Egy
fekete,robusztus andalúz lovat pillantottam meg.Diego.Az én
lovam.Nem,nem mindenesen mondva.Csak is engem fogad el a hátán.Most is
csak megjáratták,de erősen ellenkezett az ellen,hogy valaki túl közel
kerüljön hozzá.Aztán csak felnyerített és felágaskodott.Elrántotta a fejét a kötőféktől.
-Lis..menj..asszem őt csak veled lehet megnyugtatni.Minden héten ez megy amióta megint elhagytad őt.-nézett rám Lydia.
-Rendben..megyek.-mondtam bólintva.-Diego!-kiáltottam oda neki mikor éppen a lovász fiú felé kapott.
Felemelte a fejét miközben felém nézett.A lovász meghátrált kissé de nem ment túl messzire ha esetleg szükség lenne még rá.
Sóhajtottam egyet miközben mellé léptem.
-Diego nyugodj meg...-suttogtam és finoman orrára tettem a kezem.
Megnyugodott...végre.
A lovász nem messze figyelt minket.Felnéztem az arcába..és nem tudom miért‚de annyira ismerős volt.
Kattogott az agyam hát ha valahol már találkoztunk...de nem‚semmi nem jutott eszembe őt nézve.
Ujjaimat becsúsztattam kötőfékje alá bár tudtam nem fog elmozdulni mellőlem.
Sóhajtottam.Lydia megjelent a lovász mellett.Kezét a vállára helyezte és mondott valami a fülébe mire az halványan de elmosolyodott./Ezek talán együtt vannak és én nem tudok róla?/-suhant át a fejemen de elmosolyodtam őket nézve.
Sóhajtottam egyet miközben mellé léptem.
-Diego nyugodj meg...-suttogtam és finoman orrára tettem a kezem.
Megnyugodott...végre.
A lovász nem messze figyelt minket.Felnéztem az arcába..és nem tudom miért‚de annyira ismerős volt.
Kattogott az agyam hát ha valahol már találkoztunk...de nem‚semmi nem jutott eszembe őt nézve.
Ujjaimat becsúsztattam kötőfékje alá bár tudtam nem fog elmozdulni mellőlem.
Sóhajtottam.Lydia megjelent a lovász mellett.Kezét a vállára helyezte és mondott valami a fülébe mire az halványan de elmosolyodott./Ezek talán együtt vannak és én nem tudok róla?/-suhant át a fejemen de elmosolyodtam őket nézve.
Lydus felnevetett.-Tudom mire gondolsz te bolond lány..-motyogta természetesen nekem címezve.-A válasz nem..-mosolygott.
-Aha..értem..-bólintottam.
-Nem jössz ide,bemutatnálak titeket egymásnak.Csak először vidd be a lovadat az istállóba.
-De
oda megyek,de nem viszem be.Itt fog maradni egymagában..hidd
el,Lydia.-mondtam és a lóra néztem.-Mindjárt jövök..-motyogtam mire
elkapta a pólóm ujját.-Tényleg..ígérem..-mondtam megérintve orrát mire
elengedett.
Szépen lassan oda sétáltam kettőjükhöz majd csak ránéztem a srácra.Annyira ismerős volt.
-Nos...Lis,ő
itt a majd nem új lovászunk..Neked új de nekünk már nem..A neve pedig
Hache.-tette kezét Hache vállára.-Te lüke....ő pedig a világ legjobb
barátnője..de ha egy ujjal is hozzá érsz nagyon megjárod
fiacskám...-motyogta és összeszűkült a szeme.-Ő Elisabeth,de csak
Lisy...vagy Lis..
-De ki is találhatsz nekem valamilyen nevet..-nevettem fel és a szavába vágtam.-Tényleg..-bólintottam.
-Rendben..majd kitalálok valamit..lesz időm gondolkodni estig..Vagy mikorra kell a név?-kérdezte.
-Am..mindegy..-ráztam meg a fejemet.-Teljesen..mindegy mikorra kapok nevet..-mosolyogtam.
-Rendben..később találkozunk,Lydia..?-kérdezte az említett lány felé nézve.
-Igen..mindenképpen..-bólintott kissé még kómásan.
-Jó...Lisy..örülök,hogy megismerhettelek..-húzott magához finoman és fejemre nyomott egy kisebb,baráti puszit.
-Én is örülök..-nevettem fel.
-Nah..sziasztok..este találkozunk..-intett majd csak elment.
-Lydus...?-kérdeztem még mindig a srác után nézve.
-Igen?-kérdezte és mellém lépett.
-Ő milyen Hache?-kérdeztem és végre levettem a szemem a fiúról.
-Black..Hache Black..-motyogta egyszerűen.
Meglepődtem
miközben hátrébb léptem.A hátamhoz ért valami.Diego feje volt
az.Tudtam,hogy közel maradtam hozzá de nem hittem,hogy ennyire
közel.Sóhajtottam.
-Miért kérded..?-kérdezte.-Hey..meg vagy?
-Black?Biztos,hogy az?
-Igen..az
apja meg valami Charlie.-próbálta felidézni maga előtt..vagyis én úgy
gondoltam.-Igen..Charlie William Black...-bólogatott saját állítását
bizonygatva magának.-Miért?
-A..A
testvére..A testvérét majd nem megöltem..vagyis nem én..ha nem majd nem
miattam halt meg..-motyogtam magam elé bambulva és felidéztem a
múltat.Összerezdültem.-A bemutatón..-suttogtam halkan.
-Micsoda..?-lepődött meg és felém lépett.-Mi történt?
-Ma..Majd elmondom később..nem itt.És nem most.-motyogtam.-Mennyi az idő?
-4 múlt nem sokkal.
-Nem
megyünk ki lovagolni még a buli előtt esetleg..?-néztem rá lopva és
kiskutya szemekkel.Eddig sosem engedte meg,hogy kimenjek a buli előtt
lovagolni.Talán most majd kivételt tesz.
Sóhajtott
és egy pillanatra talán a szemét is behunyta.-Rendben..megadom
magam..de csak azért mert régen láttalak kedves kis barátosném..-karolt
belém.-Hozom Chiqita-t..-mondta ki és a szeme fénye is felvillant.A legkedvesebb kanca volt talán az egész világon.
-Rendben..-bólintottam mosolyogva.
Ő
eltűnt én pedig egyedül maradtam Diego-val.Mellé léptem.Kezem finoman a
hátára tettem és végig simogattam rajta.Lábai kissé megrogytak majd
csak nehezen,de kissé lehajolt én pedig felugrottam a hátára.Mindig így
oldottuk meg,ha nem akartunk segítséget kérni senkitől.Megsimogattam
előre nyúlva nyakán.
-Ügyes vagy..-motyogtam halkan.-Menjünk a nyergelőbe,rendben?-kérdeztem és gyengéden megérintettem combommal az oldalát.
Chiqita
és Lydia már ott voltak.Készen..Nem szálltam le.Lydus feltett egy
sima,egyszerű kantárt lovamra.Oda adta a szárat és már készen is
álltunk.Rengetegszer lovagoltam szőrén.És imádtam.
***
Mire
vissza értünk már javában sütött a nap.Igen,vagy 3 órán át lovagoltunk
és már az óra régen elhagyta a 7-et is de itt még mindig világos
volt.Ezt bírtam Madridban.9-kor,esetleg 10 órakor kezd el sötétedni de
akkor sem vak sötétre,hogy az orrunk hegyéig sem láttunk el.Nem..átlagos
éjszakai sötétséggel.
Megálltunk és leszálltunk.
-Fel kellene hívnom anyut,hogy maradok..-mondtam csak úgy kimondva.
-Már felhívtam..-mosolygott rám Suzy..aki a lovasiskola tulaja volt.Magas,de vérbeli spanyol lány.Nem volt idősebb mint 22.
Elmosolyodtam
majd csak a nyakába ugrottam a nevét sikítva.Ő volt a második
anyám.Átkaroltam nyakát és csak sikítoztam össze meg
vissza.Persze,halkan..már amennyire én tudtam halkan sikítani.Na
mindegy.
-Szia kislány..-nevetett fel egyszerűen.-Nyugi...itt vagyok...elég..-nevette.
-Nem meeegggyyy..-nevettem de aztán kissé megnyugodtam és leszálltam róla.
Aztán miután kellőképpen megnyugodtam észre sem vettem de a percek csak teltek. és már eltelt megint vagy 2 óra.
Aztán
elindult a buli.Suzy bemutatta a pasiját,akit...nem fogok túlságosan
szeretni.Vagyis én így rendelkeztem felette.De szerintem ő sem fog engem
annyira szeretni.Heh,de nem nagyon tud érdekelni.
Valaki elkapta a derekamat és magához húzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése