19.Én,mint kerítő...

~Aztán megpillantottam még valakit akitől nem kicsit lepődtem meg.Lopva barátnőmre pillantottam aki viszont vadul mosolygott és hol az alakra pillantott,hol pedig én rám.

-Lydia...te..te miben mesterkedsz?~

-Most mond meg Elisabeth,hogy miért mindig mindenben engem kell okolnod?Hm??Halljuk,mert én nagyon kíváncsian várom a válaszodat édes barátnőm.-mosolygott még mindig ugyan úgy őrülten.

-Te bekavartál az estémre,igazam van?-kérdeztem megtorpanva és oldalra döntve a fejemet rápillantottam.Igazság szerint nem mertem a fészer felé pillantani így olykor a lányra majd a lovakra pillantottam felváltva.

-Neeeem,ééén??Sohhaaaa.-rázta a fejét és kicsit aggódtam,hogy lesz egy édes nyakrándulása később ez miatt.

-Aha,persze.-legyintettem megadóan.Tudtam,hogy most kevés az esély,hogy megtudjam mi is ez az egész ami itt folyik,de ez már mellékes dolog.

-Nézd.Ide jönnek.-kezdet el mutogatni.

-Lydia,kérlek,mint akinek egy csöppnyi esze lenne.Szépen kérlek.-mondtam először komor arccal de aztán nem bírtam tovább felnevettem.

-Nagyon jól tudod,hogy én ezen a téren hiányban szenvedek.-mosolygott.-Hache!-sikított fel és az említett idősebb fiú nyakába vetette magát.

-Én is örülök,hogy ismét látlak Lydia.-nevetett fel.

-Akárki kérdi,én nekem fogalmam sincs ki ez a lány.-kaptam fel magam elé a kezemet és pár apró lépéssel hátrébb léptem.

-Szia Lisus.-mosolygott rám Kevin.

A szívem ritmusa kissé megzavarodott ahogy rápillantottam de egy halvány mosoly megjelent az arcomon ahogy végig néztem rajta és szemmel láthatóan remek formában volt.Felszabadulva kifújtam a bent maradt levegőt és biccentettem felé egyet.

-Szia idegen.-kuncogtam.

-Mond...a...barátnőd...-kezdte de finoman a szavába vágva folytattam a mondatomat.

-"Mindig ilyen fura?"-kérdeztem miközben az ujjaimmal idéző jelet formáltam  a levegőben.

-Ezek szerint nem én vagyok az első ember aki megkérdezte.-mosolyodott el.-Válasz?

-Igen,mindig ilyen őrült-energikus.Szerintem előbb tanulta meg sikítva az emberek nyakába vetni magát mint hogy járni tudjon.-nevettem.-Majd megszokod.-legyintettem mosolyogva.

-De..Mond..Hogy-hogy itt vagy?-kérdeztem kissé zavartan.-Félre ne értsd,nagyon örülök,hogy itt vagy épségben,csak...megleptél.-kerestem a megfelelő szavakat hogy ne bántsam meg de ne is csináljak magamból totál idiótát,mint úgy általában.

-Lydia barátnőd tervezgetett Hache-val,aki felhívott néhány napja és megkérdezte mit szólnék hozzá,én pedig vettem egy jegyet,eljöttem,Hache kijött elém a repülőtérre és most itt vagyok.-mosolygott.

-És...nos...volt valami más is abban a tervben?-kérdeztem nevetve.

-Hache-ék eljönnek velünk az esti túrára.-szólt közbe Lydia -akinek mellesleg mint ha az arcára fagyott volna a mosoly- közelebb lépve hozzánk.
-Ez remek.-mosolyodtam el szélesen majd Diára pillantottam.-És ennek van valami köze ahhoz,hogy te folyton Hache-n lógsz?
-Niincs.-rázta meg a fejét mosolyogva.-Menjünk nyergelni.Meg Sussynak is szólni kéne lassan.-terelte a témát és már el is indult.

-Őrült.-forgattam meg a szememet de elindultam.-Diego. Indulás.-mondtam a lovamra pillantva mire ő felkapta a fejét a legelésből és kettőt ugorva ügetésben indult el.Halkan felnyerített ahogy magához hívta csöppnyi családját és boldogan folytatta útját az istálló felé.

Kevinéknek még szólni sem kellett,azonnal jöttek utánunk. Hache persze gyorsabb lépésekkel Lydia után ment,mit is hittem volna.Kissé felvontam a szemöldökömet majd az öcsére pillantottam.
-Ne is akarjam megérteni mi folyik itt,igaz?
-Elmondom majd.A túrán.-mosolyodott el kedvesen.-Ne aggódj.

***

Már egy jó másfél órája lovagoltunk.Hagytuk hogy a lovak menjenek,nem túlzottan irányítottuk őket. Lydia mellettem lovagolt,Sussy és pár lovász kissé előre lovagolt,hogy előszedjék a sütéshez való dolgokat,a Black testvérpár pedig mögöttük lovagoltak mint valami kísérők.

