A kórház egyik folyosóján ácsorogtam.Ácsorogtam‚jó‚inkább ide-oda járkáltam idegesen.Drake velem maradt..Mindenesetre mielőtt teszek valamit magammal.Jack a műtőben feküdt.A bal lába súlyosan megsérült - mellesleg azon a lábán volt a motor teljes súlya és még minden ami nehéz volt - és fent állt az esély arra‚hogy amputálni kell.A válla szintén komolyan sebesült meg.Ezen kívül ha később érünk oda akkor elvérzés miatt nem élné túl és ha mindez nem lenne elég néhány bordája eltörött.Az orvosok megígérték‚hogy megtesznek minden tőlük telhetőt de kicsi volt az esély arra‚hogy túl éli.Nagyon kevés esély..túl kevés.Az anyját már értesítettük.Ide tartott.
-Istenem..-suttogtam rekedtes hangon.A kissé már elsárgult falnak támasztottam a fejemet.
-Minden rendben lesz‚Lis.-próbálkozott megnyugtatni Drake.
-Nem..-suttogtam halkan és egy ismételt könnycsepp gördült le az arcomon.-Már semmi nem lesz rendben‚Drake.Tönkre tettem.Mi van ha miattam lesz nyomorék???Ha levágják a lábát az csakis miattam lesz‚érted??!!!-kérdeztem sírógörcsöt kapva.-Miattam van esély arra‚hogy nem éli túl...Miattam van az is a kilátásban‚hogy ha túl is éli nyomorékként fog csak tudni élni Drake!!-mondtam halkan és egész testemben remegtem.
-Ez nem igaz‚Elisa drágám..-mondta egy hang mire megpördültem a tengelyem körül.Jackson anya volt mögöttem.A haja elázott míg az ajtóhoz ért a kocsitól.Szeme bár kissé piros volt a könnyektől még is gyengeséget láttam benne magam iránt.
-Amanda..-suttogtam halkan és átszeltem a köztünk lévő távolságot és a nyakába hajtottam a fejemet.-Amanda...An..Annyira sajnálom..-zokogtam hangosan miközben arcom elrejtettem sivatagi rózsa nevezetű mandula illatú barna hajában.
-Cccsss..nyugodj meg kedvesem..nem te tehetsz róla..-motyogta szorosan ölelve.
-De igen..csakis én tehetek róla..-zokogtam.-Ha nem szakítok vele..
-Nekem nem szabadott volna szabadjára engednem ennyire.-mondta.-Késő van..pihenned kellene..keresünk egy szobát.
-Nem megyek sehova..nem fogok elmozdulni a műtőtől messzebb és nem fogok pihenni..-csattantam fel halkan.
-Nem lesz semmi baj..bízz bennem.
***
Hajnali hármat ütött a kissé régi és kopott óra.Egy hatalmas sóhaj hagyta el az ajkaimat.Egyedül voltam az egész szobában.Lábaimat felhúztam magamhoz és a semmibe meredtem.A nagy semmibe.Aztán hangokat hallottam.Vitatkozás,zörgés,műszerek,dobogó lépések ahogy elrohantak a szobám előtt.Összerezdültem miközben lecsúsztam az ágyról és az ajtó felé léptem egyet.De kissé megszédültem.Elkaptam a kis asztal peremét,de a rajta lévő terítőt lerántottam.
-A francba..-suttogtam halkan.Az asztalon,illetve a terítőn lévő pohár darabokra tört.Lehajoltam érte,hogy összeszedjem.Letettem az asztalra és kiléptem a szobából.Be se csuktam magam után az ajtót.Pontosabban,be akartam.De megütötte a fülemet az orvosok kiáltozásai-vitatkozásai.A műtőből jött a hang így kissé félve de még is kissé érdeklődve lépdeltem arra.Amanda a falat támasztotta és a könnyeivel küszködött,Drake pedig átkarolta a vállát és próbálta vigasztalni.Mikor meg akartam kérdezni mi a baj,ő csak az ajtó felé bökött.Több sem kellett.Berontottam az említett tárgyon.
Az fehér ruhás emberek körbe állták az ágyat.Fogalmam sem volt róla hogyan de fellöktem az egyiket,hogy oda tudjak férni és gyengéden Jack kezét a kezembe vettem.Hideg volt.Talán túl hideg még egy sérült emberhez is képest.Lassan már-már mint a halott keze hidegét vette fel.Azonban kinyitotta a szemét,még valamennyi élet volt benne.Valamennyi.
-Lisy..- suttogta alig hallhatóan.
-Igen,én vagyok..-suttogtam.-Itt vagyok szerelmem.-elcsuklott a hangom és a könnyeim is kicsordultak a szememből.
-Szeretlek..mindig is foglak..kérlek bocsáss meg nekem.-suttogta.Nekem egyből egy búcsúzkodásos vallomásnak hallatszott.A gép már csak épp hogy felpittyegett olykor-olykor.
-Ne...Jackson..-suttogtam.-Jackson maradj velem..kérlek..könyörgök neked..-suttogtam.-Én is szeretlek..minden rendben lesz..csak könyörgök neked..maradj velem.-suttogtam.
-Nagyon szerencsés voltam veled,Elisabeth.-suttogta és keze elernyedt.Lassan szeme is lecsukódott.
-Jack!-ijedtem meg.Egy nagy,még is nyugodt sóhajt engedett el.A gép felsípolt.Nem jelzett több szívverést.
-Jackson...kelj fel..-suttogtam és zokogni kezdtem.-Nézz rám..kérlek..nézz rám..-suttogtam és megérintettem az arcát.De nem reagált.Már nem.-Jack!-borultam rá és tovább zokogtam.Egy doktor érintette meg a vállamat.-Ne érjen hozzám!!-csattantam rá két zokogás között.
Nem tudom mennyi ideig töltöttem ráborulva az időmet halott kedvesemen.Csak azt tudom,hogy éreztem egy szúrást a vállamban és elsötétült előttem minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése