4.rész:Bemutató és kórházi látogatás

Sziasztok!Nos hoztam új részt..remélem jó lett..lehet lesz majd zene is hozzá..esetleg rendszeres olvasóknak hozok zenét ha kiírják :)

Nyeltem egyet,rossz érzésem volt de reméltem hülyék a megérzéseim.Felemeltem a kezem a telefonért.-Kérem.-motyogtam.
-De biztos Lisy?-kérdezte aggódó tekintettel nézve engem.
Bólintottam.-Igen,szeretnék beszélni vele.Kérlek,Ty.Muszáj.-motyogtam halkan.Nagy nehezen oda nyújtotta nekem a telefont.Belenéztem a telefonba és ismét felsóhajtottam.Végül az ujjammal megnyomtam a "fogadás"gombot.A fülemhez tettem.-Haló?-kérdeztem megtört hanggal.
-Kicsim,édesem,hogy vagy?-hallottam meg apu hangját aki nem kicsit aggódott értem.
-Megvagyok.-suttogtam halkan.-Apu..-motyogtam és megint a sírás szélén álltam,pedig fél perce hagytam csak abba.
-Sss..minden rendben lesz kincsem.Nem lesz semmi baj.-mondta lágyan.
-Hogy..Hogy van?-kérdeztem nagyon halkan.
-Nem annyira komolyak a sérülései.Most éppen elaltatják.-motyogta el a végét.
-Nem annyira??Akkor miért altatják el?!-ijedtem meg és a hangom is felemeltem,már majd nem sikítottam.
-Sss..szívem,nyugodj meg.Azért altatják el mert össze kell varrni a sebét és mert pihennie kell..rengeteg vért veszített és ez az állapotát megviseli.Így a doki szerint jobb ha mesterségesen elaltatják míg stabilabb nem lesz az állapota.-magyarázta.
Sóhajtottam.-Be szeretnék menni.-motyogtam és lefojt egy könnycseppem..miattam volt minden..bocsánatot akartam tőle kérni.
-Kincsem..most úgy is vagy 2 és fél óráig alszik..utána talán felébred.-mondta.-Tartsátok meg a bemutatót majd gyertek be.
-De apa,én így nem tudok bemutatózni!-hisztérikusan mondtam ki a szavakat és ismét teljes erőből zokogni kezdtem.Ty mellém lépett és kivette a telefont a kezemből majd magához húzott.
-Hallo..-szólt bele nyugodt hanggal.-Persze..igen segítek neki.Igen tudom hol van.Nem,azt hiszem senki nem sejt semmit.Rendben..majd megyünk.-és letette.Eltette a zsebébe a telefont és szorosan átfonta a derekamon a kezét.-Sss..-suttogta halkan miközben elrejtette az arcát a hajamban.-Lis..a bemutató több mint két órás..mire vége lesz már mehetünk is.-motyogta.
-De Ty..mi van ha örökre megnyomorítottam Őt.-zokogtam.-Nekem kellene most ott feküdnöm nem neki..
-Nem Elisabeth!-szólt rám.-Nem nyomorítottad meg..és nem nem kellene ott feküdnöd..nem tudom ki hozta oda azt a kutyát de kiderítem.Ezekkel a dögökkel még te sem tudsz semmit kezdeni.
Beszívtam az alsó ajkam.-De igen tudok!-mordultam fel.
-Tényleg,Lis,tényleg?Lisbeth,törődj bele,ezzel te sem tudsz semmit csinálni.
-De igen.Csak...-mondtam de bele vágott a szavamba.
-Lis,majdnem megölt!!-emelte fel a férfias hangját.
-Ty..kitalálok valamit..csak..ne altasd el..-suttogtam halkan és ez most nagyon komoly mondat volt.Tudom,hogy még kitűnő kutya lesz valaki számára csak rá kell találnom a szívére.Sóhajtott.Nem nyertem meg a bizalmát.-Ty..kérlek..-nyögtem fel.
-Lis..-mondta majd megrázta a fejét és elment.Beszívtam az alsó ajkam majd csak utána néztem.
-Ty..gyere vissza,kérlek!-kiáltottam mikor láttam,hogy nem áll meg.Joe mellém lépett.
-Hagyd..adj neki egy kis időt..-mondta majd a vállamra tette a kezét.-Kész vagy..?Kezdhetünk..?De le is fújhatom még a műsort..-mondta.-Kitalálok valami indokot.
-Nem..rengetegen jöttek el ma..talán még soha nem jöttek el ennyien..és apának is nagyon fontos a mai nap.-suttogtam.-Igen..készen vagyok.-mondtam majd felé fordultam.-Hány kutya van összesen akiket most kell meggyógyítanom..?
-15 azt hiszem.Köztük van Blaze is.-mondta mire muszáj volt elmosolyodnom de le is fagyott a mosolyom egyből.-Menjünk.-mondtam majd a futtató felé mentem.Ott sorakoztak a kutyák.Beléptem középre.-Jó napot a kedves közönségnek!-köszöntem és egy kisebb mosolyt is tudtam villantani.-Nos,örülök,hogy ennyien eljöttek.El sem hiszik mióta vártam már a mai bemutatót,ugyan is mindegyik kutya maga a kincs.Mikor idehozták őket..az legyen csak most vagy hetekkel ezelőtt vad-morgó-fene vadak voltak..de én most maguknak megmutatom milyen is ez a kisebb családi foglalkozásból működtetett Dog Rescue Foundation(Kutya Mentő Alapítvány).-mondtam mire kaptam egy kisebb tapsot.Kisebbet,na jó..nagyobbat.
                *                               *                                    *

Nos,hogy tömören össze foglaljam a bemutatót remekül sikerült.Egy kis víz és nyugtató csodákra képes még nálam is.Nah meg persze  a többi kutyából nyertem az energiám és a tartásom.Különben összeestem volna mindenki előtt.Ty nem került elő így Joe megígérte nekem,hogy a bemutató után bevisz a kórházba.Beültem előre az anyós ülésre és vártam,hogy hozza a cuccait és elinduljunk végre.Mikor már 5  perce vártam rá áthajoltam és megnyomtam a dudát kétszer.Belenéztem a tükörbe,már jött.Sóhajtottam és a kezemre esett a tekintetem.Remegett,már megint..szuper.Össze kulcsoltam a saját kezeimet majd csak vártam,hogy Joe beüljön a kocsiba és mehessünk már.Kinyílt a kocsi ajtaja,beszállt és szó nélkül elindította a motort.Sebességbe tette meg mindent amit kellett,fogalmam sem volt hogyan szerzett jogsit.Nekem nem volt.Nem is értettem ez a nagy kocsit hogy lehet elvezetni.Mikor éreztem,hogy elindulunk kinéztem az ablakon.Az út során végig az ablakon kinézve figyeltem az elsuhanó fákat.
Végre oda értünk a kórházhoz.Joe leparkolt az első szabad helyre majd csak rám nézett.-Biztos,hogy ezt akarod?-mondta aggódó tekintettel.El kellet gondolkodnom negyed percig majd bólintottam.
-Igen,biztos.-motyogtam és kinyitottam az ajtót.Kiszálltam és elindultam a bejárat felé.Joe pont az ajtó előtt ért be engem.Beléptünk majd fellifteztünk a harmadik emeletre.Apa már várt minket.Még ki sem léptem a liftből a karjába kapott és szorosan megölelt.Összeszorította a tüdőm,halkan felköhögtem mire elengedett.
-Hol van..?-kérdeztem halkan.
-A kórterembe.A sebét sikeresen leápolták de még mindig alszik.Az apja lent ül a szoba mellet.Beszélni akar majd veled.
-Oké..-suttogtam,már előre féltem mi lesz ebből a beszélgetésből.-Ty?-kérdeztem.
-Lement a nővérrel felhozni valamit.-mondta.-Összevesztettek..?
-Igen..mondhatni.Miért..?-kérdeztem továbbra is miközben elindultam.
-Sírt.-mondta a szemembe nézve.
Megtorpantam és komolyan a szemébe néztem.-Micsoda..?-suttogtam nagyon halkan.-Sírt..?-alig tudtam kimondani ezt a szót.
-Igen.-motyogta és oda is értünk Charlie-hez.-Charlie..itt van Lis.-mondta.Én nyeltem egyet majd csak vártam mi lesz.
-Köszönöm John.Magunkra hagynátok..?-kérdezte előbb rám nézve végül rájuk.Bólintott majd eltűnt Joeval a nyomába.Vissza tette a tekintetét rám.-Ülj le,kérlek.-motyogta meggyötört hangon én pedig engedelmesen leültem mellé.Mielőtt rákezdhetett volna beszélni kezdtem.
-Sajnálom.-suttogtam rettentő halkan ezt az egy szót.-Nagyon sajnálom..ha nem megyek be oda akkor..-suttogtam.
-Ki vagy te igazából..?-kérdezte.Aha..apu nem mondta el ki vagyok..vagy csak nem került szóba..az is meglehet.
-Elisabeth..Elisabeth Parks..a suttogó.-nem hittem el,hogy tényleg kimondtam azt a szót amit nagyon de nagyon utáltam.
-Te vagy Elisabeth..?A kutyákkal suttogó..?Komolyan..?-lepődött meg.
-Igen.Sajnálom..ha nem nyitom ki a bokszot azzal a kutyával..akkor most nem ülnénk itt a fia miatt.-motyogtam és lesütöttem a szemem.
-Én sajnálom..-mondta megfogva a vállam.
Nem egészen értettem és meg is látszott az arcomon.-Micsodát..?
-Devil,a mi kutyánk..-mondta.-Veled kellett volna beszélnem,hogy tudj róla, jön egy ilyen kutya is.Kevin erősködött,hogy keressünk fel egy suttogót ,hátha segít.Danához mentünk de ő azt mondta te vagy a legjobb..nálad érdemes próbálkozni.-magyarázta.
Sóhajtottam.Láttam,hogyan beszél Devilről és éreztem,hogy szeretné őt csak túl vad.Bár az eszem azt mondta ne,a szívem igent sugallt.-Megcsinálom.-mondtam határozottan.
-Nem,nem engedhetem.Megölhet..-motyogta.
Megráztam a fejem.-Az az én gondom.Adjunk neki egy kis időt.Aztán elmegyek önökhöz és kezelésbe veszem.
-Tegeződjünk..-sóhajtott.-Majd beszélek édesapáddal.-motyogta majd kijött az orvos és mondta,hogy be lehet menni egyesével.Charlie felállt és eltűnt a szobába.Apu leült mellém a másik oldalamra.
-10 perc vagy 15 a látogatási idő.Keresd meg addig Ty-t.Lent van a padoknál.-motyogta rám nézve.-Majd szólok az orvosnak,hogy téged is még szorítson be az időbe.
Sóhajtottam.-Kösz,apu.-motyogtam és felálltam.Eltűntem a folyosón lemenve a lépcsőn.Kiléptem a levegőre.Fogalmam sem volt,hol vannak a padok.3 hetente mindig átrakják más helyre.Úgy 5 perc keresgélés után még is megtaláltam.Nekem háttal volt.Nyeltem egyet majd nagy léptekkel elindultam felé.-Ty..-suttogtam halkan.
-Menj el.-mondta meggyötört hanggal.
Megkerültem a padot majd megálltam előtte.-Beszéljük meg..kérlek.-motyogtam keresve a tekintetét amit nem engedett meg,hogy lássam.
-Menj el.-mondta kicsit erősebb hangnemmel.
-Nem.Ty,kérlek.-mondtam és megfogtam a kezét és két kezembe tettem.-Kérlek..könyörgök.
-Lisy,kérlek hagyj..nagyom szépen kérlek.-suttogta.
-Ty,nem hagylak magadra.-motyogtam és felültem mellé a padra.-Kérlek,beszéljük meg.
-Lis,nem hagyhatom,hogy azzal az ördöggel dolgoz.-mondta rám nézve,nem volt teljesen vörös delátszódott,hogy sírt.
-Ty,pedig muszáj lesz.Tudom,hogy megtudom gyógyítani,Ty.Látok benne valamit amit még más kutyában nem láttam.Hasonló Blaze tüzéhez,de még sem.-szorítottam meg a kezét.
-Meg is ölhet!!-mondta.-Lis,nem akarok elmenni a temetésedre.-nézett rám majd megint lefolyt eggy könnycsepp az arcán.
-Aj,Ty.-húztam magamhoz,végül szorosan megöleltem.Elrejtette az arcát a hajamba.
-Nem akarom,hogy...-motyogta halkan de a szavába vágtam.
-Ssss..nem lesz semmi baj.-mondtam halkan.
Próbáltam megnyugtatni,úgy éreztem csak két másodpercig öleltem de már 5 perc is eltelt.De nem akartam elengedni.Arcom a mellkasába fúrtam végül nem számítottam rá,eleredt az eső.Halkan felsikítottam.Ketté ugrottunk majd mikor feléledteünk az eőbbi sikításomból elnevettük magunkat.
-Menjünk be.-nevette.
-Miééérttt..?
-Mert szétázol.-mosolyodott el.
-Nem baj..
-Én is megyek.-lépett mellém.
Sóhajtottam elmosolyodva.Nagy léptekkel elindultunk az ajtó felé.Beléptünk,a nővérkének még nem volt ideje lekapcsolni a légkondit,liba bőrös lettem.Nem gondoltam arra,hogy esőbe fogok állni.Megremegtem,remélve Ty nem vette észre.Beálltunk a liftbe.Levette a pulcsiját és rám terítette.Elmosolyodtam,sosem gondoltam arra,hogy úgy együtt legyünk.Neemm..mi így vagyunk jól,barátként.Felértünk.Még javában beszélgetünk mikor Charlie kijött és szólt,bemehetek ha akarok,mert fent van.Zakatoló szívval álltam fel a székből.Végül meg álltam az ajtóban és beléptem.