-Diego...tudod a dolgodat szívem.-paskoltam meg a marját és elfeküdtem rajta.Hallottam ahogy Kevinék előre kiabálnak,hogy mi a baj és ahogy Lydia leintette őket egy halvány mosollyal.

-Lis..-szólalt meg halkan barátnőm.

-Hm...?

-Mondhatok neked valamit?

-Akármit.-mosolyodtam el.

-Azt..azt hiszem..nekem bejön Hache.-mondta halkan és éreztem,hogy rám pillant.

-Szép pár lennétek.-mosolyogtam róla.-Legyek a kerítőd?-kuncogtam.

-Nem foglak kihasználni,lüke.-nevetett fel.

-De most komolyan.-kuncogtam.-Na várj.-mondtam felülve a lovamon.-Hache!-kiáltottam fel.

-Igen?!-kérdezett vissza.

-Beszélnem kell az idióta öcséddel.-kuncogtam hátra pillantva.

-Kösz.-szólalt közbe az említett személy.

-Tudod,hogy imádlak.-mosolyogtam rá.

-Tudom.-motyogta.

-És akkor most?-kérdezte Hache.

-Cseréljünk helyet.-mondtam és finoman meghúztam Diego kantárszárát. Hache bólintott egyet majd elügetett mellettem.Hátra pillantottam Kevint majd mikor mellém ért elindítottam.

-Mit kell megbeszélnünk?-kérdezte mosolyogva.

-Hogy pontosan mikor menjek...tudod...Devilhez..-kerestem a szavakat.

-Akár most is jöhetnél.-nevetett fel.-Anyu olyan szinten örül annak,hogy jönni fogsz,hogy már berendezte az egyik szobát neked.

-Nem..nem..nem..-nevettem megrázva a fejemet.-Nem akarom ennyire megzavarni a családod életét -emeltem fel magam elé a kezemet.

-Szeretném ha eljönnél.-mondta halkan rám pillantva amin akaratlanul is elmosolyodtam.

-Rendben.-bólintottam-Megadom magamat.Majd beszélek anyuékkal erről a...át költözésről.-mondtam mosolyogva.

-Nem ez miatt jöttél hátra,igazam van?

-Ennyire átlátszó volt?-ijedtem meg egy pillanatra.

-Nem,dehogy.-rázta meg a fejét.

-Akkor....ezt nem értem hogy gondolod...-motyogtam tanácstalanul.

-Mit tervezel?-mosolygott rám.

-De csak akkor mondom.el,ha nem adod 

tovább senkinek.-mondtam határozottan.

-Lakat a számon.-emelte fel az egyik kezét.

-Diának tetszik a bátyád.-mondtam halkan.

-Ezen nem lepődöm meg.-rántotta meg a vállát.

-Hogyan?

-Mindenki tudja,hogy eszeveszettül jól nézünk ki ketten.-vigyorodott el.

-Egoista.-nevettem fel.-Verseny a célig?

-És hol van a vége?

-Ne izgulj,végig mögöttem maradsz,majd követed a lovam patanyomait.-nevettem.

-Meglátjuk.-bólintott majd egy hirtelen pillanatban beugratta a lovát.

-Heey!-sikítottam fel nevetve ahogy utánuk néztem.-Gyerünk pajti.-paskoltam meg a nyakát majd engedtem  a szárnak és éreztem Diego puskagolyóként ugrott ki.

Diego tempójában könnyen utol tudtuk érni őket. Diego játékosan ugrott egyet ismét amin akaratlanul is elnevettük magunkat.A lovam előre tört és boldogan vitte az élen lévő helyen.Mikor megpillantottam az ismerős helyet lelassítottam a fekete csődört és intettem egyet Kevinnek,hogy ő is tegyen így.

-Mi a gond?-ért mellém és megállította a sajátját.

-Semmi...de innen egyedül megyünk..nyergeld le.

-Mi...miért?

-A lovak itt szabadon vannak.Nem mennek el.Vacsorára vissza is térnek majd.Egyfajta kötőféket rakunk rá így a ha esetleg valaki látja,tudni fogja,hogy a mienk.

-Nálam nincs....

-De nálam van.-mosolyodtam el és lecsúsztam Diego nyergéből majd a kis táskához léptem, kivéve két kék kötőféket az egyiket oda dobva neki.Kikapcsoltam a hevedert majd lehúztam róla a nyerget.Letettem a földre aztán levettem róla a kantárt is a másik kék kötőfékre cseréltem.

-A cuccot hova rakjuk?

-A fa mögött van egy kisebb faház.Oda tesszük be.-magyaráztam.-Szabad vagy.-mosolyogtam lovamra és előszedtem egy répát a földön lévő táskából majd oda adtam neki.-Futás.-kuncogtam mire felnyerített és a másik lóval futásnak eredt.

-Menjünk.-mondtam mosolyogva Kevinnek a dolgokat felvéve és elindultam ő pedig követett.