Beléptem.Ismét a régi szobám fogadott.Semmi nem változott.Mondjuk miért is változott volna?Hisz‚senki nem jöhet be a szobámba engedély nélkül Na nem mint ha‚rejtegetni valóm lenne. Letettem a táskámat az asztalomra.Rózsaszín színű falamra néztem.Igen..ezt majd lehet át kellene festenem.Halványan elmosolyodtam.Kihúztam a függönyt majd csak kinyitottam az ablakot.Friss..spanyol levegő hatolt bele a tüdömbe és a szobába is.Kinyitottam az ajtót majd csak kiléptem az erkélyre.A korláthoz léptem‚kezem finoman a korlátra tettem és a távolba meredtem.Aztán behunytam a szemem és élveztem‚hogy a Nap sugarai jászadoznak az arcomon.Imádtam itt lenni.Jobb oldalamon egy földig érő kötél lógott.Emlékeztem‚mikor kicsi voltam csak is ott voltam hajlandó közlekedni.Aztán ahogy teltek az idők idősebb lettem és kiszökésekre használtam.Pár perc elteltével vissza léptem a szobába.A táskáimra néztem. -A pakolás megvár..-motyogtam legyintve és kiléptem a szobából.Lesétáltam a lépcsőn.Anyuék a kanapén ültek egymással szemben.Boldogak voltak..nem akartam őket éppen most megzavarni.Épp ezért próbáltam észrevétel nélkül kisurranni a házból. -Lis..hova mész kicsim..?-kérdezte felpillantva apu.Hát ez nem jött össze. -Gondoltam sétálok egyet..talán bemegyek a városba vagy lemegyek a lovardába.-motyogtam. -A pakolással hogy állsz?-kérdezte csupa szív anyám. -Még nem kezdtem el..de..este megcsinálom..vagy holnap‚ígérem..-mondtam könyörgő kiskutya szemmel. -Rendben...mikorra vagy itthon?-pillantottak rám. -Nem tudom..majd felhívlak titeket?-kérdeztem mosolyogva. -Édezd jól magad kincsem.-mosolygott apu. -Köszi..meglesz..-nevettem fel.-Sziasztok..-köszöntem el és kiléptem az ajtón. A biciklire néztem.De nem..én most sétálni akartam..így ott hagytam‚kiléptem az utcára és csak a város felé indultam.
***
Vagy fél órán keresztül csak sétáltam és sétáltam.Idő közben bekerültem a városba és már bántam,hogy nem biciklivel jöttem be.Már rettentően sajgott a lábam.De..hozzá kellet volna szoknom.Otthon mindenhova vittek amikor csak akartam.Ellustultam.Nah sebaj,majd megoldódik.Átmentem az út testen a jól ismert épület felé.Beültem az egyik közeli kávézóba.De csak hűsölni...vagyis..annak szántam.Azonban nem bírtam tovább.Már éppen rendelni akartam magamnak valami hideg italt,amikor kinéztem az ablakon.Egy kanári sárga,elég mutatós autó éppen a kávézóval szemben parkolt le.Ismertem ezt az autót./Lydia../-suhant át fejemen spanyol barátnőm arca.Körbe néztem a hatalmas seregen de egyáltalán senki ismerőset nem láttam meg.Leugrottam a székemről a pult mellet majd csak kisétáltam..sétáltam?Na jó..inkább futottam az ajtón.Köbre néztem, aztán csak átmentem vissza,az előző oldalra.A kocsihoz.Körbe sétáltam,fel-fel pillantottam.Megnéztem a rendszámot./RGK-524.Ez az ő kocsija.Megírta levélben.De hol van?Lehet elolvastam az SMS-t?/-gondoltam és mielőtt valaki azt hiszi,fel akarom törni a kocsit arrébb álltam.Ott bambultam tovább a rendszámot miközben agyam erősen kattogott.
Aztán valaki a hátamra ugrott.Fél kezével befogva a számat, ezt jól tette.Különben akkorát sikítottam volna,hogy egész Spanyolország meghallja.Megtántorodtam hátra fele a hirtelen súlytól.Nyeltem egyet és csak elrántottam a fejem a kezétől.Ő lecsúszott a hátamról,elém lépett.
-Lissyyyy!!-sikította most előlről rám ugorva.
Felnevettem átkarolva derekát.-Szia Lydia..-motyogtam nevetve arcom hajába túrva.-Nyugi..mindenki minket nézz..-mondtam halkan fülébe,és tényleg..rengeteg számpárral találkozott tekintettem a szokásos "Ezek most vagy a diliházból szöktek ki vagy csak nagyon örülnek egymásnak" féle arc leolvasással.Még jobban elnevettem magam miközben Lydia csak sikítozva ugrált a nyakamban.
-Ki fogod ficamítani a nyakamat,te állat.-toltam el finoman magamtól.Megfogtam két kezemmel arcát.-Nyugodj meg,mély levegő,kislány..-nevettem remélve sikerül valamennyire lecsitítanom.Vett egy mély levegőt,rám nézett.
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte nagy szemekkel mint aki mindjárt megint elsikítja magát.
-Nyári nyaralás?-kérdeztem vissza mosolyogva.-Mint minden évben,édesem..-nevettem.
-Jah..tényleg..-csapott a homlokára.-Mindegy...-mondta.-Le akarsz menni a tanyára?-kérdezte mosolyogva.
-Persze..elvileg oda indultam,csak,itt marha meleg van én pedig el vagyok lustulva.-nevettem.Lydia mellet soha nem voltam szomorú,de még rossz kedvű sem.Mellette képtelenség ilyen hangulatot felvenni.
-Aha...szóval...lustultál..-motyogta bólogatva.-Azért ünnepelsz velünk este?
-Mit ünnepelünk?
-A megérkezésedet kedves Legkitűnőbb Lovas Lisbeth.-mondta.
-Jah,persze.-mosolyodtam el.-Ki nem hagynám..-nevettem.
-Remek.Már azt hittem meggondolod magad.-karolt belém és behúzott a kocsiba.
-Én?Sohhaaaaa..Főleg nem olyan bulit mondanék le amit te szerveztél.-motyogtam miközben bekapcsoltam magam.Itt Spanyolban sokkal előbb meg lehet szerezni a jogsit.Mázlisták.
***
Nem mehettünk többet mint fél órát.Lydia remek sofőr volt.Mosolyogva pillantottam ki az ablakon miközben csak nyugodt levegőket vettem orromon.A rádióban aztán felcsendült a kedvenc spanyol dalom.
-Lydia!-virultam fel rápillantva aki már rá is kezdet az első részére.Duett volt.A kedvenc duettem.
Mikor én következtem könnyedén átváltottam spanyolra majd csak vele énekeltem.
Befordultunk a sarkon.A kapu tetején egy hatalmas táblára rá volt írva a lovasiskola neve amit fejből tudtam."Spanische Hofreitschule" ami annyit jelentett Spanyol Lovasiskola.Itt voltak a világ legszebb andalúziai lovak.Leparkoltunk és csak kiszálltunk.Sóhajtottam a kocsinak dőlve.Aztán csak az istálló felé pillantottam.És megláttam valakit akit egyből felismertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése