20.rész:Előkészületek

~ -Menjünk.-mondtam mosolyogva Kevinnek a dolgokat felvéve és elindultam ő pedig követett.~

Lassan végig sétáltam a széles föld úton majd befordultam a fák közzé.Egy aprócska faház állt ott.Beléptem a házba és körbe pillantottam, a többiek dolgai már itt voltak.

-Csak tedd le valamelyik szabad helyre ahol meg fogod tudni találni.-motyogtam miközben én a saját dolgaimat letettem Sussy rózsaszín nyereg alátéte mellé.


-Rendben.-bólintott és letette a földre.-Hány éves ez a ház?
-Nem tudom,annak idején Lydiával találtam mikor egyszer erre lovagoltunk.
-Bámulatos.-mosolygott.
-Volt,hogy aludtam már itt.-kuncogtam.-Egyedül.
-És nem féltél?
-Dehogyyiiis.-nevettem.-Na menjünk.A többiek már biztos várnak ránk.-mosolyogtam és kiléptem az ajtón.Megvártam míg kijön utánam és elindultam tovább.
-Milyen gyakran jőssz ide,Spanyolba?
-Sokszor.-mosolyogtam.-Általában nyáron szoktam sokat itt lenni,meg télen.-magyaráztam.
-És ezeken kívül voltál már valahol?
-Igen..tőbb helyen..Szibériába akarok egyszer eljutni...de sose voltam még ott.-mondtam sóhajtva aztán átpillantottam rá.Vadul mosolygott ami miatt felvontam a szemöldökömet.
-Mi az?-kérdeztem.
-Van egy..kisebb faházunk Szibériában.
-Nem mondod komolyan.-mondtam halkan.

Lassan kiléptem az ajtón aztán mikor ő is kijött elindultam egyenesen.

-De,teljesen komolyan mondom.-biccentett mosolyogva nekem pedig tátva maradt a szám.

-És ezt még csak most mondod?-kuncogtam.-Eskü oda költözöm hozzátok.Vegyetek be a családba.-nevettem fel.

-Nincs akadálya.Gyere nyugodtan.Anyuék örülni fognak neked.

-Jah,nekem,aki majd nem megölte a fiúkat.Tényleg biztosan repesni fognak az örömtől.

-Ne csináld már,tudod jól,hogy nem harag tartók.-bökte meg az oldalamat mire halkan felsikítva arrébb ugrottam.

-Ne csikizz.Ne merj még egyszer megcsikizni.-kuncogtam.

-Különben mi lesz?-kérdezte mosolyogva és egyre közelebb lépett felém én pedig folyamatosan próbáltam távolabb kerülni tőle.

 -Daniel Kevin ! Elég lesz! Ne gyere közelebb.Hallod???Ne! Ne gyere ide !-emeltem fel a hangomat nevetve és amikor láttam,hogy nem túlságosan érdekli mit is mondok megfordultam és futásnak eredtem az erdő felé.


Tudtam merre kell mennem,hogy megtaláljam a többieket és Daniel miatt sem kellet aggódnom hiszen ő pedig a nyakamban lihegve futott utánam.Kifordultam az egyik fa mögül mikor meghallottam Sussy zenelejátszójából kiszűrődő zenét.Megtorpantam és halványan elmosolyodtam mikor körbe pillantottam.Alig vettek engem észre hirtelen egy kar fogta át a derekamat mire halkan felsikítottam.

-Meg vagy.-suttogta halkan a fülembe én pedig felnevettem.

-Engedj.-kuncogtam.

-Kizárt.-rázta meg a fejét.

-Kérlek.-kuncogtam továbbra is.

-Kizárt.-ismételte meg halvány mosollyal az arcán.

-Naaaaa.-mondtam halkan.

-Figyelnek minket.-mondtam mosolyogva.

-Engem nem zavar.-mondta de aztán lassan elengedett.

-Mi folyik itt gyerekek?-lépett oda hozzánk Sussy aki sokat mondó nézésével hol rám,hol pedig Daniel Kevinre pillantott.

-Mi lenne?Megkergettem.-vágta rá az utóbbi.

-Megtudtad,hogy csikis és nem tudtad nem kihasználni,igazam van?

-Iiiiigggeeeeen.Teljesen igazad van Sussy.-bólogatott vadul miközben egy őrült mosoly jelent meg az arcán.
-Gondoltam..De most inkább hagyd egy kicsit a lányt és gyere el velem.Segítségre van szükségem,hogy meglegyen este a tökéletes esténk.-magyarázta miközben elkapta a karját.-Lisy.ti nektek addig az lesz a feladatotok,hogy lássátok el a lovakat élelemmel.Tegyétek ki a kisebb etetőket a kötőfékek mellé illetve a többi dolgot amire szükségük lehet még este.-magyarázta.


-Igenis,értettük főnökasszony.-állt haptákba Dia komor arccal.


-Helyes.Akkkor..Mindenki a dolgára!-emelte feljebb a hangját majd Daniel Kevinnel ellépve mellőlünk elindult az egyik irány felé.


-Menjünk.-bólintottam nyugodtan és mi pedig a másik irányba vettük az utunkat barátnőmmel.


Kiléptünk a fák között és a kisebb tető szerű helyiségre mentünk amit annak idején mi építettünk ide,hogy a lovak ha esetleg még is rosszra fordulna az idő el tudjanak valahol bújni az eső illetve más időjárással járt rossz dologtól.


-Hol találjuk meg a szénát?-kérdezte Dia.
-Mint ha valami újjonc lennél drága barátnőm.-nevettem fel és megforgatva a szememet a tető alatti összetekert bálára mutattam.
-Jaaaa--tééényleg.-bólogatott vadul.-Remélem nincsen elrohadva megint mint annak idején amikor villával meg hasonló dolgokkal kell szétszednünk.
-Meglátjuk majd.-biccentettem és oda léptem a hatalmas széna bálához és alaposan körbe jártam azt.-Nincs baja.-ráztam meg a fejemet nyugodtan felsóhajtva.-Nos..akkor...kötözzük ki és szedjük megfelelően szét.
-A répák kellenek?
-Nem.-ráztam meg ismét a fejemet.-Azt majd akkor adjuk nekik oda ha teljesen elengedtük őket estére.
-Oké.-bólintott és közelebb lépve neki estünk a hatalmas adag szétosztásának.


-És..volt valami különleges Hacheval ameddig nem voltatok szem előtt?-lopva rápillantottam de nem találkozott a tekintetünk.A tekintete gondosan az elosztáson volt.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom..Akármire.-rántottam meg a vállamat.-Nos?
-Nem volt semmi.Egyszer megfogta a kezemet de ennyi.Nem sok.-sóhajtott fel.-Nincs értelme.-suttogta.
-Minek?-kérdeztem de nem válaszolt.-Dia?Lydia?
-Ennek az egésznek.-bökte ki.-Nincs értelme reménykednem.Hiszen ő annyira awh...én meg annyira ewh..-egy fintor jelent meg az arcán mikor a saját értékelését kellett mondania.
-Ne mondj már hülyeségeket kérlek.-ráztam meg a fejemet.-Gyönyörű vagy.-mosolyogtam rá.
-Ezt csak azért mondod mert a barátnőd vagyok.-motyogta.
-Nem.-vágtam rá.-Ezt azért mondom mert ha srác lennék tuti rád hajtanék.-mondtam mosolyogva.-Mert te egy igazán pöpec példány vagy...
-Megengedem hogy rám hajts.-fejezte be a mondatot mire összenéztünk és mindkettőnkből kitört a nevetés.


-Köszi.-mosolyogva rám pillantott.-Tényleg.
-Ugyan.Ez a dolgom.-legyintettem mosolyogva.-Nah,itt végeztünk.Menjünk vissza.rendben?-kérdeztem mosolyogva.
-Rendben.-bólintott és egymásba karolva indultunk vissza.


Szépen lassan sétáltunk vissza a többiekhez.Nem siettünk.Nem volt miért siettnünk.Amikor kiléptünk a fák mögül hirtelen mindkettőnkben megfagyott a vér és ott ahol álltunk ledermedtünk.Ami a szemönk előtt volt egyszerre volt nagyon röhejes és egyszerre volt ijesztő is.Lydia még döbbent arccal állt mellettem amikor végre sikerült megszólalnom de nagyon nehezen sikerült visszafojtanom a nevetésemet,mégis sikerrel jártam.


-Mi folyik itt?-kérdeztem végig nézve mindenkin.