9.rész:A lovasiskola és a buli

Nos,mint mondtam a héten két részt is hozok nektek.És ha minden igaz nem csak a mai héten.Ha lesz időm akkor hétfőként és péntekként fogok részeket hozni.Ha még sem írni fogok nektek,ha változás van.Itt az új rész,a zene olykor saját de van amikor kérek valakitől segítséget.Akinek nem tetszik az ne hallgassa.Nem akarok túl sokat itt beszélni.Kezdődjön,hadd olvassatok tovább.

Egy fekete,robusztus andalúz lovat pillantottam meg.Diego.Az én lovam.Nem,nem mindenesen mondva.Csak is engem fogad el a hátán.Most is csak megjáratták,de erősen ellenkezett az ellen,hogy valaki túl közel kerüljön hozzá.Aztán csak felnyerített és felágaskodott.Elrántotta a fejét a kötőféktől.

-Lis..menj..asszem őt csak veled lehet megnyugtatni.Minden héten ez megy amióta megint elhagytad őt.-nézett rám Lydia.

-Rendben..megyek.-mondtam bólintva.-Diego!-kiáltottam oda neki  mikor éppen a lovász fiú felé kapott.

Felemelte a fejét miközben felém nézett.A lovász meghátrált kissé de nem ment túl messzire ha esetleg szükség lenne még rá.
Sóhajtottam egyet miközben mellé léptem.
-Diego nyugodj meg...-suttogtam és finoman orrára tettem a kezem.
Megnyugodott...végre.
A lovász nem messze figyelt minket.Felnéztem az arcába..és nem tudom miért‚de annyira ismerős volt.
Kattogott az agyam hát ha valahol már találkoztunk...de nem‚semmi nem jutott eszembe őt nézve.
Ujjaimat becsúsztattam kötőfékje alá bár tudtam nem fog elmozdulni mellőlem.
Sóhajtottam.Lydia megjelent a lovász mellett.Kezét a vállára helyezte és mondott valami a fülébe mire az halványan de elmosolyodott./Ezek talán együtt vannak és én nem tudok róla?/-suhant át a fejemen de elmosolyodtam őket nézve.

Lydus felnevetett.-Tudom mire gondolsz te bolond lány..-motyogta természetesen nekem címezve.-A válasz nem..-mosolygott.

-Aha..értem..-bólintottam.

-Nem jössz ide,bemutatnálak titeket egymásnak.Csak először vidd be a lovadat az istállóba.

-De oda megyek,de nem viszem be.Itt fog maradni egymagában..hidd el,Lydia.-mondtam és a lóra néztem.-Mindjárt jövök..-motyogtam mire elkapta a pólóm ujját.-Tényleg..ígérem..-mondtam megérintve orrát mire elengedett.

Szépen lassan oda sétáltam kettőjükhöz majd csak ránéztem a srácra.Annyira ismerős volt.

-Nos...Lis,ő itt a majd nem új lovászunk..Neked új de nekünk már nem..A neve pedig Hache.-tette kezét Hache vállára.-Te lüke....ő pedig a világ legjobb barátnője..de ha egy ujjal is hozzá érsz nagyon megjárod fiacskám...-motyogta és összeszűkült a szeme.-Ő Elisabeth,de csak Lisy...vagy Lis..

-De ki is találhatsz nekem valamilyen nevet..-nevettem fel és a szavába vágtam.-Tényleg..-bólintottam.

-Rendben..majd kitalálok valamit..lesz időm gondolkodni estig..Vagy mikorra kell a név?-kérdezte.

-Am..mindegy..-ráztam meg a fejemet.-Teljesen..mindegy mikorra kapok nevet..-mosolyogtam.

-Rendben..később találkozunk,Lydia..?-kérdezte az említett lány felé nézve.

-Igen..mindenképpen..-bólintott kissé még kómásan.

-Jó...Lisy..örülök,hogy megismerhettelek..-húzott magához finoman és fejemre nyomott egy kisebb,baráti puszit.

-Én is örülök..-nevettem fel.

-Nah..sziasztok..este találkozunk..-intett majd csak elment.

-Lydus...?-kérdeztem még mindig a srác után nézve.

-Igen?-kérdezte és mellém lépett.

-Ő milyen Hache?-kérdeztem és végre levettem a szemem a fiúról.

 -Black..Hache Black..-motyogta egyszerűen.

Meglepődtem miközben hátrébb léptem.A hátamhoz ért valami.Diego feje volt az.Tudtam,hogy közel maradtam hozzá de nem hittem,hogy ennyire közel.Sóhajtottam.

-Miért kérded..?-kérdezte.-Hey..meg vagy?

-Black?Biztos,hogy az?

-Igen..az apja meg valami Charlie.-próbálta felidézni maga előtt..vagyis én úgy gondoltam.-Igen..Charlie William Black...-bólogatott saját állítását bizonygatva magának.-Miért?

-A..A testvére..A testvérét majd nem megöltem..vagyis nem én..ha nem majd nem miattam halt meg..-motyogtam magam elé bambulva és felidéztem a múltat.Összerezdültem.-A bemutatón..-suttogtam halkan.

-Micsoda..?-lepődött meg és felém lépett.-Mi történt?

-Ma..Majd elmondom később..nem itt.És nem most.-motyogtam.-Mennyi az idő?

-4 múlt nem sokkal.

-Nem megyünk ki lovagolni még a buli előtt esetleg..?-néztem rá lopva és kiskutya szemekkel.Eddig sosem engedte meg,hogy kimenjek a buli előtt lovagolni.Talán most majd kivételt tesz. 

Sóhajtott és egy pillanatra talán a szemét is behunyta.-Rendben..megadom magam..de csak azért mert régen láttalak kedves kis barátosném..-karolt belém.-Hozom Chiqita-t..-mondta ki és a szeme fénye is felvillant.A legkedvesebb kanca volt talán az egész világon.

-Rendben..-bólintottam mosolyogva.

Ő eltűnt én pedig egyedül maradtam Diego-val.Mellé léptem.Kezem finoman a hátára tettem és végig simogattam rajta.Lábai kissé megrogytak majd csak nehezen,de kissé lehajolt én pedig felugrottam a hátára.Mindig így oldottuk meg,ha nem akartunk segítséget kérni senkitől.Megsimogattam előre nyúlva nyakán.

-Ügyes vagy..-motyogtam halkan.-Menjünk a nyergelőbe,rendben?-kérdeztem és gyengéden megérintettem combommal az oldalát.

Chiqita és Lydia már ott voltak.Készen..Nem szálltam le.Lydus feltett egy sima,egyszerű kantárt lovamra.Oda adta a szárat és már készen is álltunk.Rengetegszer lovagoltam szőrén.És imádtam.

***

Mire vissza értünk már javában sütött a nap.Igen,vagy 3 órán át lovagoltunk és már az óra régen elhagyta a 7-et is de itt még mindig világos volt.Ezt bírtam Madridban.9-kor,esetleg 10 órakor kezd el sötétedni de akkor sem vak sötétre,hogy az orrunk hegyéig sem láttunk el.Nem..átlagos éjszakai sötétséggel.

Megálltunk és leszálltunk.

-Fel kellene hívnom anyut,hogy maradok..-mondtam csak úgy kimondva.

-Már felhívtam..-mosolygott rám Suzy..aki a lovasiskola tulaja volt.Magas,de vérbeli spanyol lány.Nem volt idősebb mint 22.

Elmosolyodtam majd csak a nyakába ugrottam a nevét sikítva.Ő volt a második anyám.Átkaroltam nyakát és csak sikítoztam össze meg vissza.Persze,halkan..már amennyire én tudtam halkan sikítani.Na mindegy.

-Szia kislány..-nevetett fel egyszerűen.-Nyugi...itt vagyok...elég..-nevette.

-Nem meeegggyyy..-nevettem de aztán kissé megnyugodtam és leszálltam róla.

 Aztán miután kellőképpen megnyugodtam észre sem vettem de a percek csak teltek. és már eltelt megint vagy 2 óra.

Aztán elindult a buli.Suzy bemutatta a pasiját,akit...nem fogok túlságosan szeretni.Vagyis én így rendelkeztem felette.De szerintem ő sem fog engem annyira szeretni.Heh,de nem nagyon tud érdekelni.

Valaki elkapta a derekamat és magához húzott.

8.rész : Egy régi ismerős

Sziasztok!Előre is nagyon sajnálom‚hogy ennyit késett a rész..de nem igazán jött az ötlet.Ezen kívül egy héttel ezelőtt felvételit kellet írnom.Így a feszültség‚az izgulás és a készülés elvette az időmet tőletek.De igyekszek pótolni mindent.(A dal,bár nem duett.Képzeljétek el,hogy duett a történetben.)Sőt ha minden igaz a héten két részt is kaptok ha lesz ötletem és energiám.Nem is fecsérelem tovább a szót.Merüljetek el az olvasásban.Puszi :)

Beléptem.Ismét a régi szobám fogadott.Semmi nem változott.Mondjuk miért is változott volna?Hisz‚senki nem jöhet be a szobámba engedély nélkül Na nem mint ha‚rejtegetni valóm lenne. Letettem a táskámat az asztalomra.Rózsaszín színű falamra néztem.Igen..ezt majd lehet át kellene festenem.Halványan elmosolyodtam.Kihúztam a függönyt majd csak kinyitottam az ablakot.Friss..spanyol levegő hatolt bele a tüdömbe és a szobába is.Kinyitottam az ajtót majd csak kiléptem az erkélyre.A korláthoz léptem‚kezem finoman a korlátra tettem és a távolba meredtem.Aztán behunytam a szemem és élveztem‚hogy a Nap sugarai jászadoznak az arcomon.Imádtam itt lenni.Jobb oldalamon egy földig érő kötél lógott.Emlékeztem‚mikor kicsi voltam csak is ott voltam hajlandó közlekedni.Aztán ahogy teltek az idők idősebb lettem és kiszökésekre használtam.Pár perc elteltével vissza léptem a szobába.A táskáimra néztem. -A pakolás megvár..-motyogtam legyintve és kiléptem a szobából.Lesétáltam a lépcsőn.Anyuék a kanapén ültek egymással szemben.Boldogak voltak..nem akartam őket éppen most megzavarni.Épp ezért próbáltam észrevétel nélkül kisurranni a házból. -Lis..hova mész kicsim..?-kérdezte felpillantva apu.Hát ez nem jött össze. -Gondoltam sétálok egyet..talán bemegyek a városba vagy lemegyek a lovardába.-motyogtam. -A pakolással hogy állsz?-kérdezte csupa szív anyám. -Még nem kezdtem el..de..este megcsinálom..vagy holnap‚ígérem..-mondtam könyörgő kiskutya szemmel. -Rendben...mikorra vagy itthon?-pillantottak rám. -Nem tudom..majd felhívlak titeket?-kérdeztem mosolyogva. -Édezd jól magad kincsem.-mosolygott apu. -Köszi..meglesz..-nevettem fel.-Sziasztok..-köszöntem el és kiléptem az ajtón. A biciklire néztem.De nem..én most sétálni akartam..így ott hagytam‚kiléptem az utcára és csak a város felé indultam.

 ***

Vagy fél órán keresztül csak sétáltam és sétáltam.Idő közben bekerültem a városba és már bántam,hogy nem biciklivel jöttem be.Már rettentően sajgott a lábam.De..hozzá kellet volna szoknom.Otthon mindenhova vittek amikor csak akartam.Ellustultam.Nah sebaj,majd megoldódik.Átmentem az út testen a jól ismert épület felé.Beültem az egyik közeli  kávézóba.De csak hűsölni...vagyis..annak szántam.Azonban nem bírtam tovább.Már éppen rendelni akartam magamnak valami hideg italt,amikor kinéztem az ablakon.Egy kanári sárga,elég mutatós autó éppen a kávézóval szemben parkolt le.Ismertem ezt az autót./Lydia../-suhant át fejemen spanyol barátnőm arca.Körbe néztem a hatalmas seregen de egyáltalán senki ismerőset nem láttam meg.Leugrottam a székemről a pult mellet majd csak kisétáltam..sétáltam?Na jó..inkább futottam az ajtón.Köbre néztem, aztán csak átmentem vissza,az előző oldalra.A kocsihoz.Körbe sétáltam,fel-fel pillantottam.Megnéztem a rendszámot./RGK-524.Ez az ő kocsija.Megírta levélben.De hol van?Lehet elolvastam az SMS-t?/-gondoltam és mielőtt valaki azt hiszi,fel akarom törni a kocsit arrébb álltam.Ott bambultam tovább a rendszámot miközben agyam erősen kattogott.

Aztán valaki a hátamra ugrott.Fél kezével befogva a számat, ezt jól tette.Különben akkorát sikítottam volna,hogy egész Spanyolország meghallja.Megtántorodtam hátra fele a hirtelen súlytól.Nyeltem egyet és csak elrántottam a fejem a kezétől.Ő lecsúszott a hátamról,elém lépett.

-Lissyyyy!!-sikította most előlről rám ugorva.

Felnevettem átkarolva derekát.-Szia Lydia..-motyogtam nevetve arcom hajába túrva.-Nyugi..mindenki minket nézz..-mondtam halkan fülébe,és tényleg..rengeteg számpárral találkozott tekintettem a szokásos "Ezek most vagy a diliházból szöktek ki vagy csak nagyon örülnek egymásnak" féle arc leolvasással.Még jobban elnevettem magam miközben Lydia csak sikítozva ugrált a nyakamban.

-Ki fogod ficamítani a nyakamat,te állat.-toltam el finoman magamtól.Megfogtam két kezemmel arcát.-Nyugodj meg,mély levegő,kislány..-nevettem remélve sikerül valamennyire lecsitítanom.Vett egy mély levegőt,rám nézett.

-Hogy kerülsz ide?-kérdezte nagy szemekkel mint aki mindjárt megint elsikítja magát.

-Nyári nyaralás?-kérdeztem vissza mosolyogva.-Mint minden évben,édesem..-nevettem.

-Jah..tényleg..-csapott a homlokára.-Mindegy...-mondta.-Le akarsz menni a tanyára?-kérdezte mosolyogva.

-Persze..elvileg oda indultam,csak,itt marha meleg van én pedig el vagyok lustulva.-nevettem.Lydia mellet soha nem voltam szomorú,de még rossz kedvű sem.Mellette képtelenség ilyen hangulatot felvenni.

-Aha...szóval...lustultál..-motyogta bólogatva.-Azért ünnepelsz velünk este?

-Mit ünnepelünk?

-A megérkezésedet kedves Legkitűnőbb Lovas Lisbeth.-mondta.

-Jah,persze.-mosolyodtam el.-Ki nem hagynám..-nevettem.

-Remek.Már azt hittem meggondolod magad.-karolt belém és behúzott a kocsiba.

-Én?Sohhaaaaa..Főleg nem olyan bulit mondanék le amit te szerveztél.-motyogtam miközben bekapcsoltam magam.Itt Spanyolban sokkal előbb meg lehet szerezni a jogsit.Mázlisták.

***

Nem mehettünk többet mint fél órát.Lydia remek sofőr volt.Mosolyogva pillantottam ki az ablakon miközben csak nyugodt levegőket vettem orromon.A rádióban aztán felcsendült a kedvenc spanyol dalom.

-Lydia!-virultam fel rápillantva aki már rá is kezdet az első részére.Duett volt.A kedvenc duettem.

Mikor én következtem könnyedén átváltottam spanyolra majd csak vele énekeltem.

Befordultunk a sarkon.A kapu tetején egy hatalmas táblára rá volt írva a lovasiskola neve amit fejből tudtam."Spanische Hofreitschule" ami annyit jelentett Spanyol Lovasiskola.Itt voltak a világ legszebb andalúziai lovak.Leparkoltunk és csak kiszálltunk.Sóhajtottam a kocsinak dőlve.Aztán csak az istálló felé pillantottam.És megláttam valakit akit egyből felismertem.