,hogy oda tudjak jutni.Hálásan biccentettem egyet neki és átléptem az ágy és a köztem lévő távolságot.Kezembe vettem kedvesem kezét.Hideg volt.De nem annyira mint az álmomban.Még volt benne élet.Küzdött.Küzdött,hogy velem maradjon,hogy ne hagyjon itt.
-Jack..-suttogtam halkan.Kissé zavart a rengeteg orvos a közelemben,de még is megfeledkeztem róluk.
Szerelmem keze kissé megrezdült és vett egy hallható sóhajt.Megremegtem kissé.Itt van..ébren van.
Egy dokika vette az adást.
-Hagyjuk őket magukra kicsit..-mondta.-Ha kell valami nyomd meg a telefon gombját.-bökött egy vörös gombra a falon lógó telefonon.
-Rendben..-suttogtam és bólintottam.-Köszönöm.-mondtam és hálásan rápillantottam.
-Ez természetes édesem.-mondta és eltűnt a többi dokival.
-Szeretlek..-suttogtam halkan és homlokának döntöttem az enyémet.-Nagyon szeretlek..
Halk dörmögést hallottam.Valószínűleg beszélni próbált.
-Nál...nálam..ne..nem jobban..-mondta halkan,rekedtesen.
Puszit nyomtam arcára.-Ne hagyj itt..oké?
-Igyekszem..-suttogta lehunyva a szemét mikor ajkaim érintették arcát.-Hül..hülye voltam..ső..sőt...idióta..-halk nyögés hallatszott megint.
-Cccsss..ne beszélj..-suttogtam.-Minden rendben lesz..-mert igen,már kezdtem én is abban reménykedni,hogy egyszer felépül.Feleségül megyek hozzá,gyermekeink lesznek,aztán unokáink,még dédunokáink és végül boldogan halunk meg egymást mellett.Amolyan,tipikus tini álom.Még szép.
-Kö..köszönöm,hogy...vagy..nekem.-mondta halkan.
-Az életem vagy,Jackson..Nem tudnék úgy élni,hogy nem vagy mellettem.
 Halványan elmosolyodott és elaludt.Már csak aludt.Ott maradtam mellette.Pontosabban felkuporodtam mellé és elaludtam mellette.
Minden rendben lesz..Így kell lennie.Fő az optimizmus.
Miután már azt hittük minden rendben lesz.És vele tényleg minden rendben alakult,de a nagynénim beteg lett.Az itteni orvosok pedig nem tudták ellátni a betegségét,épp ezért el kellett költözünk.Sose láttam többet Jacket.Csak levélben értesültem arról,hogy ő épségben felépült.

-Szóval kicsoda mondta el,hogy itt vagyok?-mondtam halványan elmosolyodva.

 

2014. április 14., hétfő

12. rész: Mi lesz vele?

Sziasztok!Meghoztam a kövi részt...ez is még kissé szomorú depis lesz..de majd igyekszem boldog happys részeket is hozni nektek.Ez majd a hangulatomtól fog függni.Történt néhány változás a szereplők között.Kissé..komolyabb szereplőket csináltam és akiket még nem tettem bele.Ezen kívül lesz a bejegyzés alatt,egy kis cuki kis pipálós négyzet.Véleményt kérek...előre is köszi... olvasást!Puszilok mindenkit és köszönöm‚hogy vagytok nekem.



A kórház egyik folyosóján ácsorogtam.Ácsorogtam‚jó‚inkább ide-oda járkáltam idegesen.Drake velem maradt..Mindenesetre mielőtt teszek valamit magammal.Jack a műtőben feküdt.A bal lába súlyosan megsérült - mellesleg azon a lábán volt a motor teljes súlya és még minden ami nehéz volt - és fent állt az esély arra‚hogy amputálni kell.A válla szintén komolyan sebesült meg.Ezen kívül ha később érünk oda akkor elvérzés miatt nem élné túl és ha mindez nem lenne elég néhány bordája eltörött.Az orvosok megígérték‚hogy megtesznek minden tőlük telhetőt de kicsi volt az esély arra‚hogy túl éli.Nagyon kevés esély..túl kevés.Az anyját már értesítettük.Ide tartott.
-Istenem..-suttogtam rekedtes hangon.A kissé már elsárgult falnak támasztottam a fejemet.
-Minden rendben lesz‚Lis.-próbálkozott megnyugtatni Drake.
-Nem..-suttogtam halkan és egy ismételt könnycsepp gördült le az arcomon.-Már semmi nem lesz rendben‚Drake.Tönkre tettem.Mi van ha miattam lesz nyomorék???Ha levágják a lábát az csakis miattam lesz‚érted??!!!-kérdeztem sírógörcsöt kapva.-Miattam van esély arra‚hogy nem éli túl...Miattam van az is a kilátásban‚hogy ha túl is éli nyomorékként fog csak tudni élni Drake!!-mondtam halkan és egész testemben remegtem.
-Ez nem igaz‚Elisa drágám..-mondta egy hang mire megpördültem a tengelyem körül.Jackson anya volt mögöttem.A haja elázott míg az ajtóhoz ért a kocsitól.Szeme bár kissé piros volt a könnyektől még is gyengeséget láttam benne magam iránt.
-Amanda..-suttogtam halkan és átszeltem a köztünk lévő távolságot és a nyakába hajtottam a fejemet.-Amanda...An..Annyira sajnálom..-zokogtam hangosan miközben arcom elrejtettem sivatagi rózsa nevezetű mandula illatú barna hajában.

-Cccsss..nyugodj meg kedvesem..nem te tehetsz róla..-motyogta szorosan ölelve.
-De igen..csakis én tehetek róla..-zokogtam.-Ha nem szakítok vele..
-Nekem nem szabadott volna szabadjára engednem ennyire.-mondta.-Késő van..pihenned kellene..keresünk egy szobát.
-Nem megyek sehova..nem fogok elmozdulni a műtőtől messzebb és nem fogok pihenni..-csattantam fel halkan.
-Nem lesz semmi baj..bízz bennem.
***
Hajnali hármat ütött a kissé régi és kopott óra.Egy hatalmas sóhaj hagyta el az ajkaimat.Egyedül voltam az egész szobában.Lábaimat felhúztam magamhoz és a semmibe meredtem.A nagy semmibe.Aztán hangokat hallottam.Vitatkozás,zörgés,műszerek,dobogó lépések ahogy elrohantak a szobám előtt.Összerezdültem miközben lecsúsztam az ágyról és az ajtó felé léptem egyet.De kissé megszédültem.Elkaptam a kis asztal peremét,de a rajta lévő terítőt lerántottam.
-A francba..-suttogtam halkan.Az asztalon,illetve a terítőn lévő pohár darabokra tört.Lehajoltam érte,hogy összeszedjem.Letettem az asztalra és kiléptem a szobából.Be se csuktam magam után az ajtót.Pontosabban,be akartam.De megütötte a fülemet az orvosok kiáltozásai-vitatkozásai.A műtőből jött a hang így kissé félve de még is kissé érdeklődve lépdeltem arra.Amanda a falat támasztotta és a könnyeivel küszködött,Drake pedig átkarolta a vállát és próbálta vigasztalni.Mikor meg akartam kérdezni mi a baj,ő csak az ajtó felé bökött.Több sem kellett.Berontottam az említett tárgyon.
Az fehér ruhás emberek körbe állták az ágyat.Fogalmam sem volt róla hogyan de fellöktem az egyiket,hogy oda tudjak férni és gyengéden Jack kezét a kezembe vettem.Hideg volt.Talán túl hideg még egy sérült emberhez is képest.Lassan már-már mint a halott keze hidegét vette fel.Azonban kinyitotta a szemét,még valamennyi élet volt benne.Valamennyi.
-Lisy..- suttogta alig hallhatóan.
-Igen,én vagyok..-suttogtam.-Itt vagyok szerelmem.-elcsuklott a hangom és a könnyeim is kicsordultak a szememből.
-Szeretlek..mindig is foglak..kérlek bocsáss meg nekem.-suttogta.Nekem egyből egy búcsúzkodásos vallomásnak hallatszott.A gép már csak épp hogy felpittyegett olykor-olykor.
-Ne...Jackson..-suttogtam.-Jackson maradj velem..kérlek..könyörgök neked..-suttogtam.-Én is szeretlek..minden rendben lesz..csak könyörgök neked..maradj velem.-suttogtam.
-Nagyon szerencsés voltam veled,Elisabeth.-suttogta és keze elernyedt.Lassan szeme is lecsukódott.
-Jack!-ijedtem meg.Egy nagy,még is nyugodt sóhajt engedett el.A gép felsípolt.Nem jelzett több szívverést.
-Jackson...kelj fel..-suttogtam és zokogni kezdtem.-Nézz rám..kérlek..nézz rám..-suttogtam és megérintettem az arcát.De nem reagált.Már nem.-Jack!-borultam rá és tovább zokogtam.Egy doktor érintette meg a vállamat.-Ne érjen hozzám!!-csattantam rá két zokogás között.
Nem tudom mennyi ideig töltöttem ráborulva az időmet halott kedvesemen.Csak azt tudom,hogy éreztem egy szúrást a vállamban és elsötétült előttem minden.

 

2014. április 1., kedd

11.rész: A verseny

Sziasztok!Mindenkitől elnézést kérek megint,hogy csak most hoztam részt...de..kissé elfoglalt voltam az utóbbi időben..tudom,unjátok ezt a szöveget tőlem..de ez az igazság és még az,hogy nem igazán volt ihlettem.De most meg jött,így kárpótolok mindenkit.Nem is akarom nagyon fecsérelni a szót felesleges magyarázatommal.Ez a rész kissé sírósra sikerült..sajnálom,de remélem tetszeni fog.
 Jó olvasást kedveskéim! :D

Mikor befordultam egy sötét utca felé ismerős lett a hely.Megjelentek előttem első napjaink,hogy hála Sarahnak itt kötöttünk ki.Ő összejött egy sráccal...így ide akart jönni és nekem naná,hogy vele kellet jönnöm.Nos,itt ismertem meg én is Jack-et.Akkor azt hittem sose választ minket semmi szét,de nem így történt.Megráztam a fejemet,hát ha kitisztulnak a képek és végre tovább tudok menni.Meghallottam azt a jól ismert kürtöt amit még az Olcsó Lakberendezőtől lopott az itteni közvetítő srác.Megremegtem és megszaporáztam a lépteimet.Szinte már rohantam de lassítanom kellet ha nem akartam azt,hogy bárki illetve bármi is kirohanjon elém és amiatt elesek itt..a csúszós és kissé latyakos aszfalton.Elhúztak mellettem páran néhány motorral aminek sikeresen az lett a következménye,hogy szívritmus zavart kaptam,de sebaj.Meg kellet volna már szoknom,gondoltam.De az igazság az volt,hogy elszoktam tőle.Nagggyon elszoktam ettől a hangtól.Hogy mitől?A kiabálásoktól,a hangos füttyüléstől,az éljenzéstől,a kürt hangjától és attól,hogy bármelyik pillanatban egy motor miatt is kapok szívbajt.Megtámasztottam a fejemet az egyik közel lévő oszlopnál miközben lehunytam a szememet de fel is pillantottam.A régi szobor állt előttem.Amit az itteni motorosok a "védelmezőjüknek " tartottak.Régen a nevét is tudtam,de elfelejtettem.De azt tudtam,hogy azért tartották a védelmezőjüknek mert a legelső motoros nyaklánca lógott a levegőben felkötve.Ugyanis amikor elkezdet versenyezni mindig a nyakában volt a nyaklánc,és mindig győzött.Egyszer nem volt a nyakában és súlyos sebesüléseket szerzett magának.Persze,nem hittem benne..vagyis nem teljesen.De most bármit megadtam volna,csak,hogy Jackson rendben legyen.-Add kérlek,hogy ne legyen semmi baja...-suttogtam halkan.-Kérlek szépen.-suttogtam megérintve a szobrot kezemmel.
A hátam mögött hangokat hallottam.Egy motor leállását és egy srácét.Megfordultam.
-Hallod amit mondok?-kérdezte.Kissé már ideges volt,így gondoltam nem először próbált hozzám szólni.
-Igen..hallom..bocs..csak...-próbáltam magyarázkodni de a szavamba vágott.
-Elisabeth...?-kérdezte kissé habozással.-Te vagy az Lisy?-kis reménykedés volt hangjában.
-Drake?-mondtam halkan mire bólintott.
-Mit keresel itt?-kérdezte továbbra.
-Jack..-suttogtam halkan mire egy megkönnyebülést vettem észre arcán.Kérdőn felvontam a szemöldökömet.
-Gyere..-mondta.-Meg kell találnod..beszélned kell vele..nem velünk van.Megint hozzácsapódott a bátyámékhoz.Látszik hogy megváltozott mellettük.Blake befolyásolja.-mondta én pedig felültem mögé egy könnyed láb átrakással.-Kész vagy?-pillantott rám mire bólintott.-Oké..kapaszkodj..Blake haverja szeret ebben a kanyarban megkergetni,de ne aggódj..nem lesz semmi baj.-mondta és berúgta  a motort mely felmordult,amiről nekem mindig az éppen felébredt medve jutott eszembe.Ezért is volt az ő motorja neve "Medve". Minden motornak volt neve.Jack-é "Tűz" volt..a többieket pedig már nem emlékeztem.Ők ketten voltak az én motoros kis családom.Ketten.Senki más.Elhúztunk a sikátoron át és kiértünk a régi kikötő állomásra amit már rég nem használt senki.Totál lakatlannak számított,addig amíg a motorosok meg nem hódították maguknak ezt a pályát.Mert igen,nekik csak egy kihívásos pálya  volt,hogy melyiküknek gyorsabb és ügyesebb a motorja illetve a tapasztalatuk.
Mikor kiértünk ő leállt a motorral én pedig leugrottam róla.-Kösz,Drake.-mondtam halkan.
-Nincs mit..keresd meg Jacket..És próbálj vele beszélni.Térítsd észhez..kérlek.-motyogta és a szemén át láttam a tényleges félelmet.Félt,igen,félt mert elveszítheti az egyik legjobb haverját.Mert lehetőségnek érezte azt,itt valaki ma meghal.Bólintottam majd csak eltűntem a motorok között.Hallottam egy robbanó petárdához hasonlót mire megdermedtem de ez még nem a rajt volt.Ez még csak kék volt.Négy féle szín volt a versenyeken.Kék,mely azt jelentette verseny lesz,aki akar az készülődjön és álljon be.Sárga,amely azt mutatta,aki eddig nem állt be már ne is álljon be mert nincs értelme.Zöld,jelentette a "Rajt"-ot a versenyben és még egy szín volt,a vörös,amelyik a verseny végét jelentette.
Beszívtam az alsó ajkamat és csak rohantam.Ahogy a lábam bírta.Feldörrent a sárga jelző petárda.Innentől már csak két perc.Párszor sikeresen összecsuklott a lábam de kiértem a szurkoló területre.Azonban mikorra már végre megtaláltam Jackson-t feldörrent a zöld színű.A motorok hangos zajjal de elindultak.Az embereket megcsapta a benzin szaga.Amit régen szerettem,vagyis elviseltem,vagyis a kettő közötti határon voltam a véleménnyel.Felsikítottam és kitörtem a lányok között.-Jack!-sikítottam fel és tovább lépdeltem.
 Azonban ő már bekanyarodott az első fordulóban.-Jackson!!!!-sikítottam amennyire csak tudtam és a zokogással küszködtem.
-Lisy!-kaptam egy választ és egy motor fékezett le mellém.Medve.-Ülj fel..még utolérhetjük..-motyogta Drake én pedig gyakorlatiassággal felültem mögé.A jármű mint ha kilőtték volna indult neki azonnal miután jelt adtam.

Nem voltunk közel hozzájuk,de rettenetes sebességgel haladtunk.Befordultunk még egy sarkon,meg még egyen és a változatosság kedvéért még egyen.Már csak kettő volt hátra.Mielőtt befordultunk volna az utolsó előttibbe egy hangos csattanást hallottam.Megszorítottam Drake derekát.Megremegtem,de éreztem,hogy az ő izmai is megfeszülnek és azt is éreztem,hogy még jobban megerőltette a sebességet és ekkor érkeztünk be az utolsó előttibe.A "torony" mely kerekekből,hordókból és hasonló dolgokból állt össze összedőlt.Megpillantottam egy lányt,ezek itt szokásosak  voltak.A motorosok mindig vettek magukhoz egy lányt hátulra,hogy legyen egyensúly amennyiben egy kereken vagy más hogy kell tenni a próba kedvéért.Több helyen karcolások voltak de nem súlyosak.Leugrottam a motorról és közelebb mentem.Ő volt az a lány,aki Jackkel volt egy motoron.Megremegtem és felé léptem.-Hol van??Hol van Jackson???-kérdeztem sírással küszködve.-Mond máárrr.-mondtam zokogva.Ő csak a hordók alá mutatott.
-Drake!!-sikítottam a srácnak mikor megpillantottam a motor egy részét. A hátsó részét a motornak.
-Jövök..-mondta és már elindult mellettem a hordók felé.
A sarkon igyekvő ismerős motorok jöttek.
-Srácok segítsetek!!-kiáltott fel Drake és lehúzott pár gumit és hordót.A motor kezdet kirajzolódni és alatta egy kar és még pár testrész.Halkan felsikítottam és összecsuklottam.
-Valaki hívja a mentőket!!-sikítottam két zokogás között és pár perc múlva tényleg megjelentek a mentők.

Végig pörgött előttem minden és az arcát néztem.Teljesen megváltozott.Azonban ennek az emléknek még korán sem volt vége.Jól tudtam.A képek tovább követték egymást.



 

2014. március 7., péntek

10.rész:Emlékek

Sziasztok!
Nos sajnálom,hogy egy egész hónapot nem írtam nektek.De sok tenni valóm volt.Farsang,felvételi,szóbeli stb. És ha ez nem lett volna elég nem is volt ihlettem.De igyekszem pótolni.Komolyan.Nem akarok túl sokat írni így előszónak csak tényleg annyit,hogy SAAAJJJNNÁÁLLLOOOMMM !

Kissé megijedtem és ledermedtem.Kezemet finoman a karra tettem ami a derekam köré volt fűzve.Próbáltam kiszabadulni de nem sikerült.Körbe néztem ki tudna segíteni de rengetegen voltak azok akik vagy részegek voltak,vagy szerelmesek voltak..esetleg nem is szerettek.Mert igen,ilyen is volt..aki nem szeretett engem vagy a barátaimat.
-Most megharagudtam rád Lisy-kém..-mondtam halkan fülembe,nekem halk volt,a zene dübörgő üteme miatt de biztos,hogy kiabált.A hangja kissé ismerős volt.De nem voltam benne biztos,hogy ismerem.Az is lehet,hogy csak én hittem azt,ismerem.
-Ki vagy?-kérdeztem és amikor megfordultam volna derekamon lévő keze szorult,a másik kezével pedig szemem előtti világot takarta el.Kissé összerezdültem,ha itt van valami bedrogozott illetve ittas srác és senki nem lát engem,hogy mi történik még rosszul is kijöhetek ebből.Nyeltem egyet és sóhajtottam.
-Nem emlékszel édesem?Tudod..volt egy hülye,izmos és magas barátod aki 13-évesen a pasidnak mondhatta magát..de elbaltázta.Emlékezz cica..-motyogta fülembe.Az izmaim megremegtem minden egyes elhagyott szavától amit leheletével a nyakamat súrolta.És ekkor jött a felismerés,
-Jackson?-kérdeztem halkan nem mozdultam.Nem mertem rápillantani,pedig már kezét is lefejtette a szemem elől.Féltem,féltem,mert tudtam,hogy mi haragban váltunk el annak idején..aztán jött a baleset...a kóma..és,hogy el kellet mennem.Nem tudtam utána vele beszélni csak telefonon.
-Ahogy mondod Lisy-m..-mondtam és maga felé fordított.-Nézz rám..itt vagyok.-állam alá tette a két ujját felemelve fejemet.
Lopva felpillantottam arcára és csak elámultam.Mikor utoljára láttam a motor baleset sebei arcán virítottak.De most..egy heg sem volt az arcán.
-Ho..Hogy kerülsz ide?-kérdeztem halkan,nem tudtam határozottabban beszélni.
-Mondták,hogy ide kerültél..gondoltam megleslek..-nevetett fel felszabadultan.
-Kicsoda?-kérdeztem halványan elmosolyodva.Olyan fura volt..hiszen mikor elmentünk szakítottunk..Még tisztán emlékszem minden egyes percre amit vele töltöttem akkor.

Már 10 is elmúlt amikor kaptam egy SMS-t,hogy a ház előtt vár rám Jackson.Elmosolyodtam és felkaptam a kabátomat,felvettem a bakancsomat és lementem a lépcsőn hangtalanul.Anyuék egész nap dolgoztak .Danny pedig a szobájában volt.És tudni illik nem nagyon szerette a buliból jövő részegeket főleg ha én vagyok a közelben.Kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.
-Cicaaaaa!-ordította a kapuból.Átléptem a köztünk lévő távolságot.Magához húzott és érzéstelenül megcsókolt.
-Jack!Menj innen!Részeg vagy..-próbáltam eltolni magamtól de nem ment.
-Naa..ne légy ilyen velem,kérlek,édesem..sírni fogok..-motyogta megmarkolva seggemet.-Tüzes vagy édesem?
-Nem!!-mondtam.-Engedj el,most!!-mondtam.Ismét megcsókolt,de ez hasonlított egy olyanra mint ha egy állatot csókoltam volna.
-Mi bajod van??Heh,talán,hogy nem voltál még együtt senkivel?
-Jackson Macklen !Engedj el!!-emeltem fel a hangomat.
-Kussolj..-morogta és keze felém lendült.-Velem jössz..és nincs vita.
Összerezdültem és mikor Jack keze már érintette volna az arcomat egy másik kéz kapta el a csuklóját.Tudni illik,egyszer már megütött.És nem én voltam az első. Danny állt mellettem.
-Elég volt Macklen!-kiabálta.-Húzzál haza szépen és józanodj ki,de azonnal.-maga mögé húzott.
-Lisy..komolyan hagyod,hogy közénk álljon???
Csak néztem a szemébe sírással küszködve.
-Utoljára mondom..hogy menj innen..és addig ne is gyere vissza amíg meg nem világosulsz..-morogta.
Jack rám nézett majd csak kissé kótyagosan de elindult haza fele.

Két hét telt el ez az eset után.Jack már napja több fotón is rajta volt amin egy csajjal volt..csók...ruhák...egymás ölében..stb.Beszélni akartam vele.Amint kinyitottam az ajtót vele néztem szembe.
-Szia kicsim..-mondta komolyan.
-Hello..-biccentettem neki egyet.
-Hú..de komoly vagy..-mondta de hallatszott,hogy tudja miről van szó.-Lis..
-Nem J. most nincs Lis..Lisykém...elég volt..-mondtam komoran.
-Mi?Nem..nem mondhatod ezt..Lisy..sajnálom..figyelj..tudod mit művel velem az alkohol...-kezdte de félbe szakítottam.
-Igen,tudom..De ezt te is tudod..És valószínűleg  olyan társasággal voltál akiknek tök mindegy kivel csókolóznak vagy csinálnak akármit.-motyogtam.
-Kérlek..
-Nem..mondom,hogy nem,.Nincs kérlek.Elfogyott..-motyogtam de kissé megremegtem.Hogy fogom ezt végig csinálni??Nem fogok tudni vele szakítani..
Felpillantott rám és csak végig nézte az arcomat.
-Bántottalak?
-Nem..de ha Danny nem jön le azon az estén..
-Micsoda?Danny is ott volt..?-kérdezte.
-Igen..ő védet meg az ismételt ütésedtől..
-Akkor értem miért volt vörös folt a csuklómon..-suttogta és felpillantott szemembe.Könyörgően.
-Sajnálom J. de nekem ez nem megy..-ráztam meg a fejemet.-Nem tudok úgy élni,hogy nem tudom mikor fogsz ismét berúgni..esetleg megcsalni..vagy engem bántani..-léptem hátrább.Szemem kissé könnyes lett.
-Igen..én is sajnálom..De ha szükséged lesz rám..én itt vagyok..-motyogta és sóhajtott.-Szeretlek..most és mindörökre.-motyogta.-Örökre.-mint aki visszhangoztatni akarta volna mondta még egyszer.Kilépett az ajtón.

