Sziasztok!
Nos sajnálom,hogy egy egész hónapot nem írtam nektek.De sok tenni valóm volt.Farsang,felvételi,szóbeli stb. És ha ez nem lett volna elég nem is volt ihlettem.De igyekszem pótolni.Komolyan.Nem akarok túl sokat írni így előszónak csak tényleg annyit,hogy SAAAJJJNNÁÁLLLOOOMMM !
Kissé megijedtem és ledermedtem.Kezemet finoman a karra tettem ami a derekam köré volt fűzve.Próbáltam kiszabadulni de nem sikerült.Körbe néztem ki tudna segíteni de rengetegen voltak azok akik vagy részegek voltak,vagy szerelmesek voltak..esetleg nem is szerettek.Mert igen,ilyen is volt..aki nem szeretett engem vagy a barátaimat.
-Most megharagudtam rád Lisy-kém..-mondtam halkan fülembe,nekem halk volt,a zene dübörgő üteme miatt de biztos,hogy kiabált.A hangja kissé ismerős volt.De nem voltam benne biztos,hogy ismerem.Az is lehet,hogy csak én hittem azt,ismerem.
-Ki vagy?-kérdeztem és amikor megfordultam volna derekamon lévő keze szorult,a másik kezével pedig szemem előtti világot takarta el.Kissé összerezdültem,ha itt van valami bedrogozott illetve ittas srác és senki nem lát engem,hogy mi történik még rosszul is kijöhetek ebből.Nyeltem egyet és sóhajtottam.
-Nem emlékszel édesem?Tudod..volt egy hülye,izmos és magas barátod aki 13-évesen a pasidnak mondhatta magát..de elbaltázta.Emlékezz cica..-motyogta fülembe.Az izmaim megremegtem minden egyes elhagyott szavától amit leheletével a nyakamat súrolta.És ekkor jött a felismerés,
-Jackson?-kérdeztem halkan nem mozdultam.Nem mertem rápillantani,pedig már kezét is lefejtette a szemem elől.Féltem,féltem,mert tudtam,hogy mi haragban váltunk el annak idején..aztán jött a baleset...a kóma..és,hogy el kellet mennem.Nem tudtam utána vele beszélni csak telefonon.
-Ahogy mondod Lisy-m..-mondtam és maga felé fordított.-Nézz rám..itt vagyok.-állam alá tette a két ujját felemelve fejemet.
Lopva felpillantottam arcára és csak elámultam.Mikor utoljára láttam a motor baleset sebei arcán virítottak.De most..egy heg sem volt az arcán.
-Ho..Hogy kerülsz ide?-kérdeztem halkan,nem tudtam határozottabban beszélni.
-Mondták,hogy ide kerültél..gondoltam megleslek..-nevetett fel felszabadultan.
-Kicsoda?-kérdeztem halványan elmosolyodva.Olyan fura volt..hiszen mikor elmentünk szakítottunk..Még tisztán emlékszem minden egyes percre amit vele töltöttem akkor.
Már 10 is elmúlt amikor kaptam egy SMS-t,hogy a ház előtt vár rám Jackson.Elmosolyodtam és felkaptam a kabátomat,felvettem a bakancsomat és lementem a lépcsőn hangtalanul.Anyuék egész nap dolgoztak .Danny pedig a szobájában volt.És tudni illik nem nagyon szerette a buliból jövő részegeket főleg ha én vagyok a közelben.Kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta.
-Cicaaaaa!-ordította a kapuból.Átléptem a köztünk lévő távolságot.Magához húzott és érzéstelenül megcsókolt.
-Jack!Menj innen!Részeg vagy..-próbáltam eltolni magamtól de nem ment.
-Naa..ne légy ilyen velem,kérlek,édesem..sírni fogok..-motyogta megmarkolva seggemet.-Tüzes vagy édesem?
-Nem!!-mondtam.-Engedj el,most!!-mondtam.Ismét megcsókolt,de ez hasonlított egy olyanra mint ha egy állatot csókoltam volna.
-Mi bajod van??Heh,talán,hogy nem voltál még együtt senkivel?
-Jackson Macklen !Engedj el!!-emeltem fel a hangomat.
-Kussolj..-morogta és keze felém lendült.-Velem jössz..és nincs vita.
Összerezdültem és mikor Jack keze már érintette volna az arcomat egy másik kéz kapta el a csuklóját.Tudni illik,egyszer már megütött.És nem én voltam az első. Danny állt mellettem.
-Elég volt Macklen!-kiabálta.-Húzzál haza szépen és józanodj ki,de azonnal.-maga mögé húzott.
-Lisy..komolyan hagyod,hogy közénk álljon???
Csak néztem a szemébe sírással küszködve.
-Utoljára mondom..hogy menj innen..és addig ne is gyere vissza amíg meg nem világosulsz..-morogta.
Jack rám nézett majd csak kissé kótyagosan de elindult haza fele.
Két hét telt el ez az eset után.Jack már napja több fotón is rajta volt amin egy csajjal volt..csók...ruhák...egymás ölében..stb.Beszélni akartam vele.Amint kinyitottam az ajtót vele néztem szembe.
-Szia kicsim..-mondta komolyan.
-Hello..-biccentettem neki egyet.
-Hú..de komoly vagy..-mondta de hallatszott,hogy tudja miről van szó.-Lis..
-Nem J. most nincs Lis..Lisykém...elég volt..-mondtam komoran.
-Mi?Nem..nem mondhatod ezt..Lisy..sajnálom..figyelj..tudod mit művel velem az alkohol...-kezdte de félbe szakítottam.
-Igen,tudom..De ezt te is tudod..És valószínűleg olyan társasággal voltál akiknek tök mindegy kivel csókolóznak vagy csinálnak akármit.-motyogtam.
-Kérlek..
-Nem..mondom,hogy nem,.Nincs kérlek.Elfogyott..-motyogtam de kissé megremegtem.Hogy fogom ezt végig csinálni??Nem fogok tudni vele szakítani..
Felpillantott rám és csak végig nézte az arcomat.
-Bántottalak?
-Nem..de ha Danny nem jön le azon az estén..
-Micsoda?Danny is ott volt..?-kérdezte.
-Igen..ő védet meg az ismételt ütésedtől..
-Akkor értem miért volt vörös folt a csuklómon..-suttogta és felpillantott szemembe.Könyörgően.
-Sajnálom J. de nekem ez nem megy..-ráztam meg a fejemet.-Nem tudok úgy élni,hogy nem tudom mikor fogsz ismét berúgni..esetleg megcsalni..vagy engem bántani..-léptem hátrább.Szemem kissé könnyes lett.
-Igen..én is sajnálom..De ha szükséged lesz rám..én itt vagyok..-motyogta és sóhajtott.-Szeretlek..most és mindörökre.-motyogta.-Örökre.-mint aki visszhangoztatni akarta volna mondta még egyszer.Kilépett az ajtón.
Két nap telt el.Egész nap rajta gondolkodtam.Éjszaka vele álmodtam.Temetésen voltam..az Ő temetésén.Másnap reggel felkeltem az ágyon és kaptam tőle egy SMS-t."Szerettelek,szeretlek és szeretni foglak..halál után is".Kissé elgondolkoztató volt..de egy dolog leesett.50 %,hogy meg akarja magát ölni.És ez miattam lesz.Átmentem az anyjához,de ő közölte velem,hogy amióta szakítottunk nem alszik itthon..és nem éri el telefonon.Elindultam valamerre.Fejemben csak egy dolog kattogott.MEG KELL TALÁLNOM,mielőtt még csinál valamit magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése