16.rész:Telefon hívás

 Sziasztok!Hoztam a kövi részt.Még lehet,hogy ma hozok még egyet de lehet,hogy csak holnap,vagy azután.Meglátjuk.Puszi.Jó olvasást :D <3

-Emlegetett szamár.-nevette és felvette a telefont.-Szevasz öcsi.-szólt bele a telefonba.-Itt van..igen..-bólintott,mint ha Kev látta volna.-Persze..adom.-mondta.-Lisy..-pillantott rám.-Veled akar beszélni.-mondta és felém nyújtotta a telefont.
-Biztos,hogy..-tátogtam és rápillantottam.
-Igen..veled akar beszélni..-mosolygott és várta,hogy elvegyem tőle a telefont
Vettem egy mély levegőt és elvettem tőle a mobilt.
-Szia Kevin..-mondtam kissé habozva.Fél halk volt a hangom.Kissé féltem ettől a beszélgetéstől de jól tudtam palástolni az ilyeneket.
-Szia Lisus.-mondta és mintha tényleg fel lett volna dobva valamitől.-Olyan jó,hogy végre tudunk beszélni.
-Igen.Én is örülök.-elmosolyodtam és már biztosabban szóltam bele a telefonba.Eldőltem az ágyon.-Hogy érzed magad?-kérdeztem a hajamba túrva fél kézzel.
-Jól...miután elmentettek,még aznap haza engedtek.
-Értem..Ennek örülök.-mosolyogtam egyfolytában.Egy gond megoldása.Pipa.
-És veled mizus?-kérdezte és elképzeltem,hogy mosolyog.
-Semmi különös.-nevettem fel.-Őrült egy bátyád van,mondták már?-kérdeztem nevetve.
-Heeeey,hallottam!!-kapta fel a fejét az említett személy.
Kevin felnevetett.-Igen,tudom.De nem,még ezzel a formával még nem illették meg.De már ez is meg van,majd beleírom a könyvbe aminek "Hache-t jellemző szavak" a címe.-nevetett.
-Lüke.-nevettem.
-Aj már,így vagyok tökéletes....-mondta de a szavába vágtam.
-Így kell szeretni..-mondtuk egyszerre.
-Igen,pontosan.Ugyan ezt akartam mondani..-mondta mosolyogva.-Gondolatolvasó Elisabeth.-mondta elkomorodva mint ha ez lenne a nevem.
-Hehe..köszi..-mosolyogva forgattam meg a szememet.
-Nincs mit.-mondta.-Mikor jöttök?Beszéltél már a szüleiddel?-kérdezte.
A szívem kissé nagyobbat dobbant mikor eszembe jutott,el kell hozzájuk mennünk,és ameddig a kezelés tart,ott kell lennem.
-Nem tudom,Kev.-mondtam.-Még nem tudtam velük beszélni.Ha hazamegyek beszélek velük,jó?-kérdeztem.
-Oké..-mondta és hallottam egy halk kiáltást ami neki szólt.-Mennem kell..Este felhívlak,csak küld el a számod Hache telefonjáról.
-Oké..elküldöm vele.Amint van rá esély.-mosolyogtam.
-Rendben.-biztos bólintott,mindenki bólint általában még ha telefonál is.-Szia Lisus.
-Szia Kevin..-mosolyogtam.-Majd akkor még beszélünk..-mosolyogtam.
-Ebben biztos vagyok..Szia..-ismételte meg és letette a telefont.
 -Írd bele a telefonba a számod és majd később átküldöm neki SMS-be.-mosolygott rám halványan.
Bólintottam és könnyedén beleírtam a számomat Hache telefonjába.

***

Este fele.Olyan 8 és fél 9 körül Suzy hazadobott kocsival.Mondván,én olyan sokat dolgoztam.Megjárattam Diegot,Broke-t megdajkáltam,a csikókat leápoltam,bevittem az öreg lovakat a karámból az istállóba,felsöpörtem,megetettem a fél lovardát és hasonló dolgokat.Ja,és még volt energiám lemosni azokat a lovakat akik azt hitték disznók és mindenképpen dagonyázni akartak a sárban.Intettem egyet Suzynak aki már elindult a kocsival és én már csak utána tudtam nézni,de dudált nekem még egyet.Beléptem az ajtón és letettem a kis táskámat.

-Megjöttem!-kiáltottam fel.

-Jól szórakoztál,kincsem?-kérdezte anyu és oda jött puszit nyomni homlokomra.

-Igen..Jó sok dolog történt velem a tegnap és a ma között.-nevettem megölelve.-Apu?

-Szerintem a kutyákat hajtja össze az erdőből.-mosolygott én pedig leültem a kanapéra.

-Értem..-mondtam.-Anyu..-kezdtem.-Kevinék hívtak..Tudod,Blackék.-mondtam kisebb habozással.

-Igen??_kissé összeráncolta a homlokát.

 -És érdeklődött,hogy mikor fogunk menni..-mondtam és rápillantottam.

-Ezt majd apáddal együtt kell megbeszélni szívem.-mondta és leült mellém.-De nekem nem akadály.Tőlem mehetünk akár egy-két hét múlva is,azzal a feltétellel,hogy utána vissza fogunk jönni ide még a nyáron.-mondta mosolyogva.

-Mindenkééépppeeen..-hadonásztam mint egy hülye őrült gyerek.

-Helyes.-biccentett.

-Mi helyes drágaszágaim??-kérdezte apu aki akkor lépett be Marley-ékkal az ajtón.

A két kutya ahogy megláttak nem törődtek a fáradtsággal egyből rám vetették magukat én pedig megdajkáltam mindkettőjüket.

-Blackék hívták Elisabeth-et,hogy mikor fogunk oda menni..Azt mondtam,hogy tőlem elmehetünk tőlem egy-két hét múlva is.De csak úgy,hogy vissza is jövünk majd.-anyu úgy mosolygott mint ahogy én szoktam mikor elérem azt amit akarok.

-Oh..értem.-bólintott elkomorodva apu.-Kevin Black?-kérdezte és rám nézett.

-Igen.Kevin hívott.-bólintottam.

-Nos...mivel fontos..Felőlem is akkor megyünk amikor akarunk.De előbb majd beszélnem kell a szüleivel.Rendben?-kérdezte karba fonva a kezét.

-Ííííí...-visítottam mint az őrült,de mivel az vagyok,így csak visítottam és a nyakába ugrottam.-Köszi apu.-mondtam mosolyogva.

-Csak meg kellene majd szereznem a telefonszámukat.-mondta elgondolkozva.

-Majd...megkérdem ha beszélek vele este.Vagyis,nem sokára.-nevettem fel halkan.

-Te beszélgetsz vele este?-kérdezte.

-Csak ma..amikor felhívott a bátyja telefonjáról.-mosolyogtam.

-Rendben..Ettél?-kérdezte anyu.

-Igen,Suzy vett nekem valami spanyol pékárut.Amit még a mai napig nem tudom,mi is.Mindegy..-ráztam meg a fejemet.

-Értem..Én tudom melyikre gondolsz..-nevetett anyu.

-Én..akkor..lefürdök és elmegyek aludni.Jó?-kérdeztem mosolyogva.

-Jó..-vigyorgott anyu kissé furcsán.Mint akinek valami titka van előttem.

Kissé összeráncoltam a szemöldökömet de nem foglalkoztam vele hanem megpusziltam mindkettőjük arcát és felmentem az emeletre a szobám felé.Kinyitottam az ajtót és megpillantottam valamit az ágyon.Pontosabban egy kisebb dobozt.Nagy dolog nem lehetett benne.De az ágyhoz léptem és kinyitottam a dobozt.

15.rész:A mindenünk :)

 Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hoztam részt de majd próbállak titeket kárpótolni..Tényleg nagyon sajnálom.De már megszállt az ihletett szóval igyekszem a héten egy vagy két részt még hozni.Addig is jó olvasást :D
Imádlak titeket,olvasók!


-Készen állsz?-kérdezte halkan a fülembe suttogva.
-Őszintén?-nevettem fel halkan kissé gúnyosan.
-Öööhhhmm...igen?-vigyorodott el.
-Nem,egyáltalán nem állok készen..-ráztam meg a fejemet,amitől kissé elszédültem.
-Minden oké lesz....én bízom benned..jobb ha te is bízol magadban.-bökött a mellkasomra.
-Jó..de Jack...nagyon rég nem táncoltunk máááárrrr.-nyújtottam meg komoran és a függöny felé pillantottam.
-Én bízom benned..jobb ha te is bízol magadban.-ismételte meg ellentmondást nem tűrően.
Sóhajtottam.-Oké...próbáljuk meg..-bólintottam halvány mosollyal és felléptem a dobogóra.Jackson lépett utánam egyből és átfonta a derekamon a kezét.Puszit nyomott a nyakamba.
-Csak a hölgyek után.-morogta a nyakamba én pedig kiléptem a függöny mögül.Mikor megláttam túl sok embert,akiket nem ismertem kissé megijedtem és Lydiára pillantottam aggodalmasan.
-Szóltam Hache-nak,aki elmondta a haverjának,hogy tánc lesz...Az a hülye meg körüzenetet tett mindenkinek.Sajnálom.- tátogat a szavakat.
Nagy öröm lett mikor megpillantottak minket és mikor én is megpillantottam az ismerős arcokat kissé alább hagyott az izgalmam.De csak egy nagyon kicsit.A lepkék nagy zavarral kavarodtak a gyomromban és úgy voltam,mindjárt itt hagyok mindenkit és elfutok innen.Féltem.Féltem,hogy nem fog sikerülni és csalódást fogok okozni mindenkinek aki csak miattunk jött el.Pontosabban miattam,mert a tömeg - akit mellesleg nem ismertem - 90 %-a fiú volt és nem hiszem,hogy Jacksonre voltak kíváncsiak.Na mindegy.
-Szólnátok pár szót?-kérdezte túlkiabálva a tömeget Mike,aki valahogy megszerezte Lydiától a mikit.
-Öhm...igen?-kérdeztem aztán elnevettem magamat.-Ha nagyon kell.-mondtam halkan.Nem voltam nagy beszédes.
-Oké...akkor...mindenki.CSÖND LEGYEN!!-mondta lassan,érthetően de hangosan.
Felém passzolta a mikrofont és pedig elkaptam két kézzel.Jack kivette a kezemből és egy helyes mosollyal kilépett mellőlem.
-Oké..okostojás,újonc ficsúrok.-mondta komoran.-Aki..csak azért jött,mert azt hiszi,megnézi és kissé bókol Lisynek az nagyon téved.És ha össze is jönne valakivel,ha az a személy megbántja azt megölöm.Fogtátok????!!!-komor,és már kissé ijesztő hangot ütött meg amitől kissé hátra lépett majd nem az összes fiú.Kivéve Hache-t.
-Azt kérdeztem.VILÁGOS??-ismételte meg mire bólintottak a srácok.-Ez esetben..-váltott nyugodt hangnemre.-Kellemes szórakozást.-mosolyodott el és oda dobta Mikenak a készüléket.
-Köszi..-suttogtam tátogva.
-Nincs mit,Lisy.Mindent érted.-mondta és magához húzott.
A zene lassan indult majd egy ponton hirtelen felgyorsult.És így ment végig két vagy három tánc produkció.

***

Reggel lett.Én pedig Lydiával és Suzyval aludtam a kis házban.Kinyújtottam a lábaimat és felültem az ágyon.Kinéztem az ablakon.A madarak hangosan csicseregtek  a fák között ami bármilyen furcsa is volt.Boldogan hallgattam.Elmosolyodtam és felálltam az ágyról.Tökéletesen kikerültem Suzy-t,aki a matracon aludt.Végig néztem magamon.Nem öltöztünk át este.Vagyis,a táncruhát persze levettük mikor vissza jöttem az előadásból és egy könnyed,szellős ruhára váltottam,de azt nem váltottam le este.Ahogy a két barátnőm se.Beletúrtam a hajamba,hogy rendezzem kósza hajszálaimat de mint ha csak rontottam volna rajta.A fene.Keresnem kell egy kisebb fésűt.A raktárra pillantottam a "vész esetére női doboz"-ra.Ezt Suzy édesanyja találta még ki néhány éve.Sajnos Ő már nem élt.Autóbalesetben életét vesztette de mindenki úgy gondolta,mindig is itt lesz velünk.Itt a tanyán.A lovak lelkében,és egymás lelkében.És csak ez volt a lényeg.

Kiléptem az ajtón és végig sétáltam a kisebb sétányon az istálló felé.A levegő megcsapott a frissen nyírt fű illatával és a lovak szagával.Beléptem az istállóba és bementem a raktárba.Elhúztam a két könyvet ami mögött ott lapult.Persze,mindenki tudta,hogy ott van.De Suzy szerette,az ilyen "Mint ha senki nem tudná és titokban cselekednénk" féle dolgokat.Álmában mindig titkos ügynök vagy magánnyomozó volt kiskorában és ez mint ha megmaradt volna benne.Amit valaki hülyeségnek gondolt,de én nem.

Bezártam az ajtót és rendbe tettem magamat.A ruha nem gyűrődött meg rajtam,és őszintén,talán fél órát,esetleg egy-két órát volt rajtam.A hajam tökéletes volt.Kinyitottam az ajtót és kidugtam a fejemet rajta.

Egy halk,őrült de elfojtott röhögés törte meg a csendet..Én pedig felé pillantottam.A falnak volt dőlve és csak nevetett ahogy a kezét a szája elé tapasztotta,próbálva vissza fogni magát.De már nem törődött vele annyira.
 
-Hache!!-szóltam rá nevetve.-Hagyd már abbaaaaa!!-nevettem.
-Ha..Ha..-nevette de nem tudta abbahagyni és normálisan beszélni.-Ez..Ez..
-Hache Black!!-pirítottam rá komoran de a halvány mosoly még ott volt az arcomon.-Hagyd már abba és beszélj normálisan.Kérlek.
Lehunyta a szemét és sóhajtott egy hatalmasat.
-Oké..megnyugodtam.-mosolygott rám.-Szóval,annyit akartam mondani,hogy látni kellett volna kívülről ezt a fejet,drága Elisabeth cica.-mondta halvány mosollyal.
-Aha..így már értem..-forgattam meg a szememet mosolyogva.-Mit keresel itt?
-Ezt én is kérdezni akartam tőled.-mondta és lazán a falnak dőlve maradt.Nem volt közöttünk túl sok távolság,így még hangosan beszélni sem kellett.
-De én kérdeztem előbb..-nyújtottam ki rá a nyelvemet.-Szóval mesélj.
-Oké..igazából Broke-t néztem meg.Vemhes és lassan megellik.Őt kellett megfigyelnem a mezőn.És mikor megláttam,hogy beslisszansz a raktárba,utánad kellett jönnöm,hogy megnézzem mit csinálsz.-villantotta rám tökéletes mosolyát.
-Oh..értem..-mosolyogtam.-Hogy van Broke?-kérdeztem.Imádtam Broke-t,ő volt a második kedvenc lovam itt.Gyönyörű volt,kecses és nyugodt természetű.Rengeteg versenyt nyertem meg vele is.
-Jól..tökéletesen.Ha minden így marad semmi gáz nem lesz az ellésénél.-mondta.
-Ez megnyugtató.-biccentettem mosolyogva.
-Az..-mondta.-Gyere...biztos éhes vagy..-mosolygott.A kis gödröcskéi édesek voltak arcán.
-Megyek..-bólintottam.-Igen..farkaséhes..-nevettem és követtem.

***

Nem is fecsérlem a szót tovább.A lényeg,hogy Hache kész mesterszakács.A szobájában ültünk fent az istálló tetején.

-Hache..figyelj..mit tudsz Kevinről?-kérdeztem halkan.

-Tudom,hogy megtámadta Devil.-mondta nyugodtan és szembe leült elém.

-És..azt..is..hogy..hogy miattam támadta meg?-kérdeztem és nem mertem rápillantani.

-Igen..tudom..de Kevin elmondott mindent,hogy te mentetted meg az életét és.-mondta halvány mosollyal és felemelte az államat.

-Akkor..nem utálsz?-kérdeztem.

-Dehoogyissss..-rázta a fejét őrülten és ekkor megrezzent a telefonja.A kijelzőre pillantott és elmosolyodott.

14. rész:Felelevenednek a régi emlékek

Sziasztok!Ahogy ígértem hoztam a következő részt és amilyen gyorsan csak tudom és igyekszem a többivel is.Most van jó sok ötletem ha időm nincs.De megoldom..mert szeretlek titeket :)És itt van.Jó olvasást!Puszi.

-Szóval kicsoda?-kérdeztem halványan elmosolyodva.
-Lydia mondta‚hogy itt talállak.-mondta és az említett lány felé bökött aki minket figyelt csillogó nagy szemekkel.Egy apró intést tett Jack felé aki mosolyogva biccentett neki egyet.
Elmosolyodtam és kettőjükön járt a szemem./Na náluk tuti van valami.Ebben biztos vagyok../-gondoltam de nem zavart.Nem.Boldog voltam már a gondolatól is‚hogy az ők kettőjük kapcsolata talán több mint barát.
-Mit szólnál ha mutatnánk pár előadást‚csak hogy tudják milyen pár vagyunk mi a buli téren..-nevetett fel és körbe pillantott.És igen..érdekes módon most persze mindenki minket figyelt.
-Vagyis..te arra gondolsz..hogy..-dadogtam ledöbbenve mire biccentett.-De nagyon rég csináltuk már.Ezen kívül már én is abba hagytam mikor..-de nem tudtam folytatni.Pedig az jött volna‚ hogy " abbahagytam mikor összevesztünk és én elmentem ".
-Tudom.-motyogta bólintva.-Nincs baj Lis..-puszit nyomott homlokomra.-Benne vagy?
Elgondolkodva elhúztam a számat.
-Nem lesz baj..ez olyan mint a biciklizés.Nyugalom.-derekamon szorosan fonódott a karja.
-Ja‚persze.-forgattam meg a szememet.
-Bízz bennem.-suttogta mélyen a szemembe nézve.
Sóhajtottam és egy pillanatra becsuktam a szememet.-De még ruhám sincs.-mondtam győzködve.
-De nálaaaaaaaaaaaaaaam vaaaaaaaannnnnnn.-ugrált hozzánk Lydia.
-Micsoda?-kerekedett el a szemem.
-Van nálam mindkettőtöknek ruhaaaa.-visítozott.
-Erre ment mi az egész?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem pontosan.-mondták egyszerre.
-Őrültek vagytok.-ráztam meg a fejemet.
Nagy kerek szemekkel meredtek rám mindketten mire elmosolyodtam.
-És én is őrült vagyok‚mert benne vagyok és imádlak titeket.-mosolyogtam.
-Szupiiii!-sikított fel Lydia.-Gyere velem öltözködni.-húzott maga után.
-Jövök‚jövök.-mondtam majd nem orra esve.-Lydus‚engedj el‚kérlek.-próbáltam kiszabadítani a kezem a szorításából.
Beértünk az istálló melletti kis házba.Régen mindig itt öltöztünk át.Sőt..rengeteg dolog történt már itt.Itt ismertem meg az első szerelmem‚első járásom‚első csókom..itt derült ki szinte a fél életem rejtelmei.
-Nos‚szóval.-komorodott el és kinyitotta a szekrényemet.Rengeteg ruha darab volt benne de ő csak egyből kikapta a kedvenc ruha darabomat.
-Míg felöltözöl kimegyek és szólok‚hogy lesz egy kis meglepi..aztán vissza jövök és megcsinálom a hajad és a sminked.-csillogott a szeme és totál bepörgött.
-Jó‚jó.Menj már.-nevettem kifele mutatva.-Siess.-öleltem meg gyorsan.
Szorosan megölelt és kilépett.
Sóhajtottam és leültem a székre.Itt vagyok ismét.Egy előadásra készülve‚amit már évekkel ezelőtt csináltunk.
Felvettem a kékes-fekete szinte egybe ruhát és megigazítottam magamon.Felhúztam fekete térdzoknimat és becsatoltam a nyakam mögött a kis szalagot,ami a ruhát tartotta.Észre sem vettem már 10 perce a ruhámmal szórakoztam.

 Lydus vissza tért minden féle hajzselével,hajszárítóval,hajkihúzóval és mindennel ami még csak a hajhoz kapcsolódik..Illetve ami neki volt még.
-Lyduskám..tuti,hogy kell ez?-kérdeztem kissé tartózkodóan.
-Igen,kell.Minden kell amit én mondok.És amikor vissza tértek a tánc parkettre csodásan kell kinéznetek.
-Jaj,őt is megkínoztad?
-Meg bizony..-bólogatott nagyban.-De még él.És te is élni fogsz.-nevette és neki látott a hajamnak.Olykor-olykor felsziszentem,mikor éppen meghúzta véletlenül a hajamat,bár én szerintem nem mindegyik volt véletlen.De ezt inkább megtartottam magamnak.Összefogta,de előtte jól betekerte és kiengedne nem sokkal később bespirálozta a hajamat(sütővassal begöngyölítette ). Feldobott rám a ruhámhoz illő sminket és megállt előttem csodálkozva miután végig mért engem.
-Csodás vagy..
-Neked köszönhető.-mosolyogtam.
-Ugyan‚hagyd már..-legyintett.-Na..inkább menj előre.-mutatott az ajtó felé én pedig kiléptem rajta.Megkerestem a többieket és Jackson-t.
Rám pillantott.-Wow.-bámult engem csodálkozva.
-Naaaaa.-kuncogtam.-Ennyire neeem.-kuncogtam továbbra is.
-Csodás vagy kincsem.-húzott magához mosolyogva és puszit nyomott a homlokomra.
-Lydia csinálta.-emeltem fel a kezem védekezően.
-Akkor neki fogom megköszönni nagy örömmel.
-Jack‚ hagyd már.-löktem meg finoman a mellkasára téve a kezem.
-Naaaa.-nevette.-Tudod‚hogy imádlak.
-Igen‚imádni való vagyok.-mosolyogtam.
-És kicsit sem egoista.-derekamon szorosan fűzte össze a karját.
-Nem háááááááttt.-ráztam a fejemet nevetve.
-Na gyere..vár a közönséééééégggggggg.-nyújtotta meg őrülten vigyorogva.
Sóhajtottam és fejben végig gondoltam az egész koreográfiát.Bevallom‚kissé aggódtam.Elindultunk a kert folyosón a többiek felé.Pontosabban a színpad hátsó feljárója felé.Weronica az egyik jó barátnőm - aki mellesleg az elején nem volt az - ott állt a lépcső mellett és minket várt.Mikor megpillantott halkan felsikított kissé felugrálva a levegőbe.Elnevettem magam és megöleltem.
-Jó téged is látni Wero..de mit keresel itt?-kérdeztem halkan‚mosolyogva.
-Én lettem a bejelentő.-mondta és kissé kihúzta magát.Még mindig magasabb volt nálam‚ahogy régen is.Sötét barna haja remekül illett mandula szemeihez.-Gyönyörűk vagytok.
-Ahogy te is‚Wero.-biccentettünk egyszerre Jackkel.
-Na megyek...majd gyertek ha szólok.-nyomott puszit mindkettőnk homlokára‚felugrott a színpadra és kibújt a sötét lila függöny mellett.Nagy vastaps követte megjelenésétt.
-Sziasztok srácok!-kiáltott fel.Joe adott neki egy mikrofont mert hangosabban jött a következő mondat.-Na..ne is húzzuk az időt.-nevetett.--És akkor most nézzük meg a kedvenc tánc párosunkat.Akikre büszkék lehetünk.-szólt bele a mikrofonba.
Jack rám pillantott és a fülembe suttogott valamit.

13.rész: Álom vagy a keserű valóság?

Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most tudtam részt hozni de nem volt sem időm,sem ichlettem sem..de most itt van és amilyen gyorsan csak tudom hozom a következőt.Lehet,hogy ma de lehet,hogy csak holnap.Minden képen a héten tuti.Na puszi.Jó olvasást!Szeretlek titeket,hogy velem vagytok.

 -Jack!-sikítottam fel és felültem az ágyon.Álom volt?Igen..az volt.Elaludtam.Az utolsó emlékem az volt,hogy Drake a kezében hozott be a kórterembe.Beletúrtam dús hajamba és magam elé meredtem./Álom volt.Csak álom.De..akkor mi van Jackkel?/A kis asztalra néztem.Egy törött pohár volt rajta./Vagy még sem volt álom??Mi a fene történt velem?/A fejemben egymást kergették a gondolatok.
Az ajtó kinyílt és Drake ijedt feje jelent meg.
-Sikítást hallottam.-mondta és kissé lihegett.-Jól vagy?
-Mi van vele?-kérdeztem halkan.
-Már kevésbé van életveszélyben..-magyarázta.
-Remek..-suttogtam és lecsúsztam az ágyról.-És a pohár hogy tört el?-kérdeztem halkan.Még mindig élt bennem egy olyan érzés,hogy csak meg akar nyugtatni és ő meghalt,hogy a poharat én törtem el.Csak miután beadtak nekem valamit,valószínűleg altatót valaki vissza hozott ide. 
-Mikor behoztalak a nadrágom láncába beleakadt ennek a bigyónak a csipkéje és lerántottam a pohárral együtt.
-Aha..-suttogtam és bólintottam.-Értem..-motyogtam halkan.
-Magánál volt pár perce és a te nevedet mondogatta...-mondta halkan.-És ez már a harmadik volt..Az orvosok azt mondták,ha még egyszer felébred és kimeríti magát..akkor..-de nem fejezte be.
-Oda kell mennem.-mondtam egyből.
-Pihenned kell.-nézett a szemembe.De valahol mélyen ő is tudta,hogy ezt kell tennem.
-Nekem nem forog rajta azt életem,mint neki.Én túlélem ha nem pihennek,de ő nem.-kiegyenesedtem és az ajtó felé léptem.
-Akkor legalább engedd,hogy odáig elvigyelek.-suttogta.Féltett.Túlságosan féltett mindentől.
-Nem kell.-ráztam meg a fejemet.
Kinyitottam az ajtót elindulva a műtő felé.Ő pedig követett minden mozdulatomat figyelve.Belöktem a bejáratot.Az orvosok felpillantottak és rám néztek.Voltak kissé kedvesek,akik már vártak,hogy lenyugtassam majd Jacket,és voltak kevésbé kedvesek,akik azért problémáztak,hogy nekem semmi keresni  valóm sincs itt...Vagyis,valami ilyesmit olvastam ki a szemükből.
Az egyik kedves doktor ellépett az ágy mellől,így helyet kaptam,hogy oda tudjak jutni.Hálásan biccentettem egyet neki és átléptem az ágy és a köztem lévő távolságot.Kezembe vettem kedvesem kezét.Hideg volt.De nem annyira mint az álmomban.Még volt benne élet.Küzdött.Küzdött,hogy velem maradjon,hogy ne hagyjon itt.
-Jack..-suttogtam halkan.Kissé zavart a rengeteg orvos a közelemben,de még is megfeledkeztem róluk.
Szerelmem keze kissé megrezdült és vett egy hallható sóhajt.Megremegtem kissé.Itt van..ébren van.
Egy dokika vette az adást.
-Hagyjuk őket magukra kicsit..-mondta.-Ha kell valami nyomd meg a telefon gombját.-bökött egy vörös gombra a falon lógó telefonon.
-Rendben..-suttogtam és bólintottam.-Köszönöm.-mondtam és hálásan rápillantottam.
-Ez természetes édesem.-mondta és eltűnt a többi dokival.
-Szeretlek..-suttogtam halkan és homlokának döntöttem az enyémet.-Nagyon szeretlek..
Halk dörmögést hallottam.Valószínűleg beszélni próbált.
-Nál...nálam..ne..nem jobban..-mondta halkan,rekedtesen.
Puszit nyomtam arcára.-Ne hagyj itt..oké?
-Igyekszem..-suttogta lehunyva a szemét mikor ajkaim érintették arcát.-Hül..hülye voltam..ső..sőt...idióta..-halk nyögés hallatszott megint.
-Cccsss..ne beszélj..-suttogtam.-Minden rendben lesz..-mert igen,már kezdtem én is abban reménykedni,hogy egyszer felépül.Feleségül megyek hozzá,gyermekeink lesznek,aztán unokáink,még dédunokáink és végül boldogan halunk meg egymást mellett.Amolyan,tipikus tini álom.Még szép.
-Kö..köszönöm,hogy...vagy..nekem.-mondta halkan.
-Az életem vagy,Jackson..Nem tudnék úgy élni,hogy nem vagy mellettem.
 Halványan elmosolyodott és elaludt.Már csak aludt.Ott maradtam mellette.Pontosabban felkuporodtam mellé és elaludtam mellette.
Minden rendben lesz..Így kell lennie.Fő az optimizmus.
Miután már azt hittük minden rendben lesz.És vele tényleg minden rendben alakult,de a nagynénim beteg lett.Az itteni orvosok pedig nem tudták ellátni a betegségét,épp ezért el kellett költözünk.Sose láttam többet Jacket.Csak levélben értesültem arról,hogy ő épségben felépült.

-Szóval kicsoda mondta el,hogy itt vagyok?-mondtam halványan elmosolyodva.