Két nap telt el.Egész nap rajta gondolkodtam.Éjszaka vele álmodtam.Temetésen voltam..az Ő temetésén.Másnap reggel felkeltem az ágyon és kaptam tőle egy SMS-t."Szerettelek,szeretlek és szeretni foglak..halál után is".Kissé elgondolkoztató volt..de egy dolog leesett.50 %,hogy meg akarja magát ölni.És ez miattam lesz.Átmentem az anyjához,de ő közölte velem,hogy amióta szakítottunk nem alszik itthon..és nem éri el telefonon.Elindultam valamerre.Fejemben csak egy dolog kattogott.MEG KELL TALÁLNOM,mielőtt még csinál valamit magával.





2014. január 29., szerda

9.rész:A lovasiskola és a buli

Nos,mint mondtam a héten két részt is hozok nektek.És ha minden igaz nem csak a mai héten.Ha lesz időm akkor hétfőként és péntekként fogok részeket hozni.Ha még sem írni fogok nektek,ha változás van.Itt az új rész,a zene olykor saját de van amikor kérek valakitől segítséget.Akinek nem tetszik az ne hallgassa.Nem akarok túl sokat itt beszélni.Kezdődjön,hadd olvassatok tovább.


Egy fekete,robusztus andalúz lovat pillantottam meg.Diego.Az én lovam.Nem,nem mindenesen mondva.Csak is engem fogad el a hátán.Most is csak megjáratták,de erősen ellenkezett az ellen,hogy valaki túl közel kerüljön hozzá.Aztán csak felnyerített és felágaskodott.Elrántotta a fejét a kötőféktől.
-Lis..menj..asszem őt csak veled lehet megnyugtatni.Minden héten ez megy amióta megint elhagytad őt.-nézett rám Lydia.
-Rendben..megyek.-mondtam bólintva.-Diego!-kiáltottam oda neki  mikor éppen a lovász fiú felé kapott.
Felemelte a fejét miközben felém nézett.A lovász meghátrált kissé de nem ment túl messzire ha esetleg szükség lenne még rá.
Sóhajtottam egyet miközben mellé léptem.
-Diego nyugodj meg...-suttogtam és finoman orrára tettem a kezem.
Megnyugodott...végre.
A lovász nem messze figyelt minket.Felnéztem az arcába..és nem tudom miért‚de annyira ismerős volt.
Kattogott az agyam hát ha valahol már találkoztunk...de nem‚semmi nem jutott eszembe őt nézve.
Ujjaimat becsúsztattam kötőfékje alá bár tudtam nem fog elmozdulni mellőlem.
Sóhajtottam.Lydia megjelent a lovász mellett.Kezét a vállára helyezte és mondott valami a fülébe mire az halványan de elmosolyodott./Ezek talán együtt vannak és én nem tudok róla?/-suhant át a fejemen de elmosolyodtam őket nézve.
Lydus felnevetett.-Tudom mire gondolsz te bolond lány..-motyogta természetesen nekem címezve.-A válasz nem..-mosolygott.
-Aha..értem..-bólintottam.
-Nem jössz ide,bemutatnálak titeket egymásnak.Csak először vidd be a lovadat az istállóba.
-De oda megyek,de nem viszem be.Itt fog maradni egymagában..hidd el,Lydia.-mondtam és a lóra néztem.-Mindjárt jövök..-motyogtam mire elkapta a pólóm ujját.-Tényleg..ígérem..-mondtam megérintve orrát mire elengedett.
Szépen lassan oda sétáltam kettőjükhöz majd csak ránéztem a srácra.Annyira ismerős volt.
-Nos...Lis,ő itt a majd nem új lovászunk..Neked új de nekünk már nem..A neve pedig Hache.-tette kezét Hache vállára.-Te lüke....ő pedig a világ legjobb barátnője..de ha egy ujjal is hozzá érsz nagyon megjárod fiacskám...-motyogta és összeszűkült a szeme.-Ő Elisabeth,de csak Lisy...vagy Lis..
-De ki is találhatsz nekem valamilyen nevet..-nevettem fel és a szavába vágtam.-Tényleg..-bólintottam.
-Rendben..majd kitalálok valamit..lesz időm gondolkodni estig..Vagy mikorra kell a név?-kérdezte.
-Am..mindegy..-ráztam meg a fejemet.-Teljesen..mindegy mikorra kapok nevet..-mosolyogtam.
-Rendben..később találkozunk,Lydia..?-kérdezte az említett lány felé nézve.
-Igen..mindenképpen..-bólintott kissé még kómásan.
-Jó...Lisy..örülök,hogy megismerhettelek..-húzott magához finoman és fejemre nyomott egy kisebb,baráti puszit.
-Én is örülök..-nevettem fel.
-Nah..sziasztok..este találkozunk..-intett majd csak elment.
-Lydus...?-kérdeztem még mindig a srác után nézve.
-Igen?-kérdezte és mellém lépett.
-Ő milyen Hache?-kérdeztem és végre levettem a szemem a fiúról.
 -Black..Hache Black..-motyogta egyszerűen.
Meglepődtem miközben hátrébb léptem.A hátamhoz ért valami.Diego feje volt az.Tudtam,hogy közel maradtam hozzá de nem hittem,hogy ennyire közel.Sóhajtottam.
-Miért kérded..?-kérdezte.-Hey..meg vagy?
-Black?Biztos,hogy az?
-Igen..az apja meg valami Charlie.-próbálta felidézni maga előtt..vagyis én úgy gondoltam.-Igen..Charlie William Black...-bólogatott saját állítását bizonygatva magának.-Miért?
-A..A testvére..A testvérét majd nem megöltem..vagyis nem én..ha nem majd nem miattam halt meg..-motyogtam magam elé bambulva és felidéztem a múltat.Összerezdültem.-A bemutatón..-suttogtam halkan.
-Micsoda..?-lepődött meg és felém lépett.-Mi történt?
-Ma..Majd elmondom később..nem itt.És nem most.-motyogtam.-Mennyi az idő?
-4 múlt nem sokkal.
-Nem megyünk ki lovagolni még a buli előtt esetleg..?-néztem rá lopva és kiskutya szemekkel.Eddig sosem engedte meg,hogy kimenjek a buli előtt lovagolni.Talán most majd kivételt tesz. 
Sóhajtott és egy pillanatra talán a szemét is behunyta.-Rendben..megadom magam..de csak azért mert régen láttalak kedves kis barátosném..-karolt belém.-Hozom Chiqita-t..-mondta ki és a szeme fénye is felvillant.A legkedvesebb kanca volt talán az egész világon.
-Rendben..-bólintottam mosolyogva.
Ő eltűnt én pedig egyedül maradtam Diego-val.Mellé léptem.Kezem finoman a hátára tettem és végig simogattam rajta.Lábai kissé megrogytak majd csak nehezen,de kissé lehajolt én pedig felugrottam a hátára.Mindig így oldottuk meg,ha nem akartunk segítséget kérni senkitől.Megsimogattam előre nyúlva nyakán.
-Ügyes vagy..-motyogtam halkan.-Menjünk a nyergelőbe,rendben?-kérdeztem és gyengéden megérintettem combommal az oldalát.
Chiqita és Lydia már ott voltak.Készen..Nem szálltam le.Lydus feltett egy sima,egyszerű kantárt lovamra.Oda adta a szárat és már készen is álltunk.Rengetegszer lovagoltam szőrén.És imádtam.
***
Mire vissza értünk már javában sütött a nap.Igen,vagy 3 órán át lovagoltunk és már az óra régen elhagyta a 7-et is de itt még mindig világos volt.Ezt bírtam Madridban.9-kor,esetleg 10 órakor kezd el sötétedni de akkor sem vak sötétre,hogy az orrunk hegyéig sem láttunk el.Nem..átlagos éjszakai sötétséggel.
Megálltunk és leszálltunk.
-Fel kellene hívnom anyut,hogy maradok..-mondtam csak úgy kimondva.
-Már felhívtam..-mosolygott rám Suzy..aki a lovasiskola tulaja volt.Magas,de vérbeli spanyol lány.Nem volt idősebb mint 22.
Elmosolyodtam majd csak a nyakába ugrottam a nevét sikítva.Ő volt a második anyám.Átkaroltam nyakát és csak sikítoztam össze meg vissza.Persze,halkan..már amennyire én tudtam halkan sikítani.Na mindegy.
-Szia kislány..-nevetett fel egyszerűen.-Nyugi...itt vagyok...elég..-nevette.
-Nem meeegggyyy..-nevettem de aztán kissé megnyugodtam és leszálltam róla.
 Aztán miután kellőképpen megnyugodtam észre sem vettem de a percek csak teltek. és már eltelt megint vagy 2 óra.
Aztán elindult a buli.Suzy bemutatta a pasiját,akit...nem fogok túlságosan szeretni.Vagyis én így rendelkeztem felette.De szerintem ő sem fog engem annyira szeretni.Heh,de nem nagyon tud érdekelni.
Valaki elkapta a derekamat és magához húzott.

2014. január 26., vasárnap

8.rész : Egy régi ismerős

Sziasztok!Előre is nagyon sajnálom‚hogy ennyit késett a rész..de nem igazán jött az ötlet.Ezen kívül egy héttel ezelőtt felvételit kellet írnom.Így a feszültség‚az izgulás és a készülés elvette az időmet tőletek.De igyekszek pótolni mindent.(A dal,bár nem duett.Képzeljétek el,hogy duett a történetben.)Sőt ha minden igaz a héten két részt is kaptok ha lesz ötletem és energiám.Nem is fecsérelem tovább a szót.Merüljetek el az olvasásban.Puszi :)






Beléptem.Ismét a régi szobám fogadott.Semmi nem változott.Mondjuk miért is változott volna?Hisz‚senki nem jöhet be a szobámba engedély nélkül Na nem mint ha‚rejtegetni valóm lenne. Letettem a táskámat az asztalomra.Rózsaszín színű falamra néztem.Igen..ezt majd lehet át kellene festenem.Halványan elmosolyodtam.Kihúztam a függönyt majd csak kinyitottam az ablakot.Friss..spanyol levegő hatolt bele a tüdömbe és a szobába is.Kinyitottam az ajtót majd csak kiléptem az erkélyre.A korláthoz léptem‚kezem finoman a korlátra tettem és a távolba meredtem.Aztán behunytam a szemem és élveztem‚hogy a Nap sugarai jászadoznak az arcomon.Imádtam itt lenni.Jobb oldalamon egy földig érő kötél lógott.Emlékeztem‚mikor kicsi voltam csak is ott voltam hajlandó közlekedni.Aztán ahogy teltek az idők idősebb lettem és kiszökésekre használtam.Pár perc elteltével vissza léptem a szobába.A táskáimra néztem. -A pakolás megvár..-motyogtam legyintve és kiléptem a szobából.Lesétáltam a lépcsőn.Anyuék a kanapén ültek egymással szemben.Boldogak voltak..nem akartam őket éppen most megzavarni.Épp ezért próbáltam észrevétel nélkül kisurranni a házból. -Lis..hova mész kicsim..?-kérdezte felpillantva apu.Hát ez nem jött össze. -Gondoltam sétálok egyet..talán bemegyek a városba vagy lemegyek a lovardába.-motyogtam. -A pakolással hogy állsz?-kérdezte csupa szív anyám. -Még nem kezdtem el..de..este megcsinálom..vagy holnap‚ígérem..-mondtam könyörgő kiskutya szemmel. -Rendben...mikorra vagy itthon?-pillantottak rám. -Nem tudom..majd felhívlak titeket?-kérdeztem mosolyogva. -Édezd jól magad kincsem.-mosolygott apu. -Köszi..meglesz..-nevettem fel.-Sziasztok..-köszöntem el és kiléptem az ajtón. A biciklire néztem.De nem..én most sétálni akartam..így ott hagytam‚kiléptem az utcára és csak a város felé indultam.
 ***
Vagy fél órán keresztül csak sétáltam és sétáltam.Idő közben bekerültem a városba és már bántam,hogy nem biciklivel jöttem be.Már rettentően sajgott a lábam.De..hozzá kellet volna szoknom.Otthon mindenhova vittek amikor csak akartam.Ellustultam.Nah sebaj,majd megoldódik.Átmentem az út testen a jól ismert épület felé.Beültem az egyik közeli  kávézóba.De csak hűsölni...vagyis..annak szántam.Azonban nem bírtam tovább.Már éppen rendelni akartam magamnak valami hideg italt,amikor kinéztem az ablakon.Egy kanári sárga,elég mutatós autó éppen a kávézóval szemben parkolt le.Ismertem ezt az autót./Lydia../-suhant át fejemen spanyol barátnőm arca.Körbe néztem a hatalmas seregen de egyáltalán senki ismerőset nem láttam meg.Leugrottam a székemről a pult mellet majd csak kisétáltam..sétáltam?Na jó..inkább futottam az ajtón.Köbre néztem, aztán csak átmentem vissza,az előző oldalra.A kocsihoz.Körbe sétáltam,fel-fel pillantottam.Megnéztem a rendszámot./RGK-524.Ez az ő kocsija.Megírta levélben.De hol van?Lehet elolvastam az SMS-t?/-gondoltam és mielőtt valaki azt hiszi,fel akarom törni a kocsit arrébb álltam.Ott bambultam tovább a rendszámot miközben agyam erősen kattogott.
Aztán valaki a hátamra ugrott.Fél kezével befogva a számat, ezt jól tette.Különben akkorát sikítottam volna,hogy egész Spanyolország meghallja.Megtántorodtam hátra fele a hirtelen súlytól.Nyeltem egyet és csak elrántottam a fejem a kezétől.Ő lecsúszott a hátamról,elém lépett.
-Lissyyyy!!-sikította most előlről rám ugorva.
Felnevettem átkarolva derekát.-Szia Lydia..-motyogtam nevetve arcom hajába túrva.-Nyugi..mindenki minket nézz..-mondtam halkan fülébe,és tényleg..rengeteg számpárral találkozott tekintettem a szokásos "Ezek most vagy a diliházból szöktek ki vagy csak nagyon örülnek egymásnak" féle arc leolvasással.Még jobban elnevettem magam miközben Lydia csak sikítozva ugrált a nyakamban.
-Ki fogod ficamítani a nyakamat,te állat.-toltam el finoman magamtól.Megfogtam két kezemmel arcát.-Nyugodj meg,mély levegő,kislány..-nevettem remélve sikerül valamennyire lecsitítanom.Vett egy mély levegőt,rám nézett.
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte nagy szemekkel mint aki mindjárt megint elsikítja magát.
-Nyári nyaralás?-kérdeztem vissza mosolyogva.-Mint minden évben,édesem..-nevettem.
-Jah..tényleg..-csapott a homlokára.-Mindegy...-mondta.-Le akarsz menni a tanyára?-kérdezte mosolyogva.
-Persze..elvileg oda indultam,csak,itt marha meleg van én pedig el vagyok lustulva.-nevettem.Lydia mellet soha nem voltam szomorú,de még rossz kedvű sem.Mellette képtelenség ilyen hangulatot felvenni.
-Aha...szóval...lustultál..-motyogta bólogatva.-Azért ünnepelsz velünk este?
-Mit ünnepelünk?
-A megérkezésedet kedves Legkitűnőbb Lovas Lisbeth.-mondta.
-Jah,persze.-mosolyodtam el.-Ki nem hagynám..-nevettem.
-Remek.Már azt hittem meggondolod magad.-karolt belém és behúzott a kocsiba.
-Én?Sohhaaaaa..Főleg nem olyan bulit mondanék le amit te szerveztél.-motyogtam miközben bekapcsoltam magam.Itt Spanyolban sokkal előbb meg lehet szerezni a jogsit.Mázlisták.
***
Nem mehettünk többet mint fél órát.Lydia remek sofőr volt.Mosolyogva pillantottam ki az ablakon miközben csak nyugodt levegőket vettem orromon.A rádióban aztán felcsendült a kedvenc spanyol dalom.
-Lydia!-virultam fel rápillantva aki már rá is kezdet az első részére.Duett volt.A kedvenc duettem.
Mikor én következtem könnyedén átváltottam spanyolra majd csak vele énekeltem.
Befordultunk a sarkon.A kapu tetején egy hatalmas táblára rá volt írva a lovasiskola neve amit fejből tudtam."Spanische Hofreitschule" ami annyit jelentett Spanyol Lovasiskola.Itt voltak a világ legszebb andalúziai lovak.Leparkoltunk és csak kiszálltunk.Sóhajtottam a kocsinak dőlve.Aztán csak az istálló felé pillantottam.És megláttam valakit akit egyből felismertem.

2013. december 1., vasárnap

7.rész:Az utazás


Sziasztok!Megint későn hoztam de mint már mondtam..nem mindig van ihlettem..és időm sincs..De megint elhoztam hát nektek.Remélem tetszeni fog..nem nagy szám a mai rész..de sztem nem is annyira unalmas.Puszcsi.Jó olvasást!

Anyu leült mellém. Mögöttünk apáék ültek. Sóhajtottam még mindig nem láttam és nem hallottam semmit. Nyeltem egyet majd mély álomba kerültem. Nem álmodtam. Úgy olyan másfél órát aludhattam. Anyu keltegetett, a székem meg Danny rugdosta. A szemem elől eltűnt a sál. A zene is megszűnt. Ismét vissza szereztem érzékszerveim felett az irányítást.
- Jó reggelt kislányom. - nevetett.
- Ébresztőőő ! - rugdalta továbbra is a székem.
- Fent vagyoookkk!!!-kiáltottam fel talán túl hangosan. Kínosan nevettem fel.
- Itt vagyunk kicsim. - érintette meg a vállam apu.
- Köszöntjük kedves utasainkat Spanyolországban. - hallottam meg a hangos bemondótt.
A szemem az ablak felé kaptam. Arcom a tükörnek nyomva néztem kifele. A felhők hol megjelentek és hol eltűntek a szemem elől.
- Kérem helyezkedjenek el, megkezdjük a leszállást.Köszönöm.-hallgatott el. Szorosan összeszorítottam a szám, hogy ne sikítsam el magam. Anyuék csak megállás nélkül nevettek. Danny lefordult a székről a röhögés közben. Megráztam a fejem nevetve.
- Danny, te hülye gyerek! - nevettem. Ő csak fetrengett tovább. Apu felállt és vissza felhúzta a bátyám. Én csak vissza folytottam a sikoltásom. A szám elé tettem a kezem. Sóhajtottam.
- Anyu, miért nem mondtad meg, hogy ide jövünk nyaralni?
- Mert meglepetés volt. - motyogta mosolyogva.
10 perc telt még el mikor földet értünk de én vagy 5 órának éreztem. Lementünk a lépcsőn. Már elmentem a repülőtől a cuccokkal. Most már lehet. Felsikoltottam. Jó hangosan.  Teljes hangerővel.  Ugrálni kezdtem mint egy hülye gyerek.
- Lisy! - fogta meg a derekam a bátyám. - Nyugi van! - húzott magához.
- Engedj eeeelllll!! - ugráltam ütögetve a karját. - Szabadulni akarroooookkk!
- Gyertek. Keressünk egy szabad kocsit. - mondta apu.
- Édesem, menj, keress egy kocsit. Mi addig elmegyünk a kutyákért. - tanácsolta anyu.
- Rendben. Akkor majd gyertek szívem. - biccentett és már el is tűnt az emberek között. Nem volt kis növésű de nagy sem. Pont el tudott tűnni a nagy tömegben.
Negyed óra múlva már apát kerestük két kutyánkkal.
- Ne hívjam fel inkább?
- Nem kell anyu. - ráztam meg a fejem. - Nem lehet annyira messze. - mondtam. És tényleg, apa ott volt egy nagy darab pasas nyakában (?!) - Az hisszem megtaláltam. - mutattam rá.
- Te jó ég! Mit csinál annak a pasinak a nyakában. Még a végén leesik onnan! - szaporázta meg a lépteit anyu. A kutyák már konkrétan rohantak mellettünk, de nem bánták.
- Apu, lovagolsz? - kérdezte röhögve Danny.
- Jah, de tériszonyom van.  - nyelt egyet majd motyogott valamit a pasinak aki elnevette magát. - Hátra dobva száll le uram? - kérdezte persze spanyolul. Elnevettem magam. Apa megrázta a fejét majd megkönnyebbülve sóhajtott fel mikor szilárd talajt érzett a lába alatt.  A taxi-s pasas felém fordult és kérdezett valamit de túl nagy volt a zaj, gyorsan mondta és nem artikulált így nem egészen értettem. Megráztam a fejem. Leesett neki, hogy nem értettem.
- Szőpek a kutyék. - próbálta hangosan mondva magyarul. Majd nem elnevettem magam.
- Köszönjük. - válaszoltam spanyolul. - Apa, miért voltál a nyakában? - kérdeztem magyarul.Persze, tudtam, és szerettem spanyolul beszélni de a magyar még is csak kényelmesebb volt, hisz az volt a saját nyelvem.
- Mert nagy volt a tömeg és nem láttam semmit. És ti sem láttatok volna engem. - válaszolta. - Mehetünk? - váltott spanyolra, hogy a pasas is értse.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre. Beültünk majd elindultunk. A reptéren erről a repülőről már csak mi voltunk de rengetegen voltak az utakon. Kelly befészkelte magát Dannyhez, Marley pedig hozzám. Elmosolyodva vakartam meg füle tövét. Aztán csak elbambulva meredtem ki magam elé. Nem számoltam a perceket de úgy kb. 1,5 órát mehettünk. Az útközben egyfolytában Eric Saade számai mentek a lejátszómban. Imádtam.
- Kicsim, itt vagyunk. - keltettek fel a szüleim. Már megint elaludtam. Ajajj, mi van velem? kissé megijedtem. Megráztam a fejem majd kikászálódtam a kocsiból. A bőröndök már rég kint voltak a csomagtartóból. Apuék kifizették a taxi-st aki jó nyarat kívánt majd elhajtott.
Sóhajtottam, felvettem a táskámat a betonútról és a ház felé pillantottam. Gyönyörű volt. Egy domb tetején voltunk a háztól nem messze. Hatalmas telek volt. És csak a miénk. Egy nagy rét a ház mögött. Egy kisebb istálló amit régen építettünk nyarakra, szerettem kint sokáig sétálni. Nah, meg persze mikor még mindig éltünk a Spanyol Lovasiskolából kaptam bérben a lovamat.
Cserébe segítettem ott. Elmosolyodtam. De jó is volt ott. Carmennel mindig együtt voltunk segítők mikor óra volt ott. Reménykedtem vissza mehetek majd oda.
- Üdv újra itthon mindenkit. Menjünk be. - indult el apa a ház ajtaja felé. Kinyitotta az ajtót és mindenki belépett rajta. Kelly és Marley eltűnt az erdőben. Gondoltam, körbe néznek, hisz, már egy éve nem voltak itt. Itt ők voltak a főnökök.
- Felmegyek, kipakolok, ami nálam fél nap, majd jövök. - mondtam.
- Rendben, hugi.
Felmentem a lépcsőn. Átmentem a folyosón és letettem a táskámat magam mellé.Kezem óvatosan a kilincsre helyeztem mint ha minden másodpercben attól féltem volna, hogy megcsíp illetve megharap a kilincs.
Sóhajtottam egyet majd nagy levegőt véve lenyomtam a kilincset, az ajtó lassan de kinyílt én pedig beléptem rajta.