7.rész:Az utazás

Sziasztok!Megint későn hoztam de mint már mondtam..nem mindig van ihlettem..és időm sincs..De megint elhoztam hát nektek.Remélem tetszeni fog..nem nagy szám a mai rész..de sztem nem is annyira unalmas.Puszcsi.Jó olvasást!

Anyu leült mellém. Mögöttünk apáék ültek. Sóhajtottam még mindig nem láttam és nem hallottam semmit. Nyeltem egyet majd mély álomba kerültem. Nem álmodtam. Úgy olyan másfél órát aludhattam. Anyu keltegetett, a székem meg Danny rugdosta. A szemem elől eltűnt a sál. A zene is megszűnt. Ismét vissza szereztem érzékszerveim felett az irányítást.
- Jó reggelt kislányom. - nevetett.
- Ébresztőőő ! - rugdalta továbbra is a székem.
- Fent vagyoookkk!!!-kiáltottam fel talán túl hangosan. Kínosan nevettem fel.
- Itt vagyunk kicsim. - érintette meg a vállam apu.
- Köszöntjük kedves utasainkat Spanyolországban. - hallottam meg a hangos bemondótt.
A szemem az ablak felé kaptam. Arcom a tükörnek nyomva néztem kifele. A felhők hol megjelentek és hol eltűntek a szemem elől.
- Kérem helyezkedjenek el, megkezdjük a leszállást.Köszönöm.-hallgatott el. Szorosan összeszorítottam a szám, hogy ne sikítsam el magam. Anyuék csak megállás nélkül nevettek. Danny lefordult a székről a röhögés közben. Megráztam a fejem nevetve.
- Danny, te hülye gyerek! - nevettem. Ő csak fetrengett tovább. Apu felállt és vissza felhúzta a bátyám. Én csak vissza folytottam a sikoltásom. A szám elé tettem a kezem. Sóhajtottam.
- Anyu, miért nem mondtad meg, hogy ide jövünk nyaralni?
- Mert meglepetés volt. - motyogta mosolyogva.
10 perc telt még el mikor földet értünk de én vagy 5 órának éreztem. Lementünk a lépcsőn. Már elmentem a repülőtől a cuccokkal. Most már lehet. Felsikoltottam. Jó hangosan.  Teljes hangerővel.  Ugrálni kezdtem mint egy hülye gyerek.
- Lisy! - fogta meg a derekam a bátyám. - Nyugi van! - húzott magához.
- Engedj eeeelllll!! - ugráltam ütögetve a karját. - Szabadulni akarroooookkk!
- Gyertek. Keressünk egy szabad kocsit. - mondta apu.
- Édesem, menj, keress egy kocsit. Mi addig elmegyünk a kutyákért. - tanácsolta anyu.
- Rendben. Akkor majd gyertek szívem. - biccentett és már el is tűnt az emberek között. Nem volt kis növésű de nagy sem. Pont el tudott tűnni a nagy tömegben.
Negyed óra múlva már apát kerestük két kutyánkkal.
- Ne hívjam fel inkább?
- Nem kell anyu. - ráztam meg a fejem. - Nem lehet annyira messze. - mondtam. És tényleg, apa ott volt egy nagy darab pasas nyakában (?!) - Az hisszem megtaláltam. - mutattam rá.
- Te jó ég! Mit csinál annak a pasinak a nyakában. Még a végén leesik onnan! - szaporázta meg a lépteit anyu. A kutyák már konkrétan rohantak mellettünk, de nem bánták.
- Apu, lovagolsz? - kérdezte röhögve Danny.
- Jah, de tériszonyom van.  - nyelt egyet majd motyogott valamit a pasinak aki elnevette magát. - Hátra dobva száll le uram? - kérdezte persze spanyolul. Elnevettem magam. Apa megrázta a fejét majd megkönnyebbülve sóhajtott fel mikor szilárd talajt érzett a lába alatt.  A taxi-s pasas felém fordult és kérdezett valamit de túl nagy volt a zaj, gyorsan mondta és nem artikulált így nem egészen értettem. Megráztam a fejem. Leesett neki, hogy nem értettem.
- Szőpek a kutyék. - próbálta hangosan mondva magyarul. Majd nem elnevettem magam.
- Köszönjük. - válaszoltam spanyolul. - Apa, miért voltál a nyakában? - kérdeztem magyarul.Persze, tudtam, és szerettem spanyolul beszélni de a magyar még is csak kényelmesebb volt, hisz az volt a saját nyelvem.
- Mert nagy volt a tömeg és nem láttam semmit. És ti sem láttatok volna engem. - válaszolta. - Mehetünk? - váltott spanyolra, hogy a pasas is értse.
- Igen. - válaszoltuk egyszerre. Beültünk majd elindultunk. A reptéren erről a repülőről már csak mi voltunk de rengetegen voltak az utakon. Kelly befészkelte magát Dannyhez, Marley pedig hozzám. Elmosolyodva vakartam meg füle tövét. Aztán csak elbambulva meredtem ki magam elé. Nem számoltam a perceket de úgy kb. 1,5 órát mehettünk. Az útközben egyfolytában Eric Saade számai mentek a lejátszómban. Imádtam.
- Kicsim, itt vagyunk. - keltettek fel a szüleim. Már megint elaludtam. Ajajj, mi van velem? kissé megijedtem. Megráztam a fejem majd kikászálódtam a kocsiból. A bőröndök már rég kint voltak a csomagtartóból. Apuék kifizették a taxi-st aki jó nyarat kívánt majd elhajtott.
Sóhajtottam, felvettem a táskámat a betonútról és a ház felé pillantottam. Gyönyörű volt. Egy domb tetején voltunk a háztól nem messze. Hatalmas telek volt. És csak a miénk. Egy nagy rét a ház mögött. Egy kisebb istálló amit régen építettünk nyarakra, szerettem kint sokáig sétálni. Nah, meg persze mikor még mindig éltünk a Spanyol Lovasiskolából kaptam bérben a lovamat.
Cserébe segítettem ott. Elmosolyodtam. De jó is volt ott. Carmennel mindig együtt voltunk segítők mikor óra volt ott. Reménykedtem vissza mehetek majd oda.
- Üdv újra itthon mindenkit. Menjünk be. - indult el apa a ház ajtaja felé. Kinyitotta az ajtót és mindenki belépett rajta. Kelly és Marley eltűnt az erdőben. Gondoltam, körbe néznek, hisz, már egy éve nem voltak itt. Itt ők voltak a főnökök.
- Felmegyek, kipakolok, ami nálam fél nap, majd jövök. - mondtam.
- Rendben, hugi.
Felmentem a lépcsőn. Átmentem a folyosón és letettem a táskámat magam mellé.Kezem óvatosan a kilincsre helyeztem mint ha minden másodpercben attól féltem volna, hogy megcsíp illetve megharap a kilincs.
Sóhajtottam egyet majd nagy levegőt véve lenyomtam a kilincset, az ajtó lassan de kinyílt én pedig beléptem rajta.

6.rész:Ígérem bár nehéz lesz,a tény

Sziasztok.Sajnálom,hogy csak most tudtam hozni a részt de csak most jutottam oda ahova akartam. Ezen kívül is..nehezen ment az utóbbi időben. A suli, a családi életem és még minden más össze folyt. Sajnálom, még egyszer. Épp ezért kárpótlásként hozok nektek egy izgis részt. Ami nagyon de nagyon tetszik, nekem.

- Ne mondj semmit. - mondtam előre.
- Devilt el kell altatni. - motyogta,
- Mi??!! Ne, nem tehetted Charlie ! - ugrottam fel egyből és a hangom is felemeltem.
- Muszáj lesz, Lis. - motyogta halkan.
- Nem, kérlek. Charlie.
- Sajnálom, de nem hagyhatom, hogy foglalkozz vele. Túl veszélyes. - halkult el a hangja az utolsó mondatnál. Sóhajtottam.
- Ígérem, hogy nem lesz baleset. Ígérem, hogy Devilt megváltoztatom, kérlek. Bármit megteszek.
Sóhajtott. - Jó, rendben. De, nem lehetsz egyedük vele és csak is nyaralásotok után vagyok hajlandó megengedni. Addig mi is haza megyünk. Úgy tudom holnap után körül indulnátok.
- Ige,holnap után. - motyogtam.
- Értem. Akkor menjetek. Ez parancs. - mosolyodott el nagyon.
- De Kevin..
- Kevint ha minden igaz holnap haza viselhetjük. - magyarázta.
Sóhajtottam. - Nem lehet meg győzni, igaz.
- Nem.Szépen menjetek el a nyaralásra. - nevette,
Nem bírtam tovább. Elnevettem magam.
- Menjünk vissza. Jó? - mosolyodott el.
- Rendben. Egyébként gyönyörű a feleséged. - mondtam. - Én is ilyen szép akarok lenni. - motyogtam nyafogva.
- Kösz, tudom. Te is ilyen leszel, ne aggódj. -  karolt át.
Felmentünk majd beszéltünk pár percet Charlie-val és feleségével. Indulni készültünk mikor egy hang a nevemen szólított. Megfordultam majd a fejemet forgattam amerre tudtam, kerestem ki keress. A doktor jött felém. Nem volt átlagos orvos. A kezén tele volt harapásokkal, hegekkel, sebekkel. Ő volt kedvenc orvos barátom.
- Mondj Jack. Mi van?
- Lisy, édesem. Beszélnünk kell. Nagyon fontos. - mondta.
- Ajajj, hallgatlak. - motyogtam.
- Négyszemközt, kérlek
- Öh, oké. Ty, addig kimentek? Utol érlek titeket, tényleg. - fordultam legjobb barátom felé.
- Persze. Siess. Kint megvárunk. - bólintott.
- Jó, siettek. - nevettem fel.
Apuék kimentek én pedig kettesben maradtam Jack-kel.
- Lis,  én vizsgáltam meg Kevint. A harapás...
- Mi van a harapással? - ijedtem meg.
- Ez nem, nem.. - ismét a szavába vágtam.
- Mi nem? Jack beszélj értelmesen, szépen kérlek. - léptem felé egyet. Más már azt hitte volna, hogy smárolni fogunk.
- Meg tennéd, hogy nem vágsz minden 4. szavamba? Kösz. - motyogta felemelve a hangját.
- Bocsánat. - kezdet el a hangom suttogásba átcsapni.
- Semmi, nah szóval, ez nem átlagos kutya harapás. - mondta.
- Mit takar ez?
-Azt, hogy 38 % - ban farkas. Nem fajtiszta. Ezzel nő az esélye annak, hogy elfertőződik a seb. És, hogy nem tanácsos foglalkozni vele, na meg persze az, hogy ha Kevinnel ismét összefut  akkor.. - elhalkult.
- Fejezd be, mi lesz akkor? - kérdeztem.
- Lehet, hogy..
- Jack!
- Megpróbálja megölni. - nézett a szemembe. Kirázott a hideg.
- Mi, micsoda? - akadozott el a hangom.
- Lis, te is veszélynek leszel kitéve. Ha a saját gazdájának neki megy te piskóta leszel számára támadáskor. - magyarázta. - Nézd, tisztellek, jobban mint egy felnőttet, de túl nagy falat neked Devil, bízd egy profibbra. - motyogta.
- De nincs nálam profibb! Magyarországon és környékén nincsen. - magyaráztam. Sóhajtottam. - Anyáéknak mondtad már.?
- Nem. Előbb veled akartam beszélni erről.
- És Kevinéknek?
- Nem. Gondoltam megpróbálok előbb veled beszélni, hát ha lemondasz róla. - motyogta.
- Nem fogok. Nem mondtam le semmiről amibe belekezdtem és nem most akarom elkezdeni. - tettem keresztbe a kezem.
- Lisbeth, előtted az egész élet.
- Tudom. Épp ezért akarom. Fiatal vagyok. Kalandot akarok. Nem úgy mint pl. faágakon ugrálni, de kihívásra vágyom.
- Erre ott van Blake. - magyarázta.
- Blake tudod, hogy más, és ő már ismer engem. Nem úgy mint Devil. - suttogtam.
- Lisbeth..
- Csak egy lehetőséget adj kérlek. - kérleltem.
- És a szüleid? Nézd, nagyon ki fogunk kapni. Te is és én is. Muszáj elmondani nekik, te is tudod. Hisz nem vagy hülye. - húzott magához és megölelt.
- De a szüleim nem fogják megengedni ahogy Charlieék sem. Tudom, érzem, Jack.
- Kitalálunk valamit, jó? Addig mondd nekik zárják el és nyugtatószák. - tanácsolta.
- Jó. - mondtam. - Most mennem kell, majd még beszélünk. - engedtem el ahogy ő is engem.
- Vigyázz magadra kislány. - mormogta halkan.
- Szia Jack.
- Szia Lis.
Sóhajtottam majd elindultam lefele a lépcsőn. Nem volt kedvem liftezni. Leértem majd apára néztem.
- Minden rendben édesem..? - kérdezte komolyan.
- Igen. Azt hiszem. - nem itt gondoltam arra, hogy elmondom neki és a többieknek. Nem még a végén megkeresnék Jack-et és kifaggatnák mennyire is veszélyes Devil. Az pedig én nem akartam.
- Rendben. Akkor menjünk haza és pakoljunk.
- Pakoljunk? Minek..? Nem két nap múlva megyünk, apu?
-  De úgy volt. Csak édesanyád nem bírta tovább, megvette a korábbi jegyeket és na. Holnap reggel 5-kor indul a repülő. Addigra kint kell majd lennünk.
- Értem. És hova megyünk végül is? - kérdeztem.
- Nem mondom meg. Meglepetés lesz. - nevetett fel.
-Ne már!! Danny tudja ? - kérdeztem nyafogva.
- Nem, én sem tudom húgi.
- Akkor jó. Megnyugodtam. - nevettem fel én is.
- Na induljunk gyerekek. Ki vezet? Ugyan is 4 sofőrünk is van. - nézett körbe apa.
- Én tudom. Majd Lis elvezet haza. - tanácsolta Danny.
- Köszi, én is szeretlek bátyó.
- Jaj, gyere ide. - húzott magához és megölelt.

                                                                           ***

A reptéren vártam arra,hogy bátyám és újdonsült barátnője ketté váljanak. Nem volt túl szimpatikus ez a csaj, de hát nem is nekem kellet. Ami óta kijelentette, hogy utálja a kutyákat Danny ha valamennyire is lehet de megváltozott. Rossz értelemben. Nem volt velem annyit mint régen. Kelly-éket is hanyagolta. Carly rám nézett majd a két mellettem lévő kutyára. Igen őket is kell hozni, ne hogy már panzióra vigyük őket meg tudom is én hova. Egy gúnyos nézéssel nézett át rám majd mint ha filmben kellene csinálni egy átlag szenvedélyes csókkal terelte vissza bátyám figyeltét aki rám nézett de nála szeretett teljes nézés volt. Sóhajtottam. Nem akartam varjú lenni de nekem néha olyan érzésem volt mint ha el akarná venni tőlem a bátyám. És úgy alapból a családból. Nem szerettem, nem mindenkit lehet szeretni, Hát na..
- Danny mennünk kell, anyuék mindjárt itt vannak. - kiáltottam oda neki.
- Oké, jövök. - mondta majd fura módon nem adott elköszönős "majd találkozunk" csókot Carlynak. Ezen elcsodálkoztam. Na mindegy.
- Oks. - fordultam vissza a táskákhoz. Anyuék vissza jöttek. Apu megfogta a kutyákat fura módon míg anyu elővett egy finom, szép nyakkendőt és a szememre kötötte.
- Látsz..? - kérdezte elém állva és megigazította.
- Nem, anyu. Nem látok semmit, de miért is kell ez?
- Hogy ne tud meglesni melyikhez megyünk..
- Aha, de arra nem gondoltatok, hogy hangos bemondóban is fogják mondani? - kérdeztem.
- Épp ezért kértük, hogy hozzátok el a lejátszótokat. - tette be a fülembe. Előtte még hallottam, hogy Dannyvel is ugyan ezt csinálták. Halványan elmosolyodtam majd végül elnevettem magam. Aztán megszűnte érzék szerveim.. Se látásom, se hallásom, A kezemre kötötték valamelyik kutyát majd csak arra eszméltem fel, hogy már fent ülünk a repülőn. Milyen gyorsan kiértünk. Vagy én kalandoztam el? Az sincs kizárva. Aztán éreztem, hogy a levegőbe emelkedünk.Elindultam rejtélyes utamra a családommal.

5.rész:Egy hely ami nem a kedvencem,kórház

Sziasztok!Sajnálom,hogy csak most hoztam részt de nem volt időm felrakni..most van egy kicsike xD Vajon mi lesz Kelis(Kevin és Lis) vagy Tylis(Ty is Lis). Ki kivel jön össze.Találgassatok!Nem gondolom,hogy most itt több sort írok nektek.Legyen elég kettő.Jó olvasást!

Becsuktam az ajtót magam mögött,az ágy felé esett a tekintettem.Jobb volt, mint számítottam.Nem volt mindenfajta pityegős gép,mint a keresztanyámnál.Sóhajtottam majd lassan oda léptem.Sértetlen volt,csupán a keze volt bekötve.Kicsit megnyugodtam.DE csak nagyon kicsit.Kihúztam az ágy alatt lévő széket és leültem rá.Kevin arcára néztem ami be volt hunyva,gondolom aludt.Beszívtam az alsó ajkam.Eszembe jutott az,hogy hagyom pihenni és később vissza jövök.Vagy itt elmondom neki miközben alszik,talán ezt kellene tennem.A lelki ismeretemnek minden esetre biztosan jobb lesz.Összeszedtem a gondolatokat majd elkezdtem mondani a fejemben már kialakult szöveget.
-Sajnálom Kevin.Tényleg,nagyon sajnálom.-suttogtam.-Nem,nem akartam ezt.Nem tudtam,hogy ilyen kutyát is hoztak.Ha tudom akkor..-de elcsuklott a hangom.Gondolkodás nélkül nyúltam a kezéért.Kezem rátettem az övére.-Nagyon-nagyon sajnálom.-sütöttem le a szemem.Mellkasa fel-le emelkedett.Sóhajtottam,sokadjára.Felálltam majd elléptem az ágy mellől.Már az ajtó előtt álltam mikor meghallottam halk,nehéz hangját.
-Ne..-nyögte.Azt hittem álmodik így a kilincsre tettem lassan megnyugodott kezem.Közelebb léptem az ajtóhoz.-Maradj..kérlek.-motyogta.Nyeltem egyet és megfordultam.Nem tudom hogyan csinálta de hangtalanul felült kényelmes ülésbe.-Kérlek..-ismételte.Sóhajtottam majd vissza menve leültem a székre amin az előbb ültem.
-Sajná..-mondtam de közbe szólt.
-Nem,sss..nincs mit.
-DE,igen.Van.Ha nem nyitom ki..
-Nem Elisabeth.Nekem kellet volna szólnom neked és a személyzetnek Devil milyen.
-De...
-Nem,kérlek..én kérek bocsánatot.-motyogta.-Ha nem vagyok ott meg is ölhetett volna.
Vettem egy mély levegőt.-Téged is megölhetett volna..-suttogtam halkan és felnéztem rá..bele a szemébe.
Épp mondott volna valamit amikor bejött egy nővér.-5 perc Lis..aztán ki kell menned,mert kötést kell cserélnem.-mondta nekem.Jól ismertük egymást.
-Rendben Katie.-motyogtam és ahogy belépett ki is ment..mind ezt fél perc alatt.Vissza néztem Kevinre.
-Álmodtam.-jelentette ki.-Pontosabban képzelődtem mikor még bent voltunk ketten.
Fájdalmasan nyilallt belém a 2 perces emlék.
-Nem..sss..jó volt.-mondta egyből látva arc kifejezésem.Ami nem tudom mit öltött az engedélyem nélkül.
-Akkor?-kérdeztem halkan.
-Téged láttalak nálunk.Devillel foglalkoztál.-suttogta majd rám nézett.-Nyugodt volt.Én a teraszon figyeltelek titeket.-motyogta.
-Komolyan?-kérdeztem.
-Igen,teljesen komolyan.Ilyen komolyan még soha semmit nem mondtam.-mosolyodott el talán most először amióta megismertem..pontosabban amióta láttam a futtatónál.
Halványan én is elmosolyodtam.Belegondoltam,hogy Devilből kezes,nyugodt kutyát faragok.Az órámra néztem.-Mennem kell..-mondtam.
-Visszajössz?-kérdezte egyből.
-Talán,lehet.Nem tudom.-motyogtam és felálltam.
-Kérlek..-kérlelt.
Sóhajtottam.-Oké-oké.Jövök,amennyiben tudok majd.De szerintem beszélek a szüleimmel,hogy halasszuk a nyaralást amíg fel nem épülsz.
-Ugyan.Ne hogy már miattam maradj itthon.Menjetek nyugodtan.
-De nem Kevin.Miattam vagy itt.
-Ezt már megbeszéltük Elisabeth,hogy magam miatt vagyok itt.
Sóhajtottam.
-Önpusztító vagy.-nevetett fel.
-Kösz.-reméltem nem mosolyodtam el.
-Naaaaa,csak szeretnélek kicsit felvidítani.-mondta utánozva egy lányt,kicsit hasonlított Ellára mikor összeveszek vele.
Elnevettem magam.Annyira aranyos volt ahogy próbált megnevettetni ami sikerült is neki és ez a kis fiús mosoly.
-Köszi.-mosolyodtam el.
-Sssszzzzíííívvvveeeeessssseeeeennnnn..-nyújtotta meg.
Megráztam a fejem miközben ismét elnevettem magam.
-Na menj.-mosolygott kedvesen.
-Oké..-mondtam.
-Szia Lisbeth.-hagyta le nevem egy részét.
-Csak Lis,Lisy.Nyugodtan hívhatsz Lisynek..de ha van majd valami ötleted szólj és az is lehetek.-nevettem.
-Jó,köszi Lisy.
-Szia Kevin.-mosolyogtam rá és elléptem az ágy mellől.
Végül kiléptem az ajtón.Kint apuék vártak engem Charlie-val és egy gyönyörű nővel aki mellette volt.
-Hogy van?Ő nevetett..?-kérdezte.
-Édesem,nyugalom.Hadd kerüljön ki a szobából.-húzta arrébb a nőt Charlie.
Arrébb mentünk mindannyian.Leültem az egyik szabad helyre.Időközben a bátyám is megkerült.Felhúzott magához és szorosan megölelt.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Igen,jól vagyok.Nincs semmi bajom.Nekem.
-És a srác?
-Én is szeretném tudni.Alszik?-jött oda a nő.
-Sophia..kedvesem.Nyugodj meg.Lis is mindjárt elmondja mi volt bent.
-Minden rendben van vele.A humora is megmaradt.Csak a keze van totál bekötve.Nem,nem alszik..szerintem önt várja.
-Tegeződjünk.Elvégre nem vagyok olyan öreg.-nevetett fel pontosan úgy mint Kevin.
-Bocs.-nevettem fel.
-Sophia vagyok.Kevin édesanyja.
-Én Elisabeth.De csak Lis,Lisy..-mutatkoztam be.
-Oké...örülök Lis.-mondta majd látta,hogy a nővér kijön.-Én akkor bemegyek még pár percre.
-Jó.-mondta Charlie.
-Beszélhettünk?-kérdeztem felé fordulva.
-Persze,én is akartam veled.-válaszolta.
-Menjünk le.-mondta kinézve az ablakon.Pár percig tuti nem fog esni.
Ty mellém lépett és rám tette a fekete bőr dzsekijét ami rettenetesen jól állt rajtam.
-Ty,nem esik az eső.
-De fog..és nem,nincs ellenvetés..vidd magaddal.Én kérem tőled.-mondta halkan.
-Oké.-mondtam megadva magam.Egy nem veszekedés elég volt.Imádtam ahogy olykor apáskodott felettem.Pedig csak 2 hónap volt közöttünk.Imádtam vele menni bárhova is.Persze többen mondták már,hogy simán olyanok vagyunk mint egy pár,hogy "meg van közöttünk a kapcsolat".Persze esténként sokszor gondolok erre.De én nem tudom elképzelni,hogy mi együtt legyünk.Azt viszont nem tudtam ő mit is érez igazán irántam.Talán majd egyszer kiderül.
Elindultunk lefele a lépcső fele.Végül kiérve leültünk a padra amit előtte jól letöröltünk.Aztán de nem utolsó sorban felém fordult.Vett egy nagy levegőt és láttam össze szedi a gondolatait.

4.rész:Bemutató és kórházi látogatás

Sziasztok!Nos hoztam új részt..remélem jó lett..lehet lesz majd zene is hozzá..esetleg rendszeres olvasóknak hozok zenét ha kiírják :)

Nyeltem egyet,rossz érzésem volt de reméltem hülyék a megérzéseim.Felemeltem a kezem a telefonért.-Kérem.-motyogtam.
-De biztos Lisy?-kérdezte aggódó tekintettel nézve engem.
Bólintottam.-Igen,szeretnék beszélni vele.Kérlek,Ty.Muszáj.-motyogtam halkan.Nagy nehezen oda nyújtotta nekem a telefont.Belenéztem a telefonba és ismét felsóhajtottam.Végül az ujjammal megnyomtam a "fogadás"gombot.A fülemhez tettem.-Haló?-kérdeztem megtört hanggal.
-Kicsim,édesem,hogy vagy?-hallottam meg apu hangját aki nem kicsit aggódott értem.
-Megvagyok.-suttogtam halkan.-Apu..-motyogtam és megint a sírás szélén álltam,pedig fél perce hagytam csak abba.
-Sss..minden rendben lesz kincsem.Nem lesz semmi baj.-mondta lágyan.
-Hogy..Hogy van?-kérdeztem nagyon halkan.
-Nem annyira komolyak a sérülései.Most éppen elaltatják.-motyogta el a végét.
-Nem annyira??Akkor miért altatják el?!-ijedtem meg és a hangom is felemeltem,már majd nem sikítottam.
-Sss..szívem,nyugodj meg.Azért altatják el mert össze kell varrni a sebét és mert pihennie kell..rengeteg vért veszített és ez az állapotát megviseli.Így a doki szerint jobb ha mesterségesen elaltatják míg stabilabb nem lesz az állapota.-magyarázta.
Sóhajtottam.-Be szeretnék menni.-motyogtam és lefojt egy könnycseppem..miattam volt minden..bocsánatot akartam tőle kérni.
-Kincsem..most úgy is vagy 2 és fél óráig alszik..utána talán felébred.-mondta.-Tartsátok meg a bemutatót majd gyertek be.
-De apa,én így nem tudok bemutatózni!-hisztérikusan mondtam ki a szavakat és ismét teljes erőből zokogni kezdtem.Ty mellém lépett és kivette a telefont a kezemből majd magához húzott.
-Hallo..-szólt bele nyugodt hanggal.-Persze..igen segítek neki.Igen tudom hol van.Nem,azt hiszem senki nem sejt semmit.Rendben..majd megyünk.-és letette.Eltette a zsebébe a telefont és szorosan átfonta a derekamon a kezét.-Sss..-suttogta halkan miközben elrejtette az arcát a hajamban.-Lis..a bemutató több mint két órás..mire vége lesz már mehetünk is.-motyogta.
-De Ty..mi van ha örökre megnyomorítottam Őt.-zokogtam.-Nekem kellene most ott feküdnöm nem neki..
-Nem Elisabeth!-szólt rám.-Nem nyomorítottad meg..és nem nem kellene ott feküdnöd..nem tudom ki hozta oda azt a kutyát de kiderítem.Ezekkel a dögökkel még te sem tudsz semmit kezdeni.
Beszívtam az alsó ajkam.-De igen tudok!-mordultam fel.
-Tényleg,Lis,tényleg?Lisbeth,törődj bele,ezzel te sem tudsz semmit csinálni.
-De igen.Csak...-mondtam de bele vágott a szavamba.
-Lis,majdnem megölt!!-emelte fel a férfias hangját.
-Ty..kitalálok valamit..csak..ne altasd el..-suttogtam halkan és ez most nagyon komoly mondat volt.Tudom,hogy még kitűnő kutya lesz valaki számára csak rá kell találnom a szívére.Sóhajtott.Nem nyertem meg a bizalmát.-Ty..kérlek..-nyögtem fel.
-Lis..-mondta majd megrázta a fejét és elment.Beszívtam az alsó ajkam majd csak utána néztem.
-Ty..gyere vissza,kérlek!-kiáltottam mikor láttam,hogy nem áll meg.Joe mellém lépett.
-Hagyd..adj neki egy kis időt..-mondta majd a vállamra tette a kezét.-Kész vagy..?Kezdhetünk..?De le is fújhatom még a műsort..-mondta.-Kitalálok valami indokot.
-Nem..rengetegen jöttek el ma..talán még soha nem jöttek el ennyien..és apának is nagyon fontos a mai nap.-suttogtam.-Igen..készen vagyok.-mondtam majd felé fordultam.-Hány kutya van összesen akiket most kell meggyógyítanom..?
-15 azt hiszem.Köztük van Blaze is.-mondta mire muszáj volt elmosolyodnom de le is fagyott a mosolyom egyből.-Menjünk.-mondtam majd a futtató felé mentem.Ott sorakoztak a kutyák.Beléptem középre.-Jó napot a kedves közönségnek!-köszöntem és egy kisebb mosolyt is tudtam villantani.-Nos,örülök,hogy ennyien eljöttek.El sem hiszik mióta vártam már a mai bemutatót,ugyan is mindegyik kutya maga a kincs.Mikor idehozták őket..az legyen csak most vagy hetekkel ezelőtt vad-morgó-fene vadak voltak..de én most maguknak megmutatom milyen is ez a kisebb családi foglalkozásból működtetett Dog Rescue Foundation(Kutya Mentő Alapítvány).-mondtam mire kaptam egy kisebb tapsot.Kisebbet,na jó..nagyobbat.
                *                               *                                    *

Nos,hogy tömören össze foglaljam a bemutatót remekül sikerült.Egy kis víz és nyugtató csodákra képes még nálam is.Nah meg persze  a többi kutyából nyertem az energiám és a tartásom.Különben összeestem volna mindenki előtt.Ty nem került elő így Joe megígérte nekem,hogy a bemutató után bevisz a kórházba.Beültem előre az anyós ülésre és vártam,hogy hozza a cuccait és elinduljunk végre.Mikor már 5  perce vártam rá áthajoltam és megnyomtam a dudát kétszer.Belenéztem a tükörbe,már jött.Sóhajtottam és a kezemre esett a tekintetem.Remegett,már megint..szuper.Össze kulcsoltam a saját kezeimet majd csak vártam,hogy Joe beüljön a kocsiba és mehessünk már.Kinyílt a kocsi ajtaja,beszállt és szó nélkül elindította a motort.Sebességbe tette meg mindent amit kellett,fogalmam sem volt hogyan szerzett jogsit.Nekem nem volt.Nem is értettem ez a nagy kocsit hogy lehet elvezetni.Mikor éreztem,hogy elindulunk kinéztem az ablakon.Az út során végig az ablakon kinézve figyeltem az elsuhanó fákat.
Végre oda értünk a kórházhoz.Joe leparkolt az első szabad helyre majd csak rám nézett.-Biztos,hogy ezt akarod?-mondta aggódó tekintettel.El kellet gondolkodnom negyed percig majd bólintottam.
-Igen,biztos.-motyogtam és kinyitottam az ajtót.Kiszálltam és elindultam a bejárat felé.Joe pont az ajtó előtt ért be engem.Beléptünk majd fellifteztünk a harmadik emeletre.Apa már várt minket.Még ki sem léptem a liftből a karjába kapott és szorosan megölelt.Összeszorította a tüdőm,halkan felköhögtem mire elengedett.
-Hol van..?-kérdeztem halkan.
-A kórterembe.A sebét sikeresen leápolták de még mindig alszik.Az apja lent ül a szoba mellet.Beszélni akar majd veled.
-Oké..-suttogtam,már előre féltem mi lesz ebből a beszélgetésből.-Ty?-kérdeztem.
-Lement a nővérrel felhozni valamit.-mondta.-Összevesztettek..?
-Igen..mondhatni.Miért..?-kérdeztem továbbra is miközben elindultam.
-Sírt.-mondta a szemembe nézve.
Megtorpantam és komolyan a szemébe néztem.-Micsoda..?-suttogtam nagyon halkan.-Sírt..?-alig tudtam kimondani ezt a szót.
-Igen.-motyogta és oda is értünk Charlie-hez.-Charlie..itt van Lis.-mondta.Én nyeltem egyet majd csak vártam mi lesz.
-Köszönöm John.Magunkra hagynátok..?-kérdezte előbb rám nézve végül rájuk.Bólintott majd eltűnt Joeval a nyomába.Vissza tette a tekintetét rám.-Ülj le,kérlek.-motyogta meggyötört hangon én pedig engedelmesen leültem mellé.Mielőtt rákezdhetett volna beszélni kezdtem.
-Sajnálom.-suttogtam rettentő halkan ezt az egy szót.-Nagyon sajnálom..ha nem megyek be oda akkor..-suttogtam.
-Ki vagy te igazából..?-kérdezte.Aha..apu nem mondta el ki vagyok..vagy csak nem került szóba..az is meglehet.
-Elisabeth..Elisabeth Parks..a suttogó.-nem hittem el,hogy tényleg kimondtam azt a szót amit nagyon de nagyon utáltam.
-Te vagy Elisabeth..?A kutyákkal suttogó..?Komolyan..?-lepődött meg.
-Igen.Sajnálom..ha nem nyitom ki a bokszot azzal a kutyával..akkor most nem ülnénk itt a fia miatt.-motyogtam és lesütöttem a szemem.
-Én sajnálom..-mondta megfogva a vállam.
Nem egészen értettem és meg is látszott az arcomon.-Micsodát..?
-Devil,a mi kutyánk..-mondta.-Veled kellett volna beszélnem,hogy tudj róla, jön egy ilyen kutya is.Kevin erősködött,hogy keressünk fel egy suttogót ,hátha segít.Danához mentünk de ő azt mondta te vagy a legjobb..nálad érdemes próbálkozni.-magyarázta.
Sóhajtottam.Láttam,hogyan beszél Devilről és éreztem,hogy szeretné őt csak túl vad.Bár az eszem azt mondta ne,a szívem igent sugallt.-Megcsinálom.-mondtam határozottan.
-Nem,nem engedhetem.Megölhet..-motyogta.
Megráztam a fejem.-Az az én gondom.Adjunk neki egy kis időt.Aztán elmegyek önökhöz és kezelésbe veszem.
-Tegeződjünk..-sóhajtott.-Majd beszélek édesapáddal.-motyogta majd kijött az orvos és mondta,hogy be lehet menni egyesével.Charlie felállt és eltűnt a szobába.Apu leült mellém a másik oldalamra.
-10 perc vagy 15 a látogatási idő.Keresd meg addig Ty-t.Lent van a padoknál.-motyogta rám nézve.-Majd szólok az orvosnak,hogy téged is még szorítson be az időbe.
Sóhajtottam.-Kösz,apu.-motyogtam és felálltam.Eltűntem a folyosón lemenve a lépcsőn.Kiléptem a levegőre.Fogalmam sem volt,hol vannak a padok.3 hetente mindig átrakják más helyre.Úgy 5 perc keresgélés után még is megtaláltam.Nekem háttal volt.Nyeltem egyet majd nagy léptekkel elindultam felé.-Ty..-suttogtam halkan.
-Menj el.-mondta meggyötört hanggal.
Megkerültem a padot majd megálltam előtte.-Beszéljük meg..kérlek.-motyogtam keresve a tekintetét amit nem engedett meg,hogy lássam.
-Menj el.-mondta kicsit erősebb hangnemmel.
-Nem.Ty,kérlek.-mondtam és megfogtam a kezét és két kezembe tettem.-Kérlek..könyörgök.
-Lisy,kérlek hagyj..nagyom szépen kérlek.-suttogta.
-Ty,nem hagylak magadra.-motyogtam és felültem mellé a padra.-Kérlek,beszéljük meg.
-Lis,nem hagyhatom,hogy azzal az ördöggel dolgoz.-mondta rám nézve,nem volt teljesen vörös delátszódott,hogy sírt.
-Ty,pedig muszáj lesz.Tudom,hogy megtudom gyógyítani,Ty.Látok benne valamit amit még más kutyában nem láttam.Hasonló Blaze tüzéhez,de még sem.-szorítottam meg a kezét.
-Meg is ölhet!!-mondta.-Lis,nem akarok elmenni a temetésedre.-nézett rám majd megint lefolyt eggy könnycsepp az arcán.
-Aj,Ty.-húztam magamhoz,végül szorosan megöleltem.Elrejtette az arcát a hajamba.
-Nem akarom,hogy...-motyogta halkan de a szavába vágtam.
-Ssss..nem lesz semmi baj.-mondtam halkan.
Próbáltam megnyugtatni,úgy éreztem csak két másodpercig öleltem de már 5 perc is eltelt.De nem akartam elengedni.Arcom a mellkasába fúrtam végül nem számítottam rá,eleredt az eső.Halkan felsikítottam.Ketté ugrottunk majd mikor feléledteünk az eőbbi sikításomból elnevettük magunkat.
-Menjünk be.-nevette.
-Miééérttt..?
-Mert szétázol.-mosolyodott el.
-Nem baj..
-Én is megyek.-lépett mellém.
Sóhajtottam elmosolyodva.Nagy léptekkel elindultunk az ajtó felé.Beléptünk,a nővérkének még nem volt ideje lekapcsolni a légkondit,liba bőrös lettem.Nem gondoltam arra,hogy esőbe fogok állni.Megremegtem,remélve Ty nem vette észre.Beálltunk a liftbe.Levette a pulcsiját és rám terítette.Elmosolyodtam,sosem gondoltam arra,hogy úgy együtt legyünk.Neemm..mi így vagyunk jól,barátként.Felértünk.Még javában beszélgetünk mikor Charlie kijött és szólt,bemehetek ha akarok,mert fent van.Zakatoló szívval álltam fel a székből.Végül meg álltam az ajtóban és beléptem.

3.rész:Mit csináltam?

Sziasztok,meghoztam ma a mai részt..van ihletem egy ideig így ameddig van bármikor jöhet rész.Nekem talán ez lesz a második kedvencem..Sajnálom ha valakinek nem fog tetszeni de hát így jött az ötlet.Remélem nem lett túl rövid ugyan is csak idáig akartam eljutni a történetben.


Elemelte a fejét a nyakamtól majd visszatette a tenyerembe.Értelmesen nézett bele a szemembe csoki barna szemeivel.-Segítened kell,hogy segíteni tudjak.-suttogtam halkan.-Bízz bennem és ne foglalkozz a többiekkel. Ne foglalkozz a sikítozó lányokkal,a fényképező gépek csattogásával.-suttogtam halkan tovább.-Csak rám figyelj,rendben?-kérdeztem mire vakkantott egyet nagyon halkan.Elmosolyodtam.-Szeretlek,Blaze.El sem hiszed mennyire.-suttogtam majd a feje tetejére nyomtam egy puszit.Felálltam.-Megyek megnézzem a szomszédod.-nyúltam át a rácson és kikattintottam a zárat.-Majd jövök.-mondtam és erőteljesen tolni kezdtem az ajtót ami nehezen de kinyílt annyira,hogy kiférjek.Automatikusan utánam lépett.Amint meghallotta a szomszéd szót megváltozott a hangulata.Amit észrevettem és elégé zavart.Kiléptem majd bezártam őt.Két lábra állva kapaszkodott meg mancsaival.Halkan nyüszített látva távolodom tőle és egyre közelebb kerülök ellenségéhez.Egyre hangosabban nyüszített és körözött a bokszban,mind ha a halál felé tartanék.Bekukkantottam de nem láttam semmit,a kis ablak le volt sötétítve ezért vaksötét volt odabent.-Hahó?!-motyogtam halkan majd az ajtó mellett lévő névtáblára néztem,Devil.-Devil.-mondtam ki a nevét és rekeszhez nyúltam.Halk morgás tört fel belülről.-Nincs semmi baj Devil.-suttogtam halkan.Kikattintottam a zárat majd résnyire ki húztam az ajtót de nem fértem be.Tovább húztam de elakadt a retesz.Cibálni kezdtem azt végül az utolsó pillanatban kitárult teljesen az ajtó én pedig lefagytam.A morgó fenevad nem volt ritka fajta de az  utálat és minden negatív érzelem az ember iránt rengeteg volt a szemében.Eszembe jutott,hogy vissza kellene húznom a reteszt amíg esély van rá de nem tudtam megmozdítani sem a kezemet sem a lábamat.Devil éles és vad morgásba kezdet mire kicsit megijedtem.Nem hittem,hogy lehetséges legyen az,hogy féljek valakitől, de ettől a kutyától megijedtem.Nyeltem egyet majd mégis sikerült megmozdítanom a kezem.Megragadtam a reteszt és elkezdtem húzni magam fele.Olyan kemény két centit sikerült arrébb húzni.Nem tudtam tovább.Leakadt,beszívtam az alsó ajkam majd még egyszer megpróbáltam,sikertelenül.Devil kilépett a sarokból és elindult felém.Felmordult ismét,a színét még nem láttam pontosan.Reflexszerűen léptem hátra mire ő egyre csak közeledett.A falnak dőltem,nincs egérút.Az ajtó zárva,a többiek nem hallanak meg.Viszont még egy apró reménysugár volt bennem.Talán sikerül megnyugtatnom.Még egy utolsót lépett,leereszkedett a földre és ugró-támadó pózba állt.Sikítani akartam de nem ment.Behunytam a szemem.Aztán minden gyorsan történt.Az első pillanatban még szemben állok Devillel,a másik pillanatban a földön fekszem,valaki ellökött az útból.Csak néztem a félhomályban hát ha láttok valami kiutat.Az ellökőm és a vad Devilre néztem.
-Devil,vissza!-szólt rá mély-erős hanggal,de nem volt felnőtt.A hangja alapján velem egykorúnak gondoltam mivel a hangja javában még mutálódott.Devil felmordultam majd támadott.Elkapta a srác karját mire az halkan felszisszent és morgott valamit amit nem értettem teljesen tisztán.Feltápászkodtam majd eltűntem a raktárnak használt szobában.Átmentem a másik sarokba és gyorsan kinyitottam az egyik kis szekrényt amiben gyógyszerek voltak.Persze nem magamnak szedtem elő.Elővettem egy tűt,egy fecskendőt majd némi nyugtatót.Összetettem őket majd  vissza kiléptem az ajtón.Mindezt fél másodperc alatt.Devil még mindig tartotta a srác karját.Nem figyeltem az arcát.Ebben a pillanatban pont nem érdekelt hogyan néz ki.Nyeltem egyet majd mikor Devil nem figyelt bele nyomtam a nyakába a tűt és belenyomtam a gyógyszert.Féltem vagy nem fog használni vagy túl kevés volt.De,jó lett.Pár másodperc múlva elengedte a karját majd szédülni kezdet,végül összeesett a földön.Behunyta a szemét és elaludt.Leejtettem a kezemből a fecskendőt majd felnéztem.A titkos srác a falnak dőlt végül lecsúszott ülésbe.A keze vérzett,nem is kicsit.Nagyon sok vért veszített,mindezt onnan állapítottam meg,mert fal fehér volt.Mellé ugrottam és így nagyon közel vettem észre,hogy Ő annak a férfinak a hozzátartozója,fia./Mit keres ő itt..?Te jó ég..ha meghal az csakis miattam lesz../-gondoltam ijedten  majd nyeltem egyet és ismét felugorva berohantam a raktárba.Kis híján széttörtem a fiókot mikor elővettem egy nagy ruha darabot amit csak úgy tartottunk.Kihúztam a fiókból még egy fertőtlenítőt majd felkaptam mindkettőt és kirohantam hozzá.Idő közben rájöttem Kevinnek hívják.Finoman megmozdítottam a kezét úgy,hogy le tudjam látni bár tudtam ez csak épp hogy segít..nagyon komoly és csúnya volt.Ide biztos kórház kell.Arra viszont nem volt időm,hogy kimenjek és segítséget keressek..nem..muszáj volt elállítanom a vérzését.Nyeltem egyet majd rátettem a kötést.Elégé erősen felszisszent.-Sajnálom..-suttogtam halkan.Behunyta a szemét.-Ne-ne-ne-ne..kérlek,Kevin,maradj velem.-mondtam.Féltem..féltem attól,hogy meghal,hogy miattam mert nekem éppen az életemmel kellet játszanom,egyedül.Beszívtam az alsó ajkam és legördült az arcomon egy könnycsepp..bár nem ismertem nem akartam,hogy meghaljon.Olyan érzésem volt mintha ismerném..de nem tudtam biztosan.Megragadtam a másik kezét és megszorítottam.-Kérlek..-suttogtam halkan de nem reagált.Már nem.-Valaki!!-sikítottam fel.A bemutatóig még volt vagy fél óra..vagy kevesebb,de ebben a pillanatban nem érdekelt.-Segítség!!-kiabáltam jó hangosan.Féltem,nem lesz remény,hogy későn jönnek,hogy nem jól tettem rá a kötést.Behunytam a szemem majd a könnyeim megeredtek.Mikor azt hittem nincs tovább ami olyan két percig tartott kinyílt az ajtó és  Ty és Danny jelent meg.Mikor megláttak engem és Kevint  a földön ülve megijedtek.Ty egyből rohant,Danny valószínűleg sokkot kapott.
-Mi történt itt..?-kérdezte Ty leguggolva mellém.
-Segíts..segíts megmenteni..-suttogtam kisírt szemekkel.Ty nem tétovázott kérdésekkel előkapta a telefonját majd tárcsázott.-Egy mentőt,nagyon gyorsan!-kiabált.-Nem,nem érdekel,hogy ebédjük van..élet-halál kérdése,igyekezzenek!!
Időközben Danny is feléledt és oda lépett hozzánk.-Nem tudom mi történt,de szólok apának és annak a férfinak.-motyogta.-Lis,te is megsérültél..?-ijedt meg.
-N..N..Nem,éhn..nem.-sírtam.
-Minden rendben lesz,mindjárt itt vannak.-motyogta Ty miközben ellenőrizte Kevin pulzusát.
-Mindjárt vissza jövök.-mondta a bátyám majd eltűnt megkeresni apát.
Pár percig ültünk ott hárman Ty tizenöt másodpercenként pulzust mért.Végül megérkeztek apáék.
-Kevin!-nyújtotta meg a lépteit a férfi.-Mi történt itt..?-kérdezte majd Devilre esett a tekintette,végül rám.-Te meg ki vagy..?-kérdezte nem túl kedvesen.-Miattad történt ez a fiammal?
-Nyugodjon meg Charlie!Minden kiderül de előbb vigyük a fiát kórházba,rendben?-mondta védelmezően apa majd mellém lépett.-Ty,rád bízhatom Lisy-t.A bemutatót meg...majd meglátjuk mi lesz vele.-motyogta lehajolva és felállította Kevint.Át tette a kezét a nyakán.Charlie mellé lépett így megtartották.
-Persze.-motyogta mellettem.
-Itt vannak a mentősök.-futott be Danny majd megállt előttünk.
-Mutasd az utat fiam.-motyogta apa majd el is tűntek hárman.Lassan felálltam.Észre sem vettem de remegtem mint egy nyárfa levél.Ty szorosan mellém lépett és megtartott ha esetleg összeesnék.Kezem a falnak tettem úgy támaszkodtam meg majd le néztem az alvó kutyára.
-Ty..bevinnéd mielőtt felébred..?-kérdeztem halkan.
-Nem mozdulok mellőled..-mondta és tényleg tartotta a derekam.
-Ty..kérlek..azt a két másodpercet kibírom egyedül is.-suttogtam halkan.Elengedett de abban a pillanatban,hogy nem éreztem,hogy tart megroggyant a lábam lefele.Még időben elkapott.
-Joe!-kiáltott ki és az említett fiú meg is jelent az ajtóban.Ő is feltette a kérdést,jól vagyok-e.Ty megrázta a fejét,hogy ne most.-Tartsd meg kérlek míg beteszem a bokszba azt a vadállatot.-motyogta dühösen.
-Jó..-mondta és mellém állt..helyet cseréltek Ty-al.Én csak figyeltem ahogy felemeli a kutyát a tarkójánál és behúzta a bokszba végül jól bezárta az ajtót és vissza jött mellém.
-Menjünk ki..-suttogtam.-Muszáj levegőt szívnom..-motyogtam és elindultam lassan.Végig ott jött mellettem.Kiértünk majd egy eldugott helyre mentünk.Leültem a fa mellé majd éreztem,hogy kezdek vissza térni teljesen.Úgy tíz percet ülhettünk ott mikor megszólalt Ty telefonja.Kikotorta a zsebéből és leolvasta a nevét.-Lis..az apád az.-motyogta és rám nézett.

2.rész:Egy ismerős,Blaze

Sziasztok,meghoztam a 2.részt..úgy gondoltam,hogy csak pénteken fogom hozni de volt ihletem így meghoztam ma.Remélem tetszeni fog..és bocsi ha megint túl hosszú lesz vagy túl rövid ..Nah,nem is húzom az időt.Jó olvasást kívánok nektek!

Mikor már felkészültem arra,hogy a sráccal fogok beszélni fordult a kocka.Az apja jött velem szembe,ő pedig lemaradt.Megálltak tőlem pár lépésnyire.A férfi megköszörülte a torkát ebből tudtam beszélni akar velem.
-Jó napot!Segíthetek valamiben..?-tettem fel a kérdést.
-Szia, igen.Mondd hol találom meg John Parksot.-mondta folyamatosan a szemembe. Nem kellet nagyon okosnak lennem, hogy tudjam, fontos az ügy.
-Am,fogalmam sincs.-forgolódtam.-De mindjárt megkérdezem a bátyám.-mondtam Danny felé mutatva.
-Értem.-bólintott.
Néhány másodperc múlva a bátyám mögém ért.-A futtatónál vár minket.-mondta majd a férfira nézett.-Segíthetünk,uram..?
-Igen,John-t keressem.-biccentett.
-Akkor jöjjön velünk.-mondta a tesóm.
-Rendben,gyere Kevin.-motyogta a válla fölött hátra.
Elindultunk,sőt..pár perc múlva már oda is értünk.Némán mentünk,aminek örültem.Bármennyire is érdekelt kik ezek és mit akartak aputól,hogy ki ez a Kevin,nem akartam sem vele, sem az apjával beszélni.Megpillantottam édesapánkat, aki próbált kimagasodni a nagy tömegben.
-Sziasztok!-köszönt.
-Jó napot,önt keresem.Tudnánk beszélni négyszemközt?-kérdezte a férfi.Csak most vettem észre,hogy egymagas apuval..és talán a kor is hasonlít.Sóhajtottam majd a futtatónak dőltem Dannyvel együtt.
-Igen.Egy pillanat.-fordult hozzánk.-Lisy,körbe mennél a kutyákon,hogy jól vannak-e.Marley-t és Max-et különösen nézd meg..tudod miért.
-Persze.-löktem el magam.
-Danny,te meg köszöntsd a vendégeket.Ha jönnek a haverok mutasd meg nekik a helyeiket.-motyogta apu.
-Oké,főnök!-állt haptákba.-Lis,ha kész vagyok megyek segítek.-mondta nekem.
-Rendben,köszike.-nevettem el magam.-Majd jövök..-mondtam és elmentem a férfi és a srác mellet.Megéreztem kellemes illatát.Beértem a pajtába amint nem láttak már megráztam a fejem.
-Mi van velem..?-kérdeztem magamtól halkan,hogy senki ne hallja meg.-Álmodozom..ez a srác úgy is 4 óra múlva eltűnik mint a múltkori..meg amúgy is..soha senkinek nem tetszem meg.Soha.-motyogtam magamban.Mikor valaki elkapta a derekamat.
-Szia Lisy..-mondta halkan a fülembe.-Most el vagy kapva.-motyogta és szorosan magához húzott.-Innen nem menekülsz..enyím vagy..-nevette el magát.Megpróbáltam megfordulni bár nem kellet,hogy tudjam legjobb barátom az.-Nyem,nyem..nem szabad.-mondta letakarva  a szemem.
-Ty..elengednél..kérlek,körbe kell még néznem mindegyik 48 kutyán.-motyogtam elmosolyodva.
-Jól van na..-engedett el.A hangjában megint meghallottam azt a játszott szomorúságot amit mindig eljátszik ilyen alkalmakkor.Nagyon sokszor bedőltem már neki.Most már nem..pontosabban nem úgy mint régen.Megráztam a fejem majd mikor elengedett megfordultam és megöleltem.-Jó hogy eljöttél..-motyogtam a fülébe.-Nah,segítesz vagy hagyjalak békén?
-Szerinted miért vagyok itt..?-kérdezte szorosan megölelve.
-Öh..-motyogtam.-Ty..nem kapok levegőt..-suttogtam halkan.Össze szűkült a tüdőm.
-Bocs..bocs..tényleg..-engedett el nagyon gyorsasággal.
-Nem baj,csak..-mondtam nagy levegőt véve.-Oké..jól vagyok..-mondtam kiegyenesedve.Észre sem vettem,hogy össze húztam magam.
-Biztos?Tényleg sajnálom..-vált olyanná amilyennek megismertem.Bár mindenkinek menőnek mutatta magát..és a suli menő top 5-ben is benne volt,csak én tudtam igazából milyen is.Egy csupa szív,csupa kedves srác.Főleg velem és Ellával.Sőt,még Dannyvel is tök jóban van.Ami ez nem gyakori.Ha van olyan a fiúknál,hogy LB akkor Ty biztos az Dannynek és ez talán fordítva is igaz.
-Igen,biztos..nyugi.-nevettem el magam.-Segítesz akkor?-kérdeztem rá mosolyogva.
-Igen..persze.-mondta mosolyogva.
-Jó,rendben.24-24 kutya neked és nekem.Danny azt mondta ha kész van akkor jön segíteni..azt meg majd meglátjuk neki hány kutya lesz,jó ez így,Ty?-kérdeztem.
-Naná..én megyek a kedvencem felé.
-Oké..puszilom Moon-t.-nevettem el magam majd elindultam az ellenkező irányba.
Rendben volt mindenki.Az utolsó néhány bokszhoz értem.Mély,fenyegető morgásokat hallottam meg.Két kant.Valószínűleg mindketten  domináns felállással kezdtek.Oda léptem az egyikhez majd betekintettem a kis résen.Jól ismertem ezt a kutyát.Blaze,egy német juhász..hogy is mondjam,hallottam nem normális körülmények között nőt fel. Még német juhásznak is hatalmas volt.Mint egy kisebb dán dog.Körbe néztem.Megpillantottam az egyik itt dolgozót.-Joe!-kiáltottam oda neki.Éppen a szukákat etette.Felkapta a fejét.
-Igen Elisa..?-igen,ő már csak így hívott.
-Segítenél?Meg kellene tartani az ajtót,ne hogy kiszökjön..-mondtam komoran.
-Persze,egy pillanat.-tette le a vödröt és bezárta Belle ajtaját.Oda lépett hozzám.-Oké..de vigyázz..az elmúlt 2 órában csak morgott..próbált kitőrni..és egyszer megpróbált megharapni.-motyogta a mondat utolsó részét suttogva..abban reménykedett nem hallom meg.
-Hogy micsoda..?-kérdeztem talán kicsit túl hangosan.-Megharapni..??!!
-Igen.Figyelj..hangosabban..apád még nem hallotta..sőt még a szomszéd város sem hallotta.
-Jó,bocs..akkor tartod az ajtót..?-kérdeztem.
-Neked bármit.-mondta elmosolyodva és várta,hogy kinyissam az ajtót.
Kinyitottam az ajtót résnyire,hogy csak én férjek be.Úgy emlékeztem Blaze kisebb..de tévedtem...sokkal de sokkal nagyobb volt mint ahogy az emlékezetemben meg maradt.Fenyegetően vicsorgott rám.Rég is volt már az a másfél év mikor dolgoztam vele.Akkor milyen jó barátok voltunk.Persze azóta sok minden történt.Meghalt az öreg gazdája,egy másikhoz került aki kutya viadalokon indította és mikor vesztett sorra kapta az ostor csapásokat.Nem csodálom,hogy nem bízik már megint az emberekben.Az akkori gazdáját egy éve kapták el mikor pont egy viadalon voltak.Blaze-t egy kenelbe zárták és a menhelyre szállították.Éppen egy család látogatott oda mikor őt bevitték.A kislány,Jenny mikor meglátta őt akarta.Azt hiszem erre a dologra lehet mondani,hogy első látásra beleszeretett.Persze az ottaniak mondták,hogy ez a kutya őrült..el kell altatni meg stb. de szerencsére nem lehetett Jenny-t lebeszélni Blaze-ről.Haza vitték..Hónapokig csak a futtatóban volt..nem tudot senki hozzá férni..a kaját is csak cselesen lehetett oda adni neki ahogy a vizet is.Fél év telt ez azóta..minden kutyás terápiára elvitték..mindenféle traumáshoz..és még sorolhatnám, de senki nem tudott segíteni nekik.Így került ide vissza,hozzám.Sóhajtottam.
-Blaze..-suttogtam olyan lágyan ahogy csak tudtam.-Blaze,én vagyok az..Lisy..a te Lisy-d..-suttogtam halkan.Fenyegetően felmordult mikor léptem felé egyet.Hátrébb léptem és leguggoltam lassan.Nagyon lassan./Semmi hirtelen mozdulat./-gondoltam.-Blaze..nagy Blaze..én vagyok..-suttogtam halkan.-Nem kell félned..itt vagyok..megvédlek..-suttogtam halkan.Abba maradt a morgás viszont kintről nagyon sok idegen hang volt..nyilván turristák akik most vannak először egy idejen pajtában.-Ezaz..-suttogtam halkan majd meghallottam egy hangos,nagyon hangos visítás szerű nevetést.Ismért felmordult..sőt most felém ugrott.Kitértem az ugrás téréből.-Joe,zárd be az ajtót!-mondtam látva,hogy van egy kis rés ha kell ki tudjak rohanni..erre szoktam azt mondani én nem normális ember vagyok..míg más ijedten kirohanna én bent maradok és soha eszembe se  jutt az,hogy lehet az életemmel játszom.Az ajtó nagy kattanással jelezte,bezárult.Blaze az ajtónak rontott majd mikor vagy negyedjére próbált kitőrni felém fordult.-Azonnal küldj ki mindenkit,Joe!-kiáltottam ki túl kiabálva a morgó kutyát.Joe habozás után de eltűnt a látó körömből és hallottam ahogy kitessékeli az embereket.Behúzta a pajta ajtaját majd óriási csend települt a pajtára.Sóhajtottam./Kezdhetek mindent előröl..hurrá..mindezt egy visítozó lány miatt../-gondoltam.-Blaze..elmúlt a veszély..nincs semmi baj..csak egy hülye lány volt az..-suttogtam halkan.A morgás vicsorgásba csapott át.Eszembe se jutott,hogy talán nekem jön.Nem..bármennyire is fura,ő nem olyan.-Blaze..kicsi Blaze-m...figyelj ide..-mondtam halkan.-Blaze..-ismételgettem a nevét.Leültem a forgácsra.Abba maradt a morgás.Sőt a fülét kezdte hegyezni.Halványan elmosolyodtam.Talán még is emlékszik rám.-Gyere ide,Blaze..-suttogtam halkan kinyújtva a kezem.
Két percet tétovázott..türelmesen vártam,bár a kezemből kifolyt a vér és lassan talán a műsor kezdődig de ez most sokkal de sokkal fontosabb volt.Aztán tett egy lépést felém.-Ezaz..ügyes vagy..-mosolyodtam el lágyan majd még egy lépést tett felém,de megállt.Aztán ismét elindult.Olyan 5 lépés volt köztünk még is olyan volt mint ha egy óriási szakadék lenne  közöttünk.Megszagolta a kezem.Vártam,türelmesen majd megnyugodott.Fejét a tenyerembe tette.Finoman a másik kezemet a fejére tettem.-Jó fiú vagy,Blaze..-suttogtam.Elemelte a fejét a kezemtől majd lépett felém még egyet és áthajolt a fejével "megölelt".-Szeretlek Blaze..-suttogtam halkan.Finoman és lassan átkaroltam és megöleltem ahogy ő is engem.Arcom elrejtettem a nagy bundájába.Úgy durván 5 percig öleltük egymást mikor elengedtem.-Meg kell tenned nekem valamit..-suttogtam halkan.

1.Rész:A kezdet,hol is?

Sziasztok!Meghoztam az első részt..mint mondtam még kicsit kezdő vagyok ilyen téren,így nézzétek el nekem ha kicsit unalmas.Ígérem,megpróbálok fejlődni és izgalmasabbá tenni a történetet..már a fejemben meg van az egész...és lesznek jó részek xDSajnálom ha valakinek túl hosszú vagy esetleg valakinek túl rövid..Nah jó olvasást..

Prológus:
Nos..kedves olvasóm..most leírom életem történetének egy részét ami nagy nyomot hagyott bennem..és ami miatt az lettem ami mindig is akartam..sosem gondolkodtam el,hogy mi lesz ha esetleg történne valami a családtagjaimmal..esetleg kedves barátaimmal vagy Marleyékkal..sokat kellet gondolkodnom olykor..nem volt mindig fenékig tejfel az életem.. végül is,melyik tinédzsernek az..?Hisz néha úgy érezzük a szüleink ellenünk vannak,a tanárok,barátok és az egész világ..viszont megtanultam,hogy csak egy jó barát segíthet igazán a bajban.Nah meg persze a barát,ha egy lány szerelmes..nincs is annál jobb.
Egy átlagos 15-16 éves lány vagyok.Na mindegy is..nem untatlak itt ezzel..hisz a prológusnak csak pár szóból kell állni-a..és ez már több mint pár szó.

1.Rész:
Órám csengésére ébredtem fel.Halkan felnyögtem majd elkezdtem az éjjeli asztalom felé hadonászni,hát ha eltalálom a csengőt.Nem nagyon sikerült..sőt..egyre hangosabban csörgött.
-Kapcsold már ki!!-kiáltott fel bátyám a folyosó másik végéből,a saját szobájából.-Hallod?Vagy szét verjem..?-kiabált át.Igen..értelmes,nagy bátyus..mint ha nem azt próbáltam volna.
-Azon vagyok!!-kiáltottam majd nem figyeltem és levertem az éjjeli asztalról.Sóhajtottam..megint le kell majd vinnem a szerelőhöz..sokadjára.Fáradt voltam..nagyon..napok óta nem aludtam jól..csak forgolódtam ide-oda mint valami őrült.Megfordultam a másik oldalamra majd behunytam a szemem.Sötét volt a szobámba..olyan félhomály..ezen kívül hűvös is volt..pedig nyár volt..sőt..nyár közepe.Szóval,kellemes volt a szobámban maradni a takaró alatt.Ismét álomba szenderültem.Olyan pár percig aludtam még.Anyumra és két nyálas kis négylábúra ébredtem.Igen..kutyákra..Anyu a falnak dőlve figyelt hármunkat és csak biztatta a kutyákat arra,hogy keltsenek fel.Halkan felnyögtem majd a fejemre húztam a takarót.-Még öt percet..-nyöszörögtem mire Marley leugrott rólam és a lábamhoz menve megfogta a takaróm csücskét és húzni kezdte maga felé.Lerántotta rólam a takarót.-Oké..oké..fent vagyok!-mondtam felülve.Kelly leugrott az ágyról majd szépen peckesen anya mellé ügetett Marley mellé.Vigyorogva várták,hogy ki kászálódjak az ágyból.
-Jó reggelt..elkéstél..-mondta Melanie,az anyukám.
-Mi..?-kérdeztem még mindig félálomban miközben felálltam.-Csak alig pár percet aludtam.
-A-a..téves kicsi lány..már 25 perce órán kéne lenned.-mondta komolyra fordítva a szót.-Igyekezz..addig írok igazolást..mi az első órád..?-kérdezte félig kilépve az ajtón.
-Ööö..Azt hiszem földrajz!-mondtam utána.-Anyu..?-kérdeztem utána menve.
-Igen kincsem..?
-A kutyákat elvigyem gyorsan sétálni..?-kérdeztem.
-Nem kell,apád mindjárt viszi el őket..nem emlékszel..ma lesz az a bemutató,édesem megígérted neki,hogy suli után segítesz neki.Sok kutya lesz..és te jó suttogó vagy..
-Nem!Ne nevezz így,utálom mikor suttogónak hívsz!!-csattantam fel kicsit erőteljesen...az anyám ellen?Én nem vagyok normális.
-Oké-oké..bocsánat..-ment le a lépcsőn a szobájukba.
Sóhajtottam majd behunytam a szemem és felfrissítettem magam.-2 hét..2 hét..kibírom..-motyogtam magamban majd a gardróbomhoz mentem.Kinyitottam..sok kék,lila,fekete és fehér cucc volt benne.Hiába a kedvenc színeim.Kivettem az egyik felsőm..felvettem hozzá egy rövid nadrágot.Betettem egy kisebb csatot a hajamba majd felvettem a csuklószorítómat.Megfésülködtem majd letrappoltam a lépcsőn a konyhába.Felkaptam egy almát majd enni kezdtem egy keksszel együtt.
-Danny..?-kérdeztem két falat között.
-Ma dolgozik..-mondta.-Majd jön..
-Értem..elégé nem találta jónak az órát.
-Danny sosem találja jónak.-nevette el magát.-Tessék..-adta oda a lapot majd a válltáskámat.-Siess..-motyogta.
-Imádlak anyu..-nevettem el magam majd nyomtam egy puszit az arcára.-Sziasztok,majd jövök..-mondtam és kiléptem az ajtón.Csak 5 percre voltam a sulitól.Sóhajtottam majd beléptem..éppen elkaptam a kicsengőnek a hangját.Kihagytam a földrajz órát,jeah!
Gondoltam bemegyek a büfébe mielőtt felmegyek a terembe.Első voltam aminek igazán örültem.
-Szia Lisbeth!-köszönt Maria a büfés.
-Szia Maria!-nevettem el magam.
-Szokásosat?
-Igen,köszönöm.-mosolyodtam el.
-Ez csak természetes.-nyitotta ki a tálat és kihúzott egy kakaós csigát majd a hűtőhöz ment és elő vett egy narancslevet.Oda nyújtotta nekem.-350.-mondta.Én pedig oda adtam neki a pénzt cserébe megkaptam a reggelimet.-Én megyek,szia!-mondtam majd kiléptem.Felmentem a lépcsőn és kikerestem a termet.Az A25-öst,beléptem.Egyből le lettem támadva.Legjobb barátnőm ugrott a nyakamba.
-Lizy!!Csak,hogy itt vagy!-sikította a fülembe mire mindenki az ajtó felé kapták a fejüket.Elnevették magukat.
-Ssss..-mondtam.-Én is örülök neked,Ella.-nevettem el magam.Lehámoztam magamról barátnőm majd leültem a helyemre Ty mellé.
-Szia Lis,csodás vagy mint mindig.-bókolt nekem mosolyogva.
-Szia Ty,köszi.-mondtam elmosolyodva.Hiába,már óvodás korom óta ismertem,pont úgy mint Ellát.
-Kihagytad Oroszországot földrajzból.!Pedig tök jó volt!-emelte fel a hangját Luise.
-Jó,majd bepótolom.-mondtam nevetve.
-Megint elaludtál,igaz?-kérdezte Ty.
-Igen,sokáig voltam kint Marleyékkel..apunak fontos a mai nap.-biccentettem.Mindenki tudta,hogy ma van a kutyás bemutató..amire hivatalosan meg vagyok hívva..Elvégre a főszereplő leszek,szuper!Nem mint ha nem szerettem volna segíteni apunak a kutyákkal,vagy utáltam volna szerepelni..csak akkor most megint én leszek "a suttogó".Mint a film..csak nem lovakkal,hanem kutyákkal. Utáltam ezt a nevet..főleg ha rám mondták.
-Figyelj,holnap lesz egy buli..-motyogta legjobb barátom.
-Igen?
-Nincs kedved eljönni velem?-kérdezte rám nézve.
-De,persze,szívesen.Köszi.-mosolyodtam el.
                                     *                                          *                                               *
Végre vége lett a sulinak.Haza fele igyekeztem,remélve Danny el tud vinni apuhoz.A kutyák már nem voltak otthon,de Danny motorja igen,szóval már itthon volt.Megkönnyebbülten felsóhajtottam.Lenyomtam a kilincset majd bementem az ajtón.
-Hahó..?Danny?-kérdeztem.
-A konyhában!-hallottam meg mély hangját.Levettem a topánkámat majd a konyhába mentem.Bátyám a tűzhelynél kotyvasztott valamit aminek nagyon jó illata volt.
-Szia,mit készítesz?-kérdeztem.
-Itt én kérdezek.-mondta szigorúan a szemembe nézve de észre vettem egy kis mosolyt a szája sarkában.
-Ajajaj..-nevettem majd leültem a székre az asztalhoz.
-Milyen napod volt?-kérdezte.
-Jó..nagyon,de már kezd elegem lenni a suliból.Jó neked..
-Már miért is..?-kérdezte ártatlansággal.
-Mert neked csak két naponta kell menned suliba.-válaszoltam.
-Igazad van..nekem dolgoznom kell..te szegény gyermek..-mondta elnevetve magát.-És hogy vagy a fotózásokkal?
-Jól..2 napja hívattam elő a képeimet,megnézzed..?-kérdeztem lelkesedéssel.
-Naná!-mondta majd olyan gyorsan fordult meg és jött elém mint ha azt mondtam volna van egy friss,új motorom.-Muttasd húgi..-mondta.
-Oké..gyere..-ragadtam meg a karját majd húzni kezdtem  a szobám felé.Beléptünk..ő egyből az ágyamra ugrott majd csak élvezte,hogy rugózik az ágy.-Ha tönkre teszed megmondalak anyuéknak!-kiáltottam oda sem nézve.Keresgéltem a fotó albumok között a frisset.
-Ajj..olyan gonosz vagy..-nyafogott.
Megforgattam a szemem majd kihúztam az albumot majd leraktam az asztalra és felé léptem.-Mit mondtál..?-kérdeztem olyan anya beállásba.
-Gonosz vagy!!-kiáltott rám.
-Nem is igaz..-kaptam fel egy párnát és megdobtam vele.Igen,néha teljesen le tudunk süllyedni a szinttel.Úgy kb.5 percig csak püföltük egymást a párnával mikor "vissza tért az eszünk".
-El tudnál vinni apuhoz?-kérdeztem.
-Igen..mikorra kell ott lenned..?-kérdezte utoljára megdobva a párnával.
-Öm..azt hiszem fél óra múlva.
-Jó..akkor megnézzem a képeket és utána elviszlek apucihoz.-vigyorgott rám.
-Oké...-mondtam majd oda adtam neki az albumomat.Kinyitotta majd végig nézte őket.Barátok,család,természet,kutyák,lovak..egy macska..utak és a motor.Megállt egy képnél ahol éppen Marley és Kelly után ugrik be a tóba.
-Eszméletlen..olyan jó pillanatokat kapsz el..ügyes vagy tesó..mit mondtál milyen állat hiányzik még..?-kérdezte tényleges érdeklődéssel.
-A delfin..a puma és a farkas..-mondtam.
-Hidd el..fiatal vagy..meglesznek..erről gondoskodom..-mondta bólintva és megölelt.-Nah menjünk..siessünk..még a végén elkésel a műsorról.
-Oké..-mondtam.-Menjünk..-motyogtam majd elindultam lefele a lépcsőn.Pár perc múlva már a motor körül álltunk.Felült sisakban..én felvettem a sisakot és felültem mögé.Átkaroltam a derekát majd csak vártam.
-Kész vagy..?-kérdezte bele beszélve a mikrofonba..ami segítségével a motorozás közben is tudunk beszélni.
-Igen..mehettünk..-mondtam.Berúgta a motort és ki gurultunk a garázsból.Imádtam vele motorozni..a barátaimmal nem szerettek..de a bátyám mellet mindig biztonságban érzem magam.
10 perc múlva már a parkolóban álltunk.Leszálltam majd levettem a sisakot miközben megráztam a hajam.Sóhajtottam..már jól ismertem ezt a helyet.Imádtam itt lenni.A motorunk mellet éppen leparkolt egy vörös sportkocsi..két ember ült benne..mind ketten elől voltak.Egy férfi és egy gyerek..talán velem egy idős volt.Neki dőltem a motornak várva Danny-t aki telefonált apunak,hogy itt vagyunk.A srác kiszállt majd csak rám nézett..végül el indult felém a férfival együtt.

Trailer

Nos...akkor kezdjük is..az előzetessel,képek idővel fognak felkerülni a szereplőkről..idővel mivel este van nagyon már nincs kedvem ilyenekkel foglalkozni.Igyekszem ha sikerül dalokat is felrakni.


Egy lányról fog szólni aki imádta a farkasokat de sose látott még igazit..a sulival elmennek egy helyre egy hónapra..találkozik egy titokzatos sráccal..ezen kívül néhány erdő lakóval is szoros kapcsolatba kerül..ám még nem sejti az erdő mélyén lévő dolgokat.
Szembe kell szállnia egyedül a gonoszok ellen..vajon a kis ismerős barátai segíteni fognak neki..?
És ha még nem lenne elég..meg kell csinálnia valamit amit senki nem mer..miután elveszt kedvenc barátját egy malamut-ot..vajon hogy fog történni..?