2014. május 3., szombat

14. rész:Felelevenednek a régi emlékek

Sziasztok!Ahogy ígértem hoztam a következő részt és amilyen gyorsan csak tudom és igyekszem a többivel is.Most van sok ötletem ha időm nincs.De megoldom..mert szeretlek titeket :)És itt van. olvasást!Puszi.

-Szóval kicsoda?-kérdeztem halványan elmosolyodva.
-Lydia mondta‚hogy itt talállak.-mondta és az említett lány felé bökött aki minket figyelt csillogó nagy szemekkel.Egy apró intést tett Jack felé aki mosolyogva biccentett neki egyet.
Elmosolyodtam és kettőjükön járt a szemem./Na náluk tuti van valami.Ebben biztos vagyok../-gondoltam de nem zavart.Nem.Boldog voltam már a gondolatól is‚hogy az ők kettőjük kapcsolata talán több mint barát.
-Mit szólnál ha mutatnánk pár előadást‚csak hogy tudják milyen pár vagyunk mi a buli téren..-nevetett fel és körbe pillantott.És igen..érdekes módon most persze mindenki minket figyelt.
-Vagyis..te arra gondolsz..hogy..-dadogtam ledöbbenve mire biccentett.-De nagyon rég csináltuk már.Ezen kívül már én is abba hagytam mikor..-de nem tudtam folytatni.Pedig az jött volna‚ hogy " abbahagytam mikor összevesztünk és én elmentem ".
-Tudom.-motyogta bólintva.-Nincs baj Lis..-puszit nyomott homlokomra.-Benne vagy?
Elgondolkodva elhúztam a számat.
-Nem lesz baj..ez olyan mint a biciklizés.Nyugalom.-derekamon szorosan fonódott a karja.
-Ja‚persze.-forgattam meg a szememet.
-Bízz bennem.-suttogta mélyen a szemembe nézve.
Sóhajtottam és egy pillanatra becsuktam a szememet.-De még ruhám sincs.-mondtam győzködve.
-De nálaaaaaaaaaaaaaaam vaaaaaaaannnnnnn.-ugrált hozzánk Lydia.
-Micsoda?-kerekedett el a szemem.
-Van nálam mindkettőtöknek ruhaaaa.-visítozott.
-Erre ment mi az egész?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem pontosan.-mondták egyszerre.
-Őrültek vagytok.-ráztam meg a fejemet.
Nagy kerek szemekkel meredtek rám mindketten mire elmosolyodtam.
-És én is őrült vagyok‚mert benne vagyok és imádlak titeket.-mosolyogtam.
-Szupiiii!-sikított fel Lydia.-Gyere velem öltözködni.-húzott maga után.
-Jövök‚jövök.-mondtam majd nem orra esve.-Lydus‚engedj el‚kérlek.-próbáltam kiszabadítani a kezem a szorításából.
Beértünk az istálló melletti kis házba.Régen mindig itt öltöztünk át.Sőt..rengeteg dolog történt már itt.Itt ismertem meg az első szerelmem‚első járásom‚első csókom..itt derült ki szinte a fél életem rejtelmei.
-Nos‚szóval.-komorodott el és kinyitotta a szekrényemet.Rengeteg ruha darab volt benne de ő csak egyből kikapta a kedvenc ruha darabomat.
-Míg felöltözöl kimegyek és szólok‚hogy lesz egy kis meglepi..aztán vissza jövök és megcsinálom a hajad és a sminked.-csillogott a szeme és totál bepörgött.
-Jó‚jó.Menj már.-nevettem kifele mutatva.-Siess.-öleltem meg gyorsan.
Szorosan megölelt és kilépett.
Sóhajtottam és leültem a székre.Itt vagyok ismét.Egy előadásra készülve‚amit már évekkel ezelőtt csináltunk.
Felvettem a kékes-fekete szinte egybe ruhát és megigazítottam magamon.Felhúztam fekete térdzoknimat és becsatoltam a nyakam mögött a kis szalagot,ami a ruhát tartotta.Észre sem vettem már 10 perce a ruhámmal szórakoztam.

 Lydus vissza tért minden féle hajzselével,hajszárítóval,hajkihúzóval és mindennel ami még csak a hajhoz kapcsolódik..Illetve ami neki volt még.
-Lyduskám..tuti,hogy kell ez?-kérdeztem kissé tartózkodóan.
-Igen,kell.Minden kell amit én mondok.És amikor vissza tértek a tánc parkettre csodásan kell kinéznetek.
-Jaj,őt is megkínoztad?
-Meg bizony..-bólogatott nagyban.-De még él.És te is élni fogsz.-nevette és neki látott a hajamnak.Olykor-olykor felsziszentem,mikor éppen meghúzta véletlenül a hajamat,bár én szerintem nem mindegyik volt véletlen.De ezt inkább megtartottam magamnak.Összefogta,de előtte jól betekerte és kiengedne nem sokkal később bespirálozta a hajamat(sütővassal begöngyölítette ). Feldobott rám a ruhámhoz illő sminket és megállt előttem csodálkozva miután végig mért engem.
-Csodás vagy..
-Neked köszönhető.-mosolyogtam.
-Ugyan‚hagyd már..-legyintett.-Na..inkább menj előre.-mutatott az ajtó felé én pedig kiléptem rajta.Megkerestem a többieket és Jackson-t.
Rám pillantott.-Wow.-bámult engem csodálkozva.
-Naaaaa.-kuncogtam.-Ennyire neeem.-kuncogtam továbbra is.
-Csodás vagy kincsem.-húzott magához mosolyogva és puszit nyomott a homlokomra.
-Lydia csinálta.-emeltem fel a kezem védekezően.
-Akkor neki fogom megköszönni nagy örömmel.
-Jack‚ hagyd már.-löktem meg finoman a mellkasára téve a kezem.
-Naaaa.-nevette.-Tudod‚hogy imádlak.
-Igen‚imádni való vagyok.-mosolyogtam.
-És kicsit sem egoista.-derekamon szorosan fűzte össze a karját.
-Nem háááááááttt.-ráztam a fejemet nevetve.
-Na gyere..vár a közönséééééégggggggg.-nyújtotta meg őrülten vigyorogva.
Sóhajtottam és fejben végig gondoltam az egész koreográfiát.Bevallom‚kissé aggódtam.Elindultunk a kert folyosón a többiek felé.Pontosabban a színpad hátsó feljárója felé.Weronica az egyik jó barátnőm - aki mellesleg az elején nem volt az - ott állt a lépcső mellett és minket várt.Mikor megpillantott halkan felsikított kissé felugrálva a levegőbe.Elnevettem magam és megöleltem.
-Jó téged is látni Wero..de mit keresel itt?-kérdeztem halkan‚mosolyogva.
-Én lettem a bejelentő.-mondta és kissé kihúzta magát.Még mindig magasabb volt nálam‚ahogy régen is.Sötét barna haja remekül illett mandula szemeihez.-Gyönyörűk vagytok.
-Ahogy te is‚Wero.-biccentettünk egyszerre Jackkel.
-Na megyek...majd gyertek ha szólok.-nyomott puszit mindkettőnk homlokára‚felugrott a színpadra és kibújt a sötét lila függöny mellett.Nagy vastaps követte megjelenésétt.
-Sziasztok srácok!-kiáltott fel.Joe adott neki egy mikrofont mert hangosabban jött a következő mondat.-Na..ne is húzzuk az időt.-nevetett.--És akkor most nézzük meg a kedvenc tánc párosunkat.Akikre büszkék lehetünk.-szólt bele a mikrofonba.
Jack rám pillantott és a fülembe suttogott valamit